A Tisza kalodában:

Miként egy magasvasút

, itt közlekedik a fejünk fölött már a legmagyarabb folyó. Tavaly azt hittük, amikor az 1970-es emlékezetes legnagyobb vízmagasságokat ostromolta, majd túlhömpölyögte, hogy alhatunk. Alhatunk nyugodtan legalább harminc évig újra, hiszen a matematikai statisztika szabályai szerint úgy 2030 körül lesz újra ekkora víz a Tiszán. Akadt még egy látnok is, aki egészen pontosan 2033 húsvét péntek-szombatjára tette az igazi LNV-t (a legnagyobb vizet), vagy ahogy a sokat szenvedett szegediek nevezik: a Vizet, mert Krisztus szenvedésének és feltámadásának akkor lesz a kétezredik fordulója

A matematikusokban csalatkoztunk volna? - Nem! Hiszen az alkalmazott tiszta tudomány modelleket minõsít, és az eredmény is attól függ, hogy hány és milyen adattal dolgozik. Ha kevéssel, hát silány az eredmény. Ha sokkal, akkor pontosabb következtetésre jut. (Csak zárójelben: a stochasztikus függvények szignifikancia-szintjének megválasztásától függ az eredmény súlya, a következtetések megbízhatósága.) A matematikus is megfigyelhetné a Tisza nagyvizeinek trendjét; vagyis hogy bizony sûrûsödnek a katasztrófahelyzetek!

Végre elõvették már Vásárhelyi Pál Tisza-völgyi elöntés-térképét. (Arundinetum Fluvium Tibiscum 1830.) Nem érdemes megtévesztõen nagy számú holdakban kifejezni a vízjárta területek nagyságát. Elég ránézni, és kimondani, hogy bizony a mi Alföldünk felét elönthette a Tisza és mellékfolyói. Pedig akkor még nem is tudtak pontosan szintezni! De 1880-ban még éltek tanúi az 1830-as vízmagasságoknak. Kocsmák, templomok falán még a nyoma is megvolt, öreg fák derekába befûrészelték. Hiszen elõállt a Vén Márkus, levette fövegét, s esküdött, hogy akkor bizony éppen addig ért!

Vásárhelyi belehalt az értetlenségbe! Utódja, Paleocapa Péter, az olasz Pó folyó szabályozója pedig hibát hibára halmozott, bár jóhiszemû volt. Amikor itt hajózott, majd szekerezett Szentes, Zalotán, nagyon megszerette a tokajit! Tanácsára - sajnos - fentrõl kezdték, és a mentett területek látványos növelésével bizony túl szûk páncélba öltöztették a Tiszát. - Vajon megtérült-e a Honnak száz év alatt a szántó mûvelésbe vont óriási terület haszna?

Aligha. Hiszen ha valaki nem is geológus, de tanulta, hogy a Kárpát-medence víz által feltöltött összlete (folyóvízi rétegeinek halmaza) az ezer métereket is hajazza a sósvizû õstenger fenekéig! Õstiszák, õskörösök alakították ilyen vastagra. Te meg ha jársz a Tiszára, szentesi Polgár - elég, ha csak a strandra -, láthatod a napfényben cserepesre száradt, felpördülve repedezõ 1-2-3 cm vastag árvízi lerakódásokat évrõl évre. Hát akkor szorozd csak meg 100-120-szal, és ne csodálkozzál, ha alacsonynak tûnnek a gátak.

Elkelne hát még egy-két Tisza-tó, esetleg egy Tisza-III. (Bokros) vízlépcsõ, vagy netán egy mindkét parti második árvédelmi vonal. Ha lennének újra szentesi kubikosok immár több-száz lóerõs gépekkel, és lenne mindenkinek munkája a Honban, hogy ne csak a Pénz "dolgozzon" a bankban!

R. G.