A májusi képviselõválasztás második fordulója elõtt a két jelölttel szerkesztõségünk igen sikerült kerekasztal-beszélgetést folytatott. Ezt óhajtottuk megismételni a múlt héten, s péntek délután két órára, hasonló feltételekkel hasonló beszélgetésre hívta Halmai Lászlót, Orbán Istvánt, dr. Rébeli Sz. Józsefet és Szirbik Imrét, vagyis azokat a személyeket, akik megfelelõ számú ajánlócédula birtokában elindulnak az 1998-as önkormányzati választáson és ringbe szállnak a polgármesteri székért. Szirbik Imre hivatalban lévõ polgármester azt kérte, az izraeli miniszterelnök-helyettes szentesi látogatásával kapcsolatos protokolláris feladatai miatt a kezdési idõ három óra legyen.

Mivel a beszélgetés során olyan észrevételek is elhangzottak, amelyek komolyan megkérdõjelezték lapunk korrektségét, a további vitákat elkerülendõ, az általános gyakorlattól (s az általunk májusban Farkas Sándorral és dr. Gombos Andrással követett gyakorlattól) eltérõen, a magnóra felvett anyagot szerkesztetlen formában, jegyzõkönyvszerûen közöljük.

Lapunk részérõl a kérdéseket Blahó Gabriella, Hering Viktor és Poszler György tette fel.

15:01 Halmai László, Orbán István és dr. Rébeli Sz. József jelenlétében elkezdõdik a beszélgetés.

RJ: - Részemrõl semmi értelme nincs az egésznek, mert egy ilyen beszélgetés csak akkor ér valamit a város lakosságának is, ha azzal kapcsolatban minden, ami itt elhangzik, megjelenik.

PGY: - Körülbelül másfél óra áll rendelkezésünkre.

RJ: - Akkor javaslom, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, ami ebbe az idõbe belefér és azt közöljék, hogy a többire nem jutott idõ. De akkor amit mondunk, az jelenjen meg. Jó? Ez volna a kérésem.

PGY: - Egyértelmû. Hétfõn valamennyien kézbe kapják a megírott anyagot és joguk, módjuk lesz arra, hogy mielõtt megjelenik, javítsák a maguk által elmondottakat.

Az elsõ kérdés: mit jelent Önök számára a pártkötõdés, illetve a függetlenség?

HL: - Nem hiszem, hogy praktikus egy vitát a sajtó útján megjelentetni, nem ez a formája. A polgármesterjelöltek vitáját vagy egy fórumon vagy a rádióban kell megrendezni. Az írott sajtónak nem ez a mûfaja, hogy pontos legyek. Nem tartom azt se korrekt dolognak, hogy a kérdéseket nem kapták meg a jelöltek írásban. Igazán abban sem vagyok biztos, hogy a negyedik jelölt javára nincsen elõny biztosítva, hiszen semmi sem garantálja, hogy õ nem ismeri a kérdéseket.

PGY: - A mi korrektségünket alapvetõen kétségbe vonja a jelölt úr?

HL: - Én azt mondom, hogy túl sok gyanús dolog van itt, ami ezt az egész beszélgetést és értelmét megkérdõjelezi.

PGY: - Akkor megkérdezem, hogy miért fogadta el a meghívást?

HL: - Hogy találkozzak a jelölt urakkal, illetve nem akartam megsérteni az újságot.

PGY: - Orbán úr mit gondol a pártokhoz való kötõdésrõl?

OI: - Nyilván mindenki számára, ki politikai pályára lép, jelent valamit az, hogy milyen irányba mozdul, valamit képvisel, valamilyen értékrendhez tartozik. Én azoknak a polgári erõknek értékrendjét igyekszem képviselni, amelyek már az országban is megjelentek. Én a függetlenséget Önmagában nem tudom értelmezni, hiszen a független azt nyilvánítja ki, senkihez nem tartozik.

PGY: - Ezek szerint hármuk között is van nézetkülönbség. Önök szerint annak a ténynek, hogy Szirbik úr nem jött ide, lehet üzenetértéke?

