Csúcs Ferenc

Fellebbent a Vén Sas, és eltûnt a Fellegekben. Jóval túl volt a nyolcvanon amikor megismertem - én meg még negyven sem. Tartottam tõle, de ha már lent járt Matyó Pannikánál a Kisgörgõsben, hát beugrott a Múzeumba... Éppen elõadást tartottam volna, de õ csak ráhajtotta a garabonciás felleghajtóját a facsónakra, és már ment is elõre a raktárba. A múzeumszagot kedvelte. A régen ismert tárgyakat csak a szemével simogatta, és dörmögött valamit... Hívtam, jöjjön, hadd jelentsem be, örülni fog neki mindenki. "-Megy a vonat!" - szakította ki magát a körünkbõl, és mire megjött érte a taxi, már sehol sem volt. Másnap hajnalban leltem rá a váróteremben. Mint valami vén klosár a híd alatt, a malaclopójából csak megsárgult õsz haja és szakálla bozontja látszott ki...

Egész életét így vándorolta végig a Kisértõl Rómáig, és Cinkota-Sashalomra vissza, ahol már a harmincas években csalitos kis "szentesi kertje" volt a Bodnár utcában. Felesége kopjafája körül egyre sokasodtak a figurák. Az elárvult konyhából mûterem lett, a gyerekek szobájából érem-raktár, a nagy szobából meg házi-múzeum. A verandát ellepték az öntõformák, a fáskamrába már nem lehetett belépni se, kis házának lábazatát római bélyeges téglák borították... Akkor László Gyulával állított ki közösen, és filmet készítettem róluk. Most egy év múlva követte Barátját.

Mûötvösnek tanult, majd mintázó lett a fõiskolán Lux Eleknél, szobrász Szentgyörgyinél. Néhány szobra és sok dombormûve a fõvárost díszíti. Keze munkája a Budavári Palota faragott köveiben magaslik a Duna fölé. Tokácsli Lajos érdeme, hogy Szentes Galériája - 1970-es megnyitásakor - "felfedezte" szülöttét, de sajnálatos, hogy mindössze egy "Felszabadulási" emléktáblára futotta, amit megrendeltek tõle a Tanácsház folyosójára - az is eltûnt a "Nagytakarításkor" ... Nyolcvankilencben újra Tokácslival a Koszta József Múzeumban, majd 90. születésnapján utoljára Szentesen láthattuk életmûvét. Jelentõs kisplasztikái mellett az érmészetben alkotott maradandót. Több mint félezer jegyzett munkájával a magyar szellemi élet nagyjainak áldozott. Koszta- és Móra- érmei a legismertebben mifelénk. Munkái a Magyar Nemzeti Galériában százával, a Móra Ferenc Múzeumban, és a Koszta József Múzeumban láthatók és rangos magángyûjtemények legértékesebb darabjait képezik. A Szentesi Szépmíves Céh (1985) Atyamestere volt.

Temetése július 6-án, kedden 11.15-kor lesz a Cinkota-Ilonatelepi Temetõben, ahová a múzeum mikrobuszt indít. Díszpárnáján a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval díszített csillagrendje (1990) és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje polgári tagozata (1995) díszeleg.

Rózsa Gábor