Az isztambuli géppel érkezett Ferihegyre egy sikeres és eredményes útról a szentesi dr. Csíky László. Az ételmérgezésbõl felépült Csíky doktor néhány nappal korábban nem hitte volna, hogy épségben hazatérhet.

- Alig két hete Amerikából hívtak telefonon, a New York-i Beruházási Bank török igazgatójának titkárnõje keresett, hogy Bulent Ecevit miniszterelnökrõl és Süleyman Demirel köztársasági elnökrõl tudnék-e készíteni egy-egy portrészobrot az igazgató úr kérésére. Az MTI képszolgálata segítségével hozzájutottam több fotóhoz az említett politikusokról, és lázasan munkához láttam.

- Honnan ismeri önt és munkáit a török származású amerikai bankvezér?

- Tavaly júliusban a párizsi Sacre Coeur dísztermébe hívtak egy háromhetes önálló tárlatra. A tizedik napon bukkant föl ez az úr, és megjelenése alapján én úgy üdvözöltem: - Hello, Mister Jumurdzsák. Adott egy névjegykártyát, és megkérdezte: el tudnám-e készíteni az õ szobrát is. Én a kiállítás hangulatához mérten válaszoltam. - Önt megcsinálta már az Isten tökéletesre. Majd leültettem, s ott helyben rajzoltam róla két karikatúrát, és ezek alapján készült el a szobra is. Megvallom, fogalmam sem volt, kivel találkoztam, nem volt nálam ugyanis a szemüvegem, és így a névjegykártyát olvasatlanul zsebre tettem. A fiam délután jött a montreulli atlétikai versenyrõl - melyen diszkoszvetésben elsõ lett 55 méteren felüli teljesítménnyel -, és tõle tudtam meg, kivel beszélgettem. Meghult bennem a vér, amikor kiderült, kit néztem az ismert „regényhõsnek”.

- Most hogyan utazott?

- Minden zökkenõmentesen zajlott le. Isteniek voltak felülrõl a Déli-Kárpátok hófödte csúcsai. Sötétvörösbõl barnába forduló sziklacsúcsok között a hatalmas hófoltok, majd a Márvány-tenger kék sziluettje kápráztatott el. Másfél órát sem tett ki az út, és gépünk kerekei majdcsak a vizet érték, annyira közel van a reptér a tengerhez. Se a magyar, se a török vámnál nem volt semmi gond, olyan megkülönböztetett figyelemmel vitték ezt a három ládát, melyekben a terrakotta szobrok utaztak.

Az igazgató úr rendkívül szívélyesen fogadott baráti társaságával a Hyatt Regency Hotelben. Amikor csavarhúzóval kibontottam a ládákat, és a hungarocellek közül kiemeltem elõször Ecevitet, majd Demirelt, hallani kellett volna, hogy mekkora ovációval fogadták a portrészobrokat. A bankvezér karikatúráját látva a barátai diszkréten mosolyogtak, és nem minden pikírtség nélkül jegyezték meg, hogy azért ez nem így van, hiszen õ szép ember és fiatal, de azért érezni lehetett a visszafojtott röhejt.

Nádor István