A reformkörök nem epizodisták

Az 1990-ben lezajlott demokratikus választások elõzményeként a '87-es esztendõtõl vált élénkké, pezsgõvé a belpolitikai élet. Ezen esztendõk értékelése, annak teljes mértékben való feltárása (tekintettel a külpolitikai viszonyokra is), ahogy mondani szokás, a történészek feladata. Mint ahogyan nem a politikusok feladata azt megítélni, hogy az átalakulásban mekkora szerepe volt az MSZMP reformköreinek, fontosságukat ugyanis csak rosszindulattal lehet letagadni.

Utólag meglepõ, hogy ebben a mozgásban - számban és tekintélyben - milyen nagy szerepet vállaltak a szentesiek. Ez a reformmozgalom '89 tavaszán élte fénykorát, amikor már rendre alakultak különbözõ pártok, de az MSZMP - jogilag - és látszólag még egységes volt. Ennek a tíz esztendõ elõtti szakasznak a résztvevõi találkoztak most a napokban Szegeden, bevallottan: nosztalgiázni. Az összejövetel egyik résztvevõjének, Szarvas Pálnak segítségével készült ez a kis összeállítás arról a néhány napról, ami ma már történelem, de még nem írták meg.

Délmagyarország, 1988. november 29.

Az utóbbi évtizedekben az MSZMP és az ország többször is nekirugaszkodott a reformnak E reformpróbálkozások - bár eredményeket is hoztak - igazából sosem teljesedhettek ki, nem utolsó sorban azért, mert a reform mindenkori támogatóit a nyilvánosságot korlátozó és erõteljesen centralizált politikai mechanizmusokban háttérbe lehetett szorítani. E tapasztalatok alapján született meg most az itt közreadott Csongrád megyei felhívás.

I. ... Egyszerre van szükség világos felzárkózási stratégiára, a világgazdaságba való visszaintegrálódásra, ... a szocialista mozgalom minden érvényes értékét felvállaló, újra-felfedezõ politikai, ideológiai reformra, valamint a politikai intézményrendszer olyan reformjára, mely teret ad az egyének és közösségek autonómiájának, és természetesnek tekinti a többpártrendszert.

... III. Ma olyan "reformszocialistákra" van szükség, akik nem csupán "bátrak", de 1. kritikusan értékelik a múltat, benne saját korábbi tevékenységüket, 2. sürgetik a gyakorlati reformlépések egymásba kapcsolódó sorozatát, 3. küzdenek a reformértékû változtatásokért saját szûkebb közösségükben.

... VII. Alakuló összejövetelünket 1988. december 2-án, 14 órakor tartjuk Szegeden, a Sajtóház klubjában. Kezdeményezõk .... Szentesrõl: Baranyi Imre mérnök, Keserû Imre középiskolai tanár, Majtényiné Túri Katalin könyvtárvezetõ, Papp István KISZ-titkár, Szarvas Pál, tsz-elnök, Szénási István, mérnök.

Reformkörök Országos Tanácskozása, Szeged, 1989. május 20.

Állásfoglalás a békés átmenet lehetõségeirõl

...2. A hatalom képviselõinek - szakítva az eddigi halogató taktikával - azonnal érdemi tárgyalásokat kell kezdenie az Ellenzéki Kerekasztal képviselõivel. Felszólítjuk az MSZMP Központi Bizottságát, hogy legközelebbi ülésén hozzon ilyen értelmû határozatot: a tárgyalásokkal hiteles, a társadalom bizalmát élvezõ politikusokat bízzon meg.

1989. május-június: a reformköri mozgalom csúcsponton.

- kikényszerítik az állampárt-bontó kongresszust,

- ezzel meghiúsul az elõrehozott választásokra vonatkozó ötlet,

- kulcspozícióba segítik a reformpolitikusokat (Pozsgay, Nyers, Németh, majd egyre inkább Horn is) - ezzel fordulatot vesznek az EKÁ-val való tárgyalások.

Géczi Jószef: Kikaptam Sárikától!

... A reformkör ma nem közvetlenül szervezõ erõ. Abból viszont igenis közvetlen kár származik a mára, hogy ezt a tiszta szívû progresszív baloldali tömegmozgalmat kihazudják - szebben mondva kifelejtik - a rendszerváltás nemzeti és baloldali történetébõl.

1989. május 20. A reformkörök országos találkozója Szegeden követeli a pártkongresszus összehívását és Nagy Imre rehabilitációját.

Reformköri szólások, Magyar Ifjúság, 1989. május 11.

Ismeretlen reformkörös katona: "Megbukunk vagy végünk van."

A szerény: "Olyan pártot akarunk, amelyben nem fenyeget közvetlenül a mártírrá válás veszélye."

Keserû Imre: "Azért, mert nem tudjuk, melyik vonatra szálljunk, még nem kell vasutat robbantani."

Beszélõ, 1989/2. Utolsó szamizdat megjelenés.

Soros György: Gorbacsov látomása.

Gorbacsov újfajta gondolkodásának arra kell késztetnie bennünket, hogy komolyan újragondoljunk néhány dolgot. Megtanultuk úgy nézni a világot, hogy az két egymással szembenálló nagyhatalomból áll, amelyeknek társadalmi szervezete és ideológiája alapvetõen különbözik egymástól, de abban hasonlít, hogy mindkettõ uralkodóvá akarja tenni a saját szemléletét.

A gondolkodás és valóság között mindig van eltérés, de a Szovjetúnióban ez sajátos formát öltött. Ez volt az a szakadék, amellyel a szovjet polgároknak meg kellett tanulniuk együtt élni...

Könnyû pesszimistának lenni, mert az alapfolyamat a felbomlás, s nincs koherens új terv, amely felválthatná a régi rendet. ... Ám ez a sötét prognózis nem veszi figyelembe, hogy micsoda teremtõ energiákat szabadított fel az elnyomó rezsim felbomlása... BG - PGY