RJ: - Az, hogy nem jött ide, a neveletlenség csúcspontja.

PGY: - A többiek hogyan látják?

OI: - Az elõzõ négy évben azt tapasztaltam, hogy Rébeli Szabó József és Szirbik Imre nem igazán tudnak közös nevezõre jutni semmilyen kérdésben, tehát nagyon nehéz volna akár egy asztalhoz is ültetni õket. Nagyon indulatos a köztük lévõ viszony. Én úgy gondolom, egy polgármesternek az a feladata, hogy integrálni tudjon különbözõ politikai erõket, aki csak az ellentétek szítására képes, az nem felel meg a tisztségnek.

HL: - Nagyon örülök, hogy együtt lehettem az urakkal.

RJ: - Én azért mindenképpen szeretném megjegyezni azt, hogy amit Orbán úr mondott, tulajdonképpen sem nem helytálló, sem nem idevaló, ebbe a körbe, ugyanis õ mondja el a maga véleményét bizonyos dolgokról, és ne minõsítsen, engem és a távollévõ polgármestert, mert azt, amit õ elmondott, hogy milyen ellentétek vannak, azt mi ketten esetleg meg tudjuk vitatni, és nem szükséges hozzá egy harmadik, hogy ezt megállapítsa.

OI: - Én ezt nem egészen így látom, mert ezek az ellentétek megjelentek az elsõ négyéves ciklusban és ugyanolyan helytelennek tartottam, amikor Szirbik úr nem hívta meg Rébeli urat a sportcsarnok avatására, mert ez ugyanazon ellentétek fokozása. Én úgy gondolom, a politikai életben, a kulturált politikai életben, az egymással való kommunikálás nagyon fontos dolog.

HL: - Habár én sem tartottam praktikusnak ezt a megbeszélést, illetve tiszteltem annyira a jelölt urakat, hogy megjelentem, negyedórát vártam becsülettel, hogy kezet foghassak Szirbik úrral is, sajnálom, hogy erre nem került sor, és bármikor állok rendelkezésére, nyilvános vitában is, amennyiben ez nyilvános fórumon történik, illetve élõ adásban a rádióban. Ott van helye ennek. És bármikor adok nyilatkozatot az általam ismertetett feltételek alapján, bármelyik hírújságnak. Ezzel én, ha megengedik a jelölt urak, a mai részvételemet befejezném. Nagyon köszönöm a meghívást és sajnálom, hogy nem a megfelelõ mód és nem a megfelelõ feltétel...

RJ: - Mindenképpen szeretném megjegyezni Orbán úr megjegyzésére azt, hogy az általa jelzett ellentmondás és véleménykülönbségek, amelyeket nagy hibának hoz fel a város vezetése vonatkozásában, egyáltalán nem helytálló, mert azok nagyon egyoldalúak voltak. Akárki ebben a körben, akik itt vagyunk, utánanéz annak, hogy ki mikor és mit mondott a másikról, és a másik tevékenységérõl, akkor nem találnak, csak olyan nyilatkozatot, amelyet a Szirbik úr és társai vagy éppen netalán Orbán úr mondott rólam, én pedig az eltelt idõszakban, amikor polgármester voltam, egyikõjükrõl egyetlenegy sértõ, olyan megjegyzést nem tettem sajtóban, ami kifogás alá eshetett volna. Így amit õ mond, ez nem igaz. És nem azon vagyok, hogy mindenképpen ellentéteket szüljek a városban, hanem azért jöttem el, hogy legalább a lakosság elõtt tisztán legyen az, és tisztán lássa mindenki, hogy ki mit akar, és nem egymással itt vitatkozni, meg egymásnak a magatartását kritizálni, mintahogy én a rádióinterjúban is nagyon tartózkodtam attól, sõt, elõrebocsátottam, nem az a célom, hogy a másik munkájával, tevékenységével foglalkozzam, hanem csak az, hogy mit tudok tenni a városért. Ennyi a hozzáfûznivalóm.

