Róka Tóni vagy Bujdosó Péter?

Képaláírás: Verseskötetének címlapja a találó grafikával

- Egyik sem! Ezek csak írói álnevei Farkas Antalnak a Farkasok szentesi nemesi ágából. De "csoze", ahogy róla a jobb emlékezetu rokonok vélekedtek Bucsány György szentesi monográfusa szíves szóbeli közlése szerint. Pedig csak szocialista volt, annak is a szelídebb, a demokrata ágából való. Nagyon sokáig a Népszava munkatársa, mely lapban költeményei, karcolatai nap mint nap, regényei pedig folytatásokban ömlöttek 1904-tõl 1938-ig, mintegy 34 éven át szakadatlan. "Õ 'Rókaságát" karcolatainak ravasz élével, "Õ 'Bujdosóságát" pedig plebejus lírájának ridegségével, leáldozó Napjának halál-várásával vívta ki olvasói elõtt. Ady írta róla, hogy "proletár költõ, alighanem a legkülönb … a zseni, a géniusz illata csap meg, mint májusi virágos ág, egyik másik versében."

Százhuszonöt éve, 1875. szeptember 13-án itt született, és 60 éve lesz, hogy 1940. szeptember 28-án a fõvárosból ment el örökre, 65 évesen és kéthetesen. Méltatói - a szocialista korban - sokan akadtak. Utcát, úttörõházat, brigádot és õrsöt neveztek el róla. Csak egyet felejtettek el, elolvasni vagy csak citálni a váteszi jóslatait. Engedtessék meg nekem Szent István ezredéves és az eljövendõ XXI. század immár pár hónapos idõszerusége okán, hogy az "Idegen határon, sótalan kenyéren" c. 1928-ban megjelent kötetébõl egy igazán aktuális 32 sorosát idézzem.

Jobbágyének Szentistvánkor

- A XXI. századból. -

"Kopott gubám szolga-háton,/ Tarisznyámban csak az átkom,/ Mitõl vállam félrecsappan,/ Sírva nyög a föld alattam,/ Ahol lépek hegyre, síkra … mintha az is értem sírna,/ Kit annyiszor megtapostak …/ - Hol vagy, István király, hol vagy?

Ha vándorló kedvem támad,/ Fölszedem a sátorfámat, Újabb szállást hogy keresnék:/ Nem léphetem át a mezsgyét,/ Határkarók visszalöknek:/ Kellesz is te az ördögnek!/ Új korlátok visszatolnak …/ - Hol vagy, István király, hol vagy!

Ez mégis az én örököm:/ Vérem, könnyem minden rögön,/ Az, ami a magot ontja,/ Mégis holmi jöttmentképen/ A tarlóit félve lépem,/ Mint akitõl húzódoznak …/ - Hol vagy, István király, hol vagy?

Meg se haltam, nem is élek,/ Csak megyek, de el nem érek./ Vagyok vadja szuk határnak,/ Mire kénnyel rávadásznak,/ Mit a hajtók nekiuznek/ Mély veremnek, gyilkos tuznek,/ Mit a kopók marcangolnak - Csodatevõ Jobb, hát hol vagy?!"

Azt hiszem, érdemes újraolvasni, és a könyvtárból kivenni egy-egy kötetét az évfordulón a magunk és Farkas Antal emléke megbecsülésére!

R. G.