Gujdár Sándor rózsacsokra

Sokan emlékeznek még 1956 szentesi eseménytörténetére, de keveseknek jut eszükbe, hogy a barikád két oldalán állók egyenlôtlen erôviszonya és fegyverarzenálja máig is elônyt biztosít azoknak, akik Rákosi, Gerô, Biszku, Komócsin, Dadi Imre és Kádár oldalán álltak. Ha másban nem, a nyugdíjak jelentôs különbségében, nem is beszélve életsorsukról, lehetôségeikrôl, gyermekeik, unokáik taníttatásáról. Nemrég derült fény arra, hogy a városszerte ismert egykori kommunista vezetô, Dadi Imre Komócsin Mihállyal együtt Szegeden termett, és szervezni kezdték a fegyveres hatalomátvételt Dél-Magyarországon 1956 decemberében…! Néhány hónappal késôbb már lefokozták Gujdár Sándor ôrnagyot, a csongrádi úti laktanya legendás parancsnokát, utóbb kitelepítették családostul szolgálati lakásából, több évi börtönre ítélték, és 1989-ig csak segédmunkásként, kocsikísérôként, portásként alkalmazhatták bárhol…

Dékány Gyula egykori rendôr hadnagy, aki a nép oldalán vett részt a helyi megmozdulásban, és közreműködött a járási pártszékház “védelmére” felfegyverkezô funkcionáriusok lefegyverzésében, Kistarcsára került, ahol csaknem halálra verték a volt ÁVH-s keretlegények.

Utóbb kiderült, még a történelembôl is ki akarják iktatni azokat a nemzeti hôsöknek a nevét és tragédiáját, akik a nemzetközi összefogásban és fellépésben bízva szembeszálltak a vörös padisahhal és helyi janicsárjaival.

Gujdár Sándor ma alezredes, méltán megbecsült nyugállományú katona, aki élô tanúja annak, hány szentesi lakosnak a sírjához zarándokolhatna a család a halottak napja alkalmából, ha ô és Dékány Gyula, valamint néhány katona nem akadályozza meg a szentesi vérfürdôt 1956. október 27-én. Hadd adjak át Gujdár Sándornak egy rózsacsokrot. Az élôk nevében. Dékány Gyula bácsi sírjára azok is tehetnek virágot, akik megmenekültek egy szentesi tragédiától. Hála legyen azoknak a hôsöknek, akik neveltetésük és erkölcsi normáik okán messze fölötte álltak és állnak a bitangoknak. Többek között ez ad okot a halottak napi reménykedésre is. De a múltat ne feledjük… Mert visszajöhet.

Nádor István