15:18 Halmai László távozik

RJ: - Még megvárom, hogy esetleg valami kérdés... De sok értelme nem lesz annak, hogy itt töltsük az idõt.

PGY: - Valamennyiüket megkérdezném arról, hogy hogyan vélekednek Szentes környezeti állapotáról, mit tudnának tenni a javulás érdekében. A Kurca, a Tisza, a szennyvízcsatorna ügye hogyan áll avagy állhatna kettõ vagy négy év múlva?

RJ: - Én nagyon szívesen válaszolok erre a kérdésre, meg amit még feltesznek, ha úgy látják, hogy ez szükséges. Az én megítélésem szerint az elõzõ önkormányzatnak a Horn-kormány részére tett kedvezményes ajánlatai és a pénzátutalásai a város hátrányára szolgálnak, mert nyilvánvaló az, - és a világon nem lehet találni önkormányzatot jobb körülmények között sem, nem úgy, mint itt Magyarországon, ahol az önkormányzatban mindenkor és mindenki azt mondja, hogy milyen nehéz helyzetben vannak -, hogy az önkormányzat a kormánynak, az államnak pénzt, százmilliókat adjon át azért, hogy az állami feladatok megvalósuljanak. Mert egyértelmû, hogy az elkerülõ út, annak a megvalósítása annak a feladata. Annak idején, amikor az állam megkeresésére döntöttünk, hogy hol húzódjon az út, ennek alapján készült el annak a terve is, és azért igyekeztünk akkor is, hogy idõben a rangsorolásnál, mert az volt közölve, hogy a rangsorolásnál figyelembe veszik azt, hogy melyik város az, amelyik érdemes arra, hogy elkerülõ utat kapjon, hogy kerül besorolásra, mert úgy lesz megvalósítva, amikor az államnak erre pénze lesz. A tervet is az állam készítette, nem a város, és az utat is az államnak kell finanszírozni. Nem tudom elfogadni, és nem tudom helyeselni azt, hogy egy város az államot, amitõl tulajdonképpen szerezni kellene a pénzeket, meg a támogatást arra, hogy a város fejlõdjön, egy kis város az államnak ad át pénzeszközöket. Hogy ezt még jobban aláhúzzam és még nyilvánvalóbb legyen, a Kurca esete is nagyon bizonyítja, mert a vízügy, ahová tartozik a Veker csatorna, a Kórógy csatorna, a Kurca csatorna - nem folyó, mert folyónak titulálták egyesek, sajnos nem az, bár az lenne. A Vekert és a Kórógyot a vízügy az elmúlt években, miután öntözési célokat szolgál és belvíz-elvezetési célokat is, kitakarította, rendbetette, ahogy azt kell. Most következett a Kurca, ami ugyanolyan csatorna, ugyanúgy az öntözést szolgálja és ugyanúgy a belvizek elvezetését. Meg kellett volna, hogy csinálja, és meg is csinálta volna, csakhogy itt nem errõl volt szó. A városi polgárok pénzét, amit a saját adójuk, és az államtól részükre nyújtott pénzeszközökbõl, saját városuk építésére kellene, hogy felhasználjanak, itt szintén egy állami feladat megvalósítására fordították. Én ezt mindenképpen helytelenítem. Ezekbõl a pénzekbõl, én most nem akarok felsorolásba kezdeni, hogy mit lehetett volna megvalósítani, de amikor egy város nehéz körülmények között van, és munkanélküliség, lakáshiány van, hogy ne soroljam tovább, ez a kettõ már egy olyan jelentõs dolog, akkor a város vezetésének nem állami feladatok megoldására, kell fordítani a rendelkezésére álló pénzeszközöket. Ugyanezt elmondhatnám a zsidó templommal kapcsolatban is, ugyanis a könyvtár vezetõje is nyilatkozott, hogy sajnálja otthagyni azt a könyvtárat, amelyben vannak, mert az a mai körülményeknek megfelelõ volt és nagyon jól érezték ott magukat. Mondjuk nem is ez a lényeg, mert a kultúra és a könyvtár fejlesztés nyilvánvaló, elsõrendû helyen kell, hogy legyen. De mikor? Amikor ennél súlyosabb problémák nincsenek. Ha egyszer a városnak a könyvtára meg van oldva, akkor nem indokolt az, hogy százmilliókat költsünk könyvtár létesítésére ...

