Kerek évfordulót ünnepelnek az Árpád Agrár Részvénytársaságnál. A jogelõd, az Árpád Zöldségtermelõ Szövetkezet 1960. január 27-én alakult meg. Egy nap csúszással, január 28-án ünneplik a cég negyvenéves jubileumát.

- Sajnos, az alapítók közül egyre kevesebben élnek már, ezért is tartottuk fontosnak a mostani ünnepséget, hiszen ez elég kerek szám ahhoz, hogy köszönteni tudjuk õket - mondja Kovács László marketing igazgató. - Egy kicsit visszatekintünk az elmúlt negyven évre. Maga a program komoly szakmai irányítással, a levéltár dolgozóinak a bevonásával kezdõdött. Segítségükkel nagyon sok érdekes okirat, belépési nyilatkozat került elõ. A cég központjában berendezett kiállításon, ami a nagyközönség számára is nyitott lesz, be szeretnénk mutatni saját tagjainknak azt az utat, amit az Árpád Szövetkezet, valamint a jogutódja, az Árpád Agrár Rt. negyven év alatt megtett.

- És milyen volt ez az út?

- Úgy gondolom, hogy töretlen fejlõdés volt. A rendszerváltás óta eltelt tíz évnek az összes gondját, baját sikeresen túléltük. Nem csökkentünk, nem adtunk el részlegeket, sokkal inkább bõvültünk, a tagság munkájának eredményeként gyarapodtunk. Elértük azt, hogy az Árpád Agrár Rt. ma az ország egyik legnagyobb agrárüzemévé fejlõdött. Ékes bizonyítéka ennek az, hogy a „Legjobb 200 magyar vállalat” címû összeállításban, ahol az adózás elõtti nyereség a rangsorolási mutató, mi a 110. helyen szerepeltünk az elmúlt két évben.

- Hasonlóan beszélhetünk 1999-rõl is?

- Az elmúlt év sem volt rossz. A több lábon állás éltetett bennünket. Térjünk még vissza az átalakulás idõszakára. Ekkortájt történt meg az erõtakarmánygyár privatizációja, amit egy felújítás követett. Mára igen fontos és jövedelmezõ üzletággá forrta ki magát, ahol saját kukoricát és búzát darálunk be és dolgozunk fel. Majd azt a saját állatainkkal megetetjük vagy eladjuk. A másik ilyen említésre méltó dolog a Tisza Kenyér Rt. tranzakciója, amikor is teljesen új profilként belépett a cég életébe a sütõipar. Remélem, a szentesiek, mindszentiek és a vásárhelyiek örömmel nyugtázták, hogy az ottani üzletek korszerûsödtek. A Csongrád-bokrosi szövetkezettel 50-50 százalékban társtulajdonosként birtokoljuk a csongrádi pincészetet. Ott is egy korszerû feldolgozó- és palackozó üzemet létesítettünk, amit oly régen vártak már.

- A szövetkezetet kertészek alapították negyven évvel ezelõtt. Nagy fejlõdésen ment át ez az ágazat is...

- A kertészet mindig is kiemelt tevékenység volt nálunk. Elõször a szabadföldi bolgárkertészet, amit azután a termálkutak fúrásával, üvegházak, fóliatelepek építésével fokozatosan fölváltott a hajtatott zöldségtermesztés. Ma ez a jellemzõ a cégnél. Üvegházainkat igyekszünk a legjobban karbantartani, teljes rekonstrukciót végzünk el rajtuk. Ez abból áll, hogy minden egyes üvegtábla új szigetelést kap. Egy ház esetében tízmillió forintot jelent hektáronként. Végül is nem az eget fûtjük, hanem megtartjuk a meleget.

- Más ágazatokban mi a helyzet?

- A többiben, így a szántóföldi növénytermesztésben, az állattenyésztésben is fejlesztettünk: a volt pulykatelep egy részébõl libatenyésztõ telepet alakítottunk ki, tehenészeti telepünkön korszerû amerikai fejõberendezés mûködik. A két hûtõházteleppel, a ládagyárral, valamint a nagybani piaccal, amelyben részesedésünk van, nagyot léptünk a helyi zöldségértékesítés terén.

- Mit mondhatunk el a foglalkoztatásról?

- Megközelítõleg ezer embernek adunk ma munkát. Hatmilliárd körüli árbevételt produkálunk. A mérleg szerinti eredmény az elmúlt években 200 millió forint fölött volt. Ez azért nem túlságosan nagy nyereség, ugyanakkor, ismerve az agrárium jelenlegi nehéz helyzetét, nem is olyan rossz eredmény.

Az Árpád Agrár Rt. az üvegházi zöldségtermesztésben komoly fejlesztéseket „lépett” meg az elmúlt évben. Nem véletlenül jutottak el odáig, hogy a kiváló magyar áruként elismert paprikájuk igen keresett termék lett külföldön is. A beruházások már három éve elkezdõdtek. A szentlászlói telepen a holland példát követik, ott a paradicsom, az uborka, a paprika zöme már a kõgyapotban terem. Ezzel a termesztési módszerrel a hozam megduplázható, és sokkal jobb a termés minõsége is. A legkorszerûbb biológiai eljárásokkal dolgoznak, s a Belgiumból importált méhecskék is besegítenek. Az újraszigetelt és lemosott üvegházakban nagyon szépen fejlõdik a kockákban, fehér fóliás „paplanban” elhelyezett növény. Olyannyira, hogy a novemberben ültetett fehér paprikából január 24-én már szedtek. Kovács László, aki ide is elkísért bennünket, meg is jegyzi nyomban: erre még nem volt példa a cégnél.

Nem ok nélkül dicséri az egészet:

- Ez a XXI. század technológiája, a talajjal már nem is érintkezik a növény. A vékony csöveken pontosan adagolva kap meg minden mûtrágyát, tápoldatot. A beporzás méhekkel történik, a növényvédelem biológiai, hasznos bogarakkal pusztítjuk a káros bogarakat. A telepen már készen van két üvegház, a gép négyhektárnyit képes ellátni egyidejûleg öntözéssel, tápoldatozással, keveréssel, mindennel.

Számítógéppel vezérelt az üvegház, a klíma és az öntözés is. Itt bent húsz fok körüli a hõmérséklet, míg odakint röpködnek a mínuszok. Ezért is fontos a tökéletes szigetelés. A növények szépek, egészségesek. Minimum 2,70 méter az a magasság, amit a folyton növõ paprika megkíván. A hollandok ma már pont emiatt négyméteres üvegházakban termelik. Azt is megtudjuk, miért: minél nagyobb a zöldfelület, annál többet képes a növény teljesíteni.

A legkorszerûbb tápoldatozó berendezés - külön erre a feltételrendszerre tervezték - négy házat öntözhet. Nem is akármilyen vizet! Két darab 360 köbméteres víztárolót építettek azért, hogy közvetlenül ne a hideg kútvízbõl locsoljanak. Ami egyébként már egy elõtemperált (tisztított) víz.

Lovas József