Lehota Lajos (1911-1999)

Kedden temették a Kálvária temetõbe. Csak a megyei újság hozta a gyászhírét. Hála dr. Aranyi Gábor figyelmének, aki ha ágyból is, de megírta nekünk, hogy “- nem muzsikál soh'se már, csendes lett a vén cigány ..." Szíven ütötte õt is a hír, de még jobban az, hogy a neve mellett csak annyi állt: “zenész". - Hát õ nem csupán zenész volt, hanem Szentes egyik meghatározó prímás-egyénisége! S vele eltávozott az utolsó “igazi" szentesi cigányprímás, akinek még 8-10 tagú nagy zenekara is volt, és a vendéglõk versengtek értük....Mi “fiatalok" már nem hallottuk õt muzsikálni, mert amikor - annak is már húsz éve - felkerestem a Lordok Házában, ahol kis garzonja volt, csak képeket mutogatott. Gyermekeire, unokájára volt büszke. Belõlük már “tanult" zenemûvészek lettek! Mert valamikor nem tanulták, hanem az anyatejjel együtt szívták magukba a rajkók a hegedû csínja bínját. Kivált olyan családban, mint az övéké. Édesapja, Lehota András, vagy Bandi, ahogy a nótakedvelõk ismerték még Farkas Zsigánál “tanult", és bejárta a bandájával Európát. Még a Szuezi csatornanyitás jubileumán is õ játszott a kairói “királybálon" Ferenc Ferdinánd és hitvese, Chotek Zsófia fülébe... Kapott is aranyat, smaragdot érte!Lajoskáék kilencen voltak testvérek. a nagy szegénységre, és hatan maradtak életben. Mind zenész lett, meg nótaszerzõ, sõt konzervatóriumi zenetanár is akadt köztük. “-Tokácsli mûvész úrral együtt jártam a katolikus elemibe! - büszkélkedett el mindig, ha tehette - mi ketten lettünk mûvészek az osztályból!" Mert a Lehoták mindig is az úri cigányokhoz, a felsõbb körökbe sorolták magukat - és joggal! Lajos Bácsinak kiváló, úri modora volt ...Bandájában ifjabb Gábor Pista, Bóbán Béla, Farkas Lali és Puruszkai Miska cimbalmoztak. Fehér Laci és Rácz Béla, meg Konkoly Jóska hegedültek, Csongorádi Sanyi brácsázott és Madarász Miska csellózott. De játsztak õk a Kultúr Egylet szimfónikus zenekarában is, mert bár sose voltak “kottisták", de ezt a keveset mind megtanulták már csak szakmai tisztességbõl is.Nem volt olyan hely Szentesen, ahol ne muzsikált volna, de legjobban a Kalászra, a Zöldfára és természetesen a Petõfire emlékezett. Meg a szegedi Szabadtérire, ahol különdíjat érdemelt még hatvannyolcban. De legbüszkébb a holland koncertmester fiára, a világjáró zenészre, a sok unokára volt Lajos Bácsi.Amikor temették, Gyertyaszentelõ Boldogasszony napján, a Fekete Sas falánál éppen Béla-cigánynak húzták, aki ugyan 90 éve született, de ilyen szép kort, mint Lajos Bácsi, 88 évet nem élhetett meg. Emlékére én is elhúztam Dankótól, de csak úgy magamba, hogy: - Most van a Nap lemenõbe ... (RG)