15:23 Szirbik Imre megérkezik.

SZI: - Elnézést a késésért...

RJ: - ...Ugyanakkor pedig nincs pénz arra, hogy a város saját tulajdonát képezõ és a város egyik legszebb épületét, a megyeházát, rendebetegyük, hanem azt fel kell ajánlani a megyének, hogy azt tartsa fenn, holott erre megfelelõ pénzeszközök voltak. Ezeket én így megérteni nem tudom, szentesi polgárként. És még annyival befejezném, és amennyiben ez a megbeszélés így már nem teljes, és én úgy gondolom, hogy ezt a jelölt úr nélkül tovább folytatni azt hiszem, hogy nem tisztességes, nem becsületes, mert õ már nem tudja megtenni észrevételeit. Én nagyon szívesen bármikor hajlandó vagyok újra eljönni, de annak kikötésével, hogy ez, ami ma eddig itt történt, az jelenjen meg és legyen köztudott. Nagyon szépen köszönöm a meghívást, mondom, hajlandó vagyok bármikor eljönni, de olyan körben tárgyalni, ami becsületes és tisztességes, mert nyilvánvaló, én is ha elmegyek, én se szeretném, hogy a hátam mögött valami mást mondanak, mint ahogy a Halmai úr elment, sem õróla, sem az õ véleményérõl, sem egyebekrõl, összehasonlítási alap nem lesz arra, hogy melyikõnk mit mondott, tehát ez teljesen irreális. És ha ehhez netalántán ragaszkodunk, akkor nem is becsületes. Nagyon szépen köszönöm a meghívást.

15:28 Dr. Rébeli Sz. József távozik

SZI: - Elnézést, de a miniszterelnök helyettes úrtól most tudtam eljönni.

PGY: - Arra kérem Önöket, hogy a becsületességünket a továbbiakban ne kérdõjelezzék meg.

OI: - Néhány mondatban reagálnék a Rébeli úr által elmondottakra, a város fejlesztési lehetõségeinek tekintetében. Én úgy gondolom, hogy sokkal kisebb önkormányzati részvétellel kellet volna megoldani a Kurca kotrását vagy a zsinagóga könyvtárrá történõ alakítását. Az én értékrendemben a Petõfi Szálló négy évvel ezelõtti megszerzése és újjáépítése elõbb való, mint az elkerülõ út építése. Szirbik Imre azt mondta, hogy a Petõfi Szállót nem lehet gazdaságosan mûködtetni - ha mindent csak a gazdaságosság szempontjai szerint kezelünk, akkor sokféle dologgal egyáltalán nem lenne szabad foglalkozni. Hogy négy évvel ezelõtt elõvételi jogával nem élt a város, az egy hibás döntés volt, az egy szerencsés szituáció, hogy most újra lehetõség van erre. Elismerjük az elõzõ városvezetés eredményeit, de mi más hangsúlyokat fogalmazunk meg.

SZI: - Mi volt a kérdés?

PGY: - Az eredeti kérdés az volt, hogy miként értelmezi, vagy fogalmazza meg a jelölt a pártkötõdés vagy a függetlenség fogalmát?

SZI: - Én egy szabadon gondolkodó, baloldali érzelmû embernek tartom magam, ez azt jelenti, hogy az adott feltételrendszer mellett a többségnek, a kisembereknek a gondjait átérezve döntsek. A racionalitást és a közösség érdekeit szem elõtt tartó gondolkodás összefogását jelenti a számomra. A függetlenségben politikai értelemben nem hiszek, azt egy fügefalevélnek tartom, én nem hiszek a néhány pillanat alatti elfüggetlenedésben. Ami a függetlenségnek a másik értelmezését jelenti, abban sem igazán hiszek, nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek nincs értékrendje, ha pedig van értékrendje, az valamilyen módon egy filozófiát jelent, a filozófiának a leképzõdése csoportszervezõdést jelent, a csoportosulást ma a modern politikában a pártok jelentik. Egyetlen értelmezés marad, de az számomra hátborzongató értelmezés: függetlenül minden értéktõl, minden kötõdéstõl egyetlen cél érdekében átgázolni mindenen. Remélem, hogy akik a függetlenséget maguk elé tûzik, számukra ez az állapot nem ezt jelenti.

