Vállalkozásba adják vagy sem? Pontosabban: odaadják-e egy vállalkozásnak, s ha igen, mi lesz a sorsunk? – ezt kérdezték azok az idôs emberek, akik a Móricz Zsigmond Művelôdési Házban működô klubokat, csoportokat képviselték. Szerdán délelôtt azért jöttek össze a közösségek vezetôi, hogy megtudják, az elôzô napon mit döntött az ügyben a művelôdési bizottság. Ettôl függött ugyanis, hogy a képviselô-testület december 17-én tárgyalja-e a témát vagy sem. Röviden az elôzményekrôl: egy művészeti iskola szeretné székhelyül a Móricz Zsigmond Művelôdési Házat. Egy pályázatot nyújtottak be a városnak, melyben az épületet annak fejében kérik, hogy átvennék a Bolero TSK és az ott tevékenykedô szakkörök és klubok működtetését.
Aki idôt nyer, életet nyer. Varróné Szabó Ildikó, a művelôdési központ igazgatóhelyettese arról tájékoztatta a megjelenteket: a művelôdési bizottság három ellenszavazattal és egy tartózkodással levette napirendrôl a témát, azaz a képviselô-testületi ülésen sem várható döntés vagy állásfoglalás a kérdésben.
A szerdai kötetlen beszélgetésen Janóné Kispál Katalin művelôdés-szervezô elmondta: a Móricz Zsigmond Művelôdési Házban hetente öt napon, délután három és este nyolc óra között valamennyi terem foglalt. Nem véletlen: zajlik az élet, dolgoznak a szakkörök, működnek a klubok. Tevékenységükkel ugyan nem kavarnak nagy port maguk körül, nem tolják magukat az elôtérbe, létük, mindennapjaik nem is errôl szólnak. A kertbarátok köre, a nyugdíjasok klubja, a mozgáskorlátozottak klubja, a siketek és nagyothallók közössége, a díszmadártenyésztôk köre, és még sorolhatnánk, csendben, a háttérben maradva tevékenykedik. A tagok mintegy hetven százaléka idôs ember.
Sok városban jelent komoly nehézséget róluk gondoskodni. A magukra maradt, elfáradt, beteg, idôs emberek ápolása, bevonása a szociális ellátó rendszerbe nem könnyű, s nem kevéssé költséges feladat. Ismert pszichológiai és szociológiai tény: az idôs ember, ha nem talál megfelelô elfoglaltságot, ha feleslegesnek érzi magát, elgyengül, kiszáll belôle az erô. Szentes tehát ebbôl a szempontból büszke lehet aktív, tevékeny nyugdíjasaira, amit mi sem bizonyít jobban, mint a pezsgô klubélet, még ha a háttérben, szerényen folyik is.
A megjelent nyugdíjaskorú klubvezetôk valameny-nyien elmondták: klubjuk 15-20-30 éve működik, hosz-szú ideje ugyanazon a napon, idôben és helyen találkoznak a tagok. Szeretik és megszokták a régi épületet. Nem véletlen aggodalmuk, hiszen ha változásról hall az ember, mindenféle az eszébe jut. S nem is kell túl messzire tekintenie, ha a piaci viszonyokra gondol.
Azt is fájlalták: “Még meg sem kérdeztek bennünket”. No és persze hivatalos egyeztetés a művelôdési központ szakembereivel sem történt. Valamennyien nyitottak azonban a találkozásra, szeretnének is egyeztetni mielôbb, addig, amíg nem késô.
(A témára valamennyi érintett álláspontjának ismertetésével januárban visszatérünk.)
Horváth Ágnes