Ezennel a kígyó beleharap a saját farkába: én most írok egy beszámolót arról a beszélgetésrõl, amit Poszler György kollégám folytatott Cserna-Szabó András ifjú magyar íróval, aki egyébként pár hete egy országos napilapban (naponta 1 millió...) írt recenziót a mi kettõnk kisded kötetérõl, amelyben viszont szerepel a Poszlernak a Cserna könyvérõl, a Fél négyrõl írt ismertetõje, akinek pedig õ volt kedvenc tanára és szellemi atyja a gimiben... Szóval, kedves Olvasó, ha akarod, fölfoghatod úgy is, hogy mi most itt akkor körbenyalogatjuk egymás... egymást, mondom fölfoghatod így is - de ne így fogd föl.Hanem gondolj arra, hogy ez a szellemi atyaság azért mégis komoly dolog, (kérdezd meg magadtól, Neked volt-e, és te voltál-e...), pláne hogy az ifjúnak nagyon is hús-vér, sõt! nagyon is szellemi igazi édesatyja is van. Meg hát ez a körbenyalogatás: mégiscsak egymás kutyáinak kölkei volnánk, össze vagyunk gubancolódva menthetetlenül, a te köteled az én húsomba is vág, ha kapálódzol, nekem is fáj. És ennek semmi köze a szeretethez, ahogy Cserna-Szabó sem szereti vagy nem szereti hõseit: egy velük. (Meg persze nagyon is különbözik tõlük, de ez már bõvebb irodalomelméleti kifejtést igényelne). Ez a kibogozhatatlan összenövés, ahogy a múlt meg a jelen, a te meg az én, a példásan számontartott családfa meg a Delelõ lehányt fala, hogy ez mind: egy, ez a lényeg. Cserna-Szabó András írásaiban ennek a titokzatos összetorlódásnak neve is van: Szentes. Ahová tartozunk valamennyien. Szentes - más szóval a világegyetem.***Hétfõ délután a Városi Könyvtárban Cserna-Szabó András tartott nagy sikerû író-olvasó találkozót. Az élénk érdeklõdéssel kísért beszélgetést Poszler György vezette. A szerzõ részleteket olvasott föl a tavalyi könyvnapra megjelent "Fél négy" címû kötetébõl, majd dedikálta azt. ki