Látnak-e arra esélyt, hogy ez a beszélgetés rövid idõn belül újra létrejöhessen? Még egyszer elnézést kérek, hogy késtem, valószínûleg az én hibám.

OI: - Amíg Ön nem volt itt, éppen azt mondtam el, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy Ön és Rébeli úr között bármilyen párbeszéd kialakuljon.

PGY: - Mondják meg, Önök szerint, valóban az írott sajtó alkalmatlan arra, hogy párbeszédet közvetítsen?

SZI: - A párbeszédhez attitûd kell, emberileg egyikõnk képes rá, másikunk nem. Ahhoz, hogy erre valaki képes legyen, legalább minimális bizalommal rendelkeznie kell, hogy ellenkezõ bizonyítás nélkül a másikat tisztességesnek tekintse. A sajtóra is értem ezt természetesen.

OI: - Ha már tisztességrõl volt szó, amíg Ön nem volt itt, addig elmondtam, hogy a sportcsarnok avatására nem hívta meg az önkormányzat Rébeli Józsefet, az egy...

SZI: - ...nem tisztességes gesztus volt. Ha higgadt fejjel el tudnék vonatkoztatni helytõl idõtõl és múlttól, akkor el tudnám fogadni az álláspontot. Nagyon sok ember figyelmeztetett, de voltam annyira kukac, hogy ezt a lépést megtettem. És nyilvánosan, publikusan meghívtam a város minden polgárát, ebbõl tehát nem rekesztettem ki, de a belsõ körbõl igen.

OI: - Ön átvett egy kitüntetést, fél év múlva az OTSH elnökétõl a sportcsarnokért és a két tornateremért, annak a fényében pedig pláne visszás, ahogy a képviselõ-testület összegezte a város sportlétesítményeinek gyarapodását.

SZI: - A sportcsarnokkal kapcsolatban a testület volta annyira korrekt, hogy áttekintse, higgadtan kiszámolja, számba vegye a problémákat.

OI: - Egy szerencsés szerzõdésnek volt köszönhetõ...

SZI: - Egy szerencsétlen szerzõdésnek, amit szerencséssé tudtunk tenni. A szerzõdés fixáras volt, amely azt jelenti, hogy amennyiben az infláció a 15 %-ot meghaladja (matematika szerint 50-60 millió plusz)...

OI: - Az infláció pontosan a Bokros csomag hatására ugrott meg.

SZI: - Ön tudja, hogy egy város számára a pénzügyminiszter olyan, mint a mezõgazdász számára az esõ, sokat nem tud rajta segíteni.

OI: - Az érv szemléletes, csak nem állja meg a helyét. Már '93-94-ben látható volt, hogy az önkormányzat milliárdos nagyságrendû privatizációs bevételekhez fog jutni, amit fejlesztésekre tud fordítani. Egyetlenegy probléma lehetett, hogy a mûködésre való fedezetet honnan teremti elõ az önkormányzat. Nekünk az a feladatunk - bocsánat, nekem még nem, mert ilyen szempontból most kívülálló vagyok - , hogy megteremtsük a mûködéshez szükséges forrásokat. Nem azt kell csinálni, hogy amennyi van abból osztok, hanem amennyit a feladat kíván, annyit kell elõteremteni.

SZI: - Elfeszültünk addig a határig, ameddig el lehetett feszülni.

PGY: - Tehát további pénzügyi keretek nem állnak rendelkezésre?

OI: - Az önkormányzat felrúgott egy hallgatólagos megállapodást, ami persze nem kötelezõ, bizonyos fejlesztésre elkülönített pénzeket mûködésre fordított. Ez szerintem hosszú távon tarthatatlan állapot.

