Május közepén érkezett hír Párizsból, hogy a montmartre-i mûvészeti szövetség nyári nagytárlati pályázatát - számos pályázó közül - benyújtott pályamunkám nyerte el. A párizsi egyéni kiállítás anyaga mintegy 150 darab portré- és karikatúraszobrok, valamint karikatúrák. A párizsi mûvészeti szövetség nyílt pályázatán nyert lehetõség megvalósítása egy mûvészi igényû kiadvány (három nyelvû), a szobrok és karikatúrák bérelt Toyota Hiace mikrobusszal történõ Párizsba szállításával realizálódott. A szükséges anyagi eszközök részben saját, részben szponzori és mûvészettámogató adományokból, valamint minisztériumi támogatásból álltak össze.

A kiállítást a párizsi Magyar Intézettõl Dr. Csernus Sándor és Dr. Szombati Béla nagykövet nyitották meg. A megnyitón nagyszámú francia és Párizsban élõ magyar híresség jelent meg. A díszvendégeken kívül nagy meglepetéssel és örömmel láttuk, hogy a Place du Tertre-i mûvészek beözönlöttek a terembe. Számos világhírû alkotó, Japántól az Egyesült Államokig, elkészíttette saját karikatúra-portréját, és viszonzásul a családtagjaimat festették le, illetve rólam is készítettek számos karikatúrát, árnyképet, stb., azaz befogadtak. Ismerve a hely szellemét, ez a fogadtatás óriási elismerést jelent.

Másnap újabb meglepetés! Hosszú sorban állás a bejárat elõtt. A 120 négyzetméteres kiállító-helyiségben állandóan 100-150 látogató tolong. Megkezdõdik a spontán bejegyzések sora a vendégkönyvbe, a világ szinte minden nyelvén. Két hét alatt mintegy hatvan oldal lelkes dicséret, és közben hangos nevetések hangzanak a terem legkülönbözõbb helyeirõl. Talán legnagyobb sikere a Pavarotti szobornak, és a vodkás üveggel kalinkázó Borisz Jelcinnek, a franciák között Jacques Chirac gall kakas címû szobra, és a tiszteletlen Charles de Gaulle szobra, valamint Jean-Paul Belmondo vitte el a pálmát. II. János-Pál pápa portrészobra elõtt a látogatók mélyen meghatódtak.

Minden napnak megvolt a maga szenzációs eseménye, meghívást kaptam Texasba, Los Angeles-be, a franciaországi elnöki rezidenciájáról ismert Rambouillet-ba újabb helyre Párizsba a Réunion szigetekre és Tokióba. másnap Marc Simenon, Georges Simenon fia jelentkezett! Ezt követõen egy török milliárdos rendelte meg - karikatúrára igen érett - önmagát szoborban… Elképzelhetetlen lett volna az ilyen meny-nyiségû kapcsolatteremtés, ha a Sorbonne-on PhD-jét író fiam, Csíky Gábor folyamatosan nem tolmácsol, mivel tárgyalási szinten én csak angolul beszélek. Esténként 7 óra helyett 9-9.30-kor közelharc árán tudtuk csak a látogatókkal megérteni, hogy be kell zárjuk a kiállítást. A terem ajtaja felett két és fél hétig lengett a magyar zászló, senkit sem zavarva, amit a japán festõmûvész, Tamaki segítségével erõsítettünk fel.

A párizsi mûvészeti szövetség montmertre-i csoportja egyhangú szavazással számomra megtisztelõ döntés hozott, tagjai közé választott!

Úgy érzem, hogy ami történt attól a pillanattól kezdve, hogy Párizsba meghívtak nem csupán rólam szól, hanem mindnyájunkról magyarokról…

Dr. Csíky László