A kelet-európai változások kezdete óta nem mondhatni, hogy a filmmuvészek, a képzõmuvészek - és különösen a szobrászok - létbiztonsága, anyagi és egzisztenciális helyzete jelentõsen javult volna. Az orvosok sem dicsekedhetnek ilyesmivel. A szobrásznak általában a fizetõképes kereslet, a megrendelõ, a szponzor hiányzik leggyakrabban. Ha mégis akadna valaki Magyarországon, aki orvos létére - a hivatása ellátása mellett - szabadidejében az anyagi ráfordításokat sem sajnálva, a lakásából agyagbányát, a szobájában mutermet, elektromos kemencét alakít ki, és kiállítótermet varázsol, az bizonyosan megszállott lehet. Dr. Csíky László orvos-szobrász azok közé tartozik, akik sikeresek. Mégpedig nemcsak hazai-, európai-, hanem tengerentúli ismertségére is alapozva lehet ezt állítani.

- A napokban érkezett meghívás Szentesre, a muvészet Mekkájából, a Rambouillet-i volt római királyi kastélyból - De Gaulle kedvenc rezidenciájától -, hogy március 24-tõl április 9-ig rendezzek egy életmu-bemutató nagytárlatot, melyet miniszteri szintu fõvédnökkel és megnyitóval szeretnének kezdeni, mivel ez a 2001. évi magyar muvészet esztendejének indítása lehet Franciaországban.

Jacques Chirac elnök kabinetfõnöke, Annie Lheeritier személyes hangú levélben köszönte meg a szentesi szobrász által küldött, tavalyi párizsi kiállításának katalógusát, amelyben a fõ helyet éppen a francia elnök Gall kakas címu karikatúrája foglalta el. A hitelt érdemlõ tanúsítvány szerint a „modellnek” tetszett a szobor.

De érkeztek elismerõ és köszönõ levelek számos hazai és külföldi minisztertõl, államtitkártól, parlamenti elnöktõl, melyekben a feladók a méltatáson túl nemcsak sikert kívánnak, hanem szívesen ajánlják fel közremuködésüket a szentesi alkotónak, hogy régiójukban kiállítást szervezzen.

- Arról, hogy lesz-e valaha is állandó kiállításom a szentesi könyvtárban, nem tudok. Nem hiszem. A Rákóczi-mellszobrom felállításával sem biztat senki. Miért csinálom? Miért ne? Van bennem valami, ami hajt, hajszol. Apám is muvészember volt, nagyapám is. Királyi közjegyzõ létére festett Marosvásárhelyen. Unokatestvérem, Csíky Boldizsár zeneszerzõ, a fia világhíru zongoramuvész, a kolozsvári akadémián a zongora tanszék docense harmincegy évesen, tehát van a családunkban valóban valami, ami megkülönbözteti az átlagembertõl.

- Úgy gondolja, ez csupán a gének szerencsés összjátéka?

- Mint orvos tudom, hogy elõfordulhatnak csoportosan jelentkezõ genetikus képességek, például a Haydn családban és a Händel famíliában, nem is beszélve Bachékról vagy Strauss rokonságáról. Nagyanyám, Ferencz Mihály Anna, a székely színház francia és német mufordítója sikeresen foglalkozott bõrdomborítással is.

- Lehet-e ennek folytatása a következõ generációban is?

- Fiam 27 éves és a Sorbonne-on írja irodalomtörténeti PhD-jét. Õ is erõs a portrészobrászatban, és ha még azt is elmondom, hogy kiemelkedõ diszkoszvetõ - már túlzásnak érezheti az olvasó. Perzsa származású menyem is irodalomtörténész, Párizsban. Lányom pedig franciatanárként posztgraduális képzésen, Konstanzban német nyelvvizsgát tett négy hónapos tanfolyam után, és fölvették a reutlingeni közgazdasági egyetemre, ahol - és ezt apai büszkeséggel mondom - az elsõ ötven közé került a felvételi eredményeit illetõen, és ezért tandíjmentességben részesül - mondja befejezésül a szobrász. Az orvos? Nem! A boldog apa.

Nádor István

Dél-alföldi térképtár a megyeházán