SZI: - Ebben teljesen egyetértünk, csakhogy: minden gazdálkodás, különösen a nonprofit gazdálkodás döntõ hányada ilyen. Bûvészmutatvány, hogy a szükséges és lehetséges között hogyan lehet lavírozni. Értékelhetõ ráhatásom nincsen a kormányzati politikára, a normatív támogatások az 50-60%-os fedezettség helyett ma 40% körül mozognak.

OI: - A szorzók csökkentek le. Tehát a 3900-as tanulólétszám 2300-ra csökkent.

SZI: - Ebben ez is benn van, csökkenniük kellett volna a kiadásoknak is. A reálértéktartalmak jelentõsen csökkentek. Az oktatási rendszer megszabja azt, hogy milyen osztálylétszámokkal kell számolni, milyen óraszámokkal, tehát a gyakorlatban igen-igen meghatározza a bér- és személyi kiadásokat.

OI: - Az oktatási program szabja meg, de az iskolák maguk is készítenek, ilyen programokat, s ha oktatási szempontból szakértõ önkormányzat határozza ezt meg, akkor megvizsgálja ezeket, s esetleg nem fizet ki olyan szakértõi díjakat, amelyek mögött nincsen szakértõi tartalom.

SZI: - Nem nagyságrendekrõl beszélünk.

OI: - Nem a szakértõi díjak lényegesek, hanem a szakértõi munka alapján elérhetõ megtakarítás.

SZI: - Mi kizárólag kötelezõ szakértõi díjat fizettünk ki, amelyet a kötelezõ oktatási és nevelési program elkészítése nyomán hárult az önkormányzatra.

De felteszem a kérdést, mit tudunk tenni ma itt, azon kívül, hogy kellemesen elbeszélgetünk?

BG: - Azt hiszem, kollégáim nevében is szólhatok, s õk talán egyetértenek velem abban, hogy ma itt ilyen helyzet alakult ki, ez ügyben minket meglepetés nem ért. Én azt gondolom, hogy Önök ketten a továbbiakban, mint ahogy tették eddig is, vitát folytatnak, s ez a vita a városról szól.

SZI: - Nagyon fontos dologról beszéltünk eddig, hiszen minden azon áll vagy bukik, hogy azt a nyomást, amit a mûködési költségvetés hiányának a kezelése jelent, hogyan tudjuk megoldani. S ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor mindegy, hogy milyen színû lesz a polgármester, vagy a testület, akkor vegetálni fog, és nem fog tudni alkotni. Alapvetõ kardinális kérdések ezek ...

OI: ... csak a publikum számára nem igazán érthetõ.

BG: S miközben Halmai és Rébeli úr kifejtette, hogy ezt a beszélgetést értelmetlennek tartják, s a becsületességünket is megkérdõjelezték, akkor éppen lapunk számára kedves témáról lett volna szó. Ha megengedik, akkor elõállnék egy konkrét kérdéssel: mit tennének annak érdekében, hogy Csongrád városa ne egy pusztán mechanikai szûrõn keresztül vezesse minden szennyvizét a Tiszába, amely végsõ soron a szentesi partot gazdagítja, hanem csatornán keresztül juttassa el a szentesi szennyvíztisztítóba?

OI: '92-93 óta történtek lépések ez ügyben, állandóan ajánlatokkal kerestük meg mi is Csongrád városát, hogy segítünk pályázni és a pályázati pénzzel építse meg a szennyvízvezetéket. Ennek segítségével mindkét város számára olcsóbbá válna a konstrukció. Ehhez nyilván Csongrádon is egy olyan városvezetés kellene, amely nem érzi magát elnyomott kistestvérnek. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy egyenrangú félként kell együttmûködnünk.

SZI: - Teljesen egyetértek, legfeljebb nüansznyi kiegészítéseket tudnék tenni, de koncepciójában ugyanaz. '94 óta is történtek lépések ebbe az irányban, de a csongrádiakban van egy érzelmi gát...

