A jelenkor emberét gyakran az különbözteti meg az állattól, hogy nem önmagát, hanem szándékait álcázza.

Van, aki házakat épít, hidakat tervez, szobrokat farag, műveket alkot, egyszóval létrehoz valami nagy dolgot, s van, aki mindezeket elpusztítja. Érdekes, hogy az utóbbi jobban megmarad az utókor emlékezetében!

Meg kell tanulni a sorok között olvasni – tanácsolják egyes írásokkal kapcsolatban. Konkrétabb lenne persze, ha az író meg tudta volna fogalmazni gondolatait.

Az egyetlen érdek, hogy érdek nélkül fogadd el a másságot, ha az nem sért erkölcsöt és törvényt.

A születésünk óta eltelt esztendôk szaporodása egyenesen arányos a temetôkben nyugvó szeretteink számának növekedésével.

A férfi építhet házat, kastélyt, palotát, de otthont teremteni benne igazán csak a nô tudhat.

Magányosan sok minden lehetsz, de önzô aligha.

Megfigyeltem, hogy az állatok az emberek szemébe néznek, ha valamilyen kapcsolatba kerülnek egymással. Ez az ôszinteség, a nyíltság és a feltétel nélküli szeretet megnyilvánulásának jele. Az állatok részérôl! Az emberek egymás közötti viszonyában mindezek egyre ritkábban fedezhetôk fel.

A pluralitás szükséges a tervezési szakaszban, de ártalmas lehet a végrehajtásban!

Amit készíteni, csinálni lehet, foglalkozás, mesterség dolga. Az alkotás pedig a művészeté.

Szatmári Imre