Megállítják az idôt

Mielôtt figyelmükbe ajánlanám az itt bemutatott fotókat, szíves engedelmükkel szeretném néhány szóval felújítani a fényképezésrôl alkotott elképzeléseiket, ismereteiket és a fotóművészetben való jártasságukat.

A fotográfia az egyetemes kultúrtörténet egyik legfiatalabb művészeti ága, alig több mint százhatvan éves múltra tekint vissza. A múlt század elsô évtizedeiben felfedezték, hogy egyes anyagok és vegyületek a fény hatására megváltoztatják színüket, és ezt a tulajdonságot felhasználva, ideig-óráig meg tudták “örökíteni” a tárgyak képét.

Késôbb mindenféle eszközt találtak a már felfedezett “fényírás” rögzítésére, sok-sok kísérlet után kialakult a használható fényérzékeny anyag, s a fény útjába helyezett lencsével megszületett a mai értelemben vett fényképezôgép ôse. Ez a találmány soha nem látott jelenséget idézett elô, megörökíthették, ami számukra érdemes volt, megállíthatták az idôt, képletesen szólva “befagyaszthatták” a mozdulatot.

A klasszikus képzôművészeti ágak sorába a XIX. század elejétôl méltán kapcsolódott be a fényképezés, melynek művelôi között már az elsô idôkben is voltak művészi hitvallású mesteremberek. A XX. században azután óriási fejlôdésen ment keresztül, és az egész világon elterjedt. A hivatásos fényképészek mellett, eleinte csak a gazdagok passziója volt a “kodakolás”, késôbb mindenkinek hozzáférhetôvé vált a fényképezôgép, minden ember eszköze lehet a megörökítés vagy az önmegvalósítás terén.

A fényképezô ember három nagy csoportba sorolható. Az elsô a hivatásos fényképezôk és a mesteremberek csoportja, az elôbbiek a reklámszakmában és a sajtónál dolgoznak, az utóbbiak tisztességes iparosok, akik többnyire műtermi felvételekre vállalkoznak. Ezekkel nekünk nincs most dolgunk.

A másik, szélesebb csoport, a fényképezô amatôrök nagy tömege, ôk általában a családot és annak körülményeit örökítik meg emlékképeiken, évente mindössze két-három tekercs az igényük. Ezekkel sincs nekünk most dolgunk.

A harmadik a művészi szándékkal fényképezôk jóval kisebb társasága, többek között azok a fotósok, akik a jelen kiállítás képeit is készítették. Ez a csoport ma Magyarországon két-háromszáz megszállott embert jelent.

Valószínűleg észrevették, hogy két kifejezést használtam. A hivatásosok és az amatôrök esetében fényképezésrôl beszéltem, míg a művészi szándékkal élô harmadik csoportot fotósoknak neveztem.

Az itt kiállított 60 fotóból bármilyen rangos nemzetközi tematikus fotópályázatra lehetne válogatni. A pályázatra 74 szerzô 423 fotót küldött be, s a Juhász Miklós, Molnár István és Fejér István alkotta zsűri 35 szerzô hatvan alkotását találta kiállításra alkalmasnak. A szerzôk felét és a beküldött fotók hetedrészét tüntették ki azzal, hogy kiállították.

Ne felejtsék el, hogy a művészi szándékkal fényképezô fotósnak a legnagyobb elismerés, ha falra kerül a képe, a díjazás már csak ráadás lehet.

Szatmári Imre

(Elhangzott az V. Alföldi Fotószalon díjátadó ünnepségén. A kiállítást november végéig tekinthetik meg az érdeklôdôk a művelôdési és ifjúsági házban.)