OI: - Náluk nincsen telefonközpont, mindig kapnak egy pofont, amely ezt a gátat erõsíti.

SZI: - Ráadásul ezek a pofonok szinte kivétel nélkül kívülrõl jövõek, Szentes ezekben ártatlan. Az árnyék azért vetõdik rá, mert ezeknek a létesítmények nagy része Szentesen megvan. Csongrád a Dégáz szervezeti keretén belül Félegyházához tartozik, háromszor olyan messze van, mint Szentes.

OI: - Abban maximálisan egyetértek a csongrádiakkal, hogy ma nem lehet csongrádi születésûnek lenni, mert megszüntették a városban a szülészetet.

SZI: - Ezen rettentõ egyszerûen lehet segíteni, az anyakönyvezésen változtatni kell.

HV: - Kultúra, egészségügy, oktatásügy, sport ...

OI: - Én az igaz nagy problémának azt tartom, hogy Szentesnek ma nincsen koncepciója például a sport területére. Én már régóta azt tartom, hogy a szabadidõsportot, az élsportot szét kell választani és értékén kell kezelni. A diáksportot az oktatáson keresztül, a szabadidõsportot a létesítményeken keresztül, az élsportot pedig annak reklámértéke alapján kell finanszírozni. Nem szabad vegetálni hagyni olyan egyesületeket, melyek komoly hagyományokkal rendelkeznek, és azzal, ha a város aktívan vesz részt ezek finanszírozásában, külsõ forrásokhoz is könnyebben jut. Ha elkészül a kultúra hosszú távú koncepciója is, annak színvonalát is emelni lehet. Van drámai osztály a gimnáziumban, miért ne mûködtethetne állandó színtársulatot a Tóth József Színházteremben? Ha már van hatosztályos gimnázium, akkor miért ne mûködhetne benne sportosztály is. Pont akkor nem edzenek a gyerekek eleget, amikor a sportolásra fel tudnának készülni arra, hogy akár profi sportolók legyenek. Kisebb korban egyformán kell futni, úszni és labdázni.

Nem látom azt, hogy milyen iskolaszerkezet kialakítására tesz lépéseket a város. Az egészségügyi alapellátás és az ügyeleti rendszer többé-kevésbé megoldott, de a színvonalon lehet emelni.

SZI: - A koncepciók léteznek, legfeljebb nem ismertek. A város sportkoncepciója éppen erre a hármas tagolásra épül, tisztelet és becsület minden szponzornak, de a többi területen a sport alapvetõ forrása a város költségvetése. Alapelv az, hogy minden szentesi fiatalnak legyen lehetõsége sportolni, s ne az anyagi helyzetétõl függjön az, hogy történetesen melyik sportágat választja. Mûvelhesse, belõle kinõhessen. Nem szeretném Szentest bebetonozni egyetlen sportágba sem.

OI: - Akkor félreérthetõ volt, amit mondtam. Én anno azért támogattam a sportcsarnok megépülésének a tervét, hogy legyen Szentesnek kézilabdasportja, kosárlabdasportja , ma ezek megvannak, viszont az anyagi bázis hiányzik.

SZI: - Ugyanott vagyunk, ahonnan indultunk: kinek, milyen prioritások szerint adunk. Azt nem lehet mondani, hogy mindenkinek, adunk, mert nincs mibõl. A sportnál az alapprioritás az, hogy a mozgás lehetõsége adott legyen mindenkinek, s azt is tudomásul kell venni, hogy nem fog tudni a város megtartani olyan sportolókat, akik országos vagy világszinten produkálnak.

OI: - Pontosan ezért mondom, hogy ez nem településméret, hanem gazdasági szerkezet függõ kérdés.

SZI: - Lehet a teniszpályán, a strandon magas díjat szedni, de akkor pontosan az a réteg szorul ki belõle, amirõl én beszélek, hogy lehetõséget kell neki adni. Nekem az az álmom és koncepcióm, hogy ebben a városban olyan fiatalok nõjenek fel, akik belekóstolnak ebbe is abba is, lehet, hogy egyik mûfajban sem lesz spiller, nem lesz belõle se egy Kaszparov se egy Ronaldo, de lesz belõle egészségesen gondolkodó, mûvelt, a másik embert tisztelõ felnõtt. Számomra ez a sport lényege.

Egészségügy. A privatizációról az a véleményem, hogy ha a praxis adás-vétel tárgyát képezheti, akkor el kell törölni jogilag az önkormányzat felelõsségét ez ügyben. Elõállhatnak olyan szituációk, amikor az önkormányzatra szükség lehet.

OI: - Ha hosszú távon fennmarad a jelenlegi biztosítási rendszer, akkor igaz, amit Ön mondott.

SZI: - A háttérfeltételek a város kultúrájában adottak, lehet vitatkozni a különbözõ osztályokon, de az oktatás színvonalának emelése is lehet költségvetési kérdés. Én úgy látom, hogy koncepciókat gyárthatunk rengeteget asztalfiók számára, de ha emögött nincsen anyagi alap, akkor néhány vájt fülû ember vitatémája marad csak.

OI: - Viszont, hogyha nincsenek koncepciók, nem tudunk mögé anyagi hátteret teremteni.

BG: - Eddig arról volt szó, hogy az átlagpolgár meg tud-e fizetni olyan szolgáltatásokat, amelyek hozzátartoznak vagy tartoznának ahhoz, hogy minél teljesebb életet éljen. Apropó, polgárság. Hogyan látják Önök, hol tart a polgárosodás folyamata, nyolc évvel a rendszerváltás után?

OI: - Az elején.

SZI: - Kérdés, mit tekintek polgárosodásnak? Hadd kérdezzek vissza. Számomra a polgár egy olyan embert jelent, akinek saját döntésébõl adódó saját jövedelme van, ami a kor színvonalának megfelelõ - ezalatt nem a létminimumot értem, hanem annál többet - van döntési szabadsága, hogy ezt a jövedelmet hogyan használja fel, s van kulturáltságbéli és emberi felkészültsége arra, hogy ezt a döntést meg is tudja hozni.

OI: - Szerintem Szirbik Imrének a következõ négyéves ciklusban valamelyik polgári párt színeiben kellene indulni...

SZI: - Baloldali érzelmû szabadon gondolkodó ember vagyok.

OI: - Én pedig polgári érzelmû szabadon gondolkodó...

PGY: - Ez ügyben Szentesen mi a helyzet?

OI: - A Szentesi Életben éppen a múltkor megjelent cikkel kapcsolatban vagyok kénytelen magyarázkodni, ugyanis ezzel a címmel jelent meg a sajtótájékoztatóról: Gazdag város gazdag polgárai. Az egyféle materiális gondolkodás, ami ma Magyarországon megjelenik, hogy csak a pénz számít és csak az számít valamit, akinek pénze van, az a gazdag és az a polgár. Ez nem így van.

BG: - Orbán Viktor még a tavaszi választás elõtt tette a kijelentést: "Egy ország akkor gazdag, ha a polgárai is azok."

SZI: - Szlogennek jó, de nem biztos, hogy igaz. Borzalmasan félreérthetõ.

OI: - Nem félreérthetõ, félremagyarázzák ezt a gondolatot. Igaz, hogy egy ország akkor gazdag, ha a polgárai is azok, csakhogy ebben az országban a gazdagságot negyven évig szégyellni kellett. De pontosan ez benne a csavar, hogy a gazdagság alatt csak a materiális gazdagságot értik. Pedig több más dologgal együtt lehet csak gazdag az ember. Ugye, azt szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít.

SZI: - De nélküle nem lehet boldognak lenni.

PGY: Kérem Önöket, hogy adjanak egy-egy zárszót!

OI: - Erõs, gazdag és rendezett várost szeretnénk, mindenkinek a javára.

SZI: - Az elmúlt négy évben megteremtettünk egy kiegyensúlyozottan fejlõdõ, békés várost, ahol létbiztonságban, európai gondolkodású, szabad emberek élnek. Ezt szeretnénk a jövõben is.

BG, HV, PGY.