Organista, avagy a természet tisztelete

Szabó Csaba organista kiállítását rendezik meg a De Ruggi Kávéházban. Szeptember 19-én, szombaton délután öt órakor a kiállítást Riskó Géza, a Mai Nap helyettes fõszerkesztõje nyitja meg. Közremûködik Szunyogh Gabriella (ének), és Suha Csilla (zongora).Az egész ott kezdõdött, hogy szülei fóliájában segítve egy nyáron aprócska hernyókat fedezett fel a paprikatöveken. Leszedegette õket, ám úgy gondolta, eltaposni õket túl profán, nem való, hogy így érjen véget egy kis hernyó élete. Hazavitte, a hernyók bõrét kikészítette, majd képet ragasztgatott össze a kicsiny színes darabokból.Szabó Csaba organista. Mint mondta a kifejezés a latin organikus szóból eredeztethetõ, ám ebben a formában õmaga jelölte meg tevékenységét a szóval. Az organista kizárólag szerves anyagokból alkot, elsõsorban a bõr és a fa ihletik meg.Csaba persze nem véletlenül választotta ezeket az anyagokat. Gyakran jár a természetben, s ilyen séták alkalmával szívesen gyûjti össze azokat a dolgokat, amelyek talán másnak hasznavehetetlen kacatnak, rothadó porfogónak tûnnek. Keresgéli, gyûjti elsõsorban hüllõk és kétéltûek tetemeit. Ez így talán sokaknak kicsit durván hangzik, a finom lelkek talán mérgelõdve vonják fel szemöldöküket. De ki ne látott volna még az utakon autók által széttrancsírozott béka és sikló tetemeket. Addig amíg egyik oldalon akaratunk ellenére is pusztítunk, apró életeket oltunk ki, Csaba nem rombol vagy megbecstelenít, hanem új jelentést ad,új értelemmel ruház fel. Míg mások undorodva rúgják odébb a kilapított állati maradványokat, addig Csaba összegyûjti azokat, az élettelen testrõl lenyúzza a bõrt, pácolja, majd tartósítja, s csak ezután következhet maga az alkotás. Újabban gyík- és halbõrbõl is dolgozik, sõt a halak léghólyagját, a "pukkantyút" is felhasználja. A kisebb formákat kedveli inkább, hiszen maga a megmunkálandó anyag is sok kis darabból tevõdik össze. Persze nagyobb alkotás is készíthetõ, Csaba tervei között most éppen egy sámánmaszk szerepel, ehhez azonban legalább 30-35 elpusztult békának a bõrére van szükség. Ezek feldolgozása, a bõrök kezelése, sablonra rakása azonban meglehetõsen idõigényes.Elsõ kiállítását Törökszentmiklóson rendezték meg idén áprilisban. Balla István szólt neki, hogy készüljön, kiállítása lesz. Addig csak saját gyönyörûségére, barátai és családja érdeklõdésétõl sarkallva dolgozgatott. De mint mondta: a legjobb múzsa a határidõ, így egymás után kerültek ki keze alól az újabbnál újabb bõrszobrok. A törökszentmiklósi pincegalériában elért siker után már Jászapátiba és Martfûre is kapott meghívást.Persze az emberi kíváncsiság határtalan, olykor még a nemkívánatos szintet is megüti. Néhány kiállított darabról például látszik, hogy bagoly, az anyaga bõr, méghozzá békabõr, de vajon puha-e? - nyomul be a látogató ujja a kisbaglyok begyébe. A kiállítás után Csaba nem gyõzte õket visszahorpasztani. A dolog érdekessége azonban nem ez, hanem hogy dühöngés helyett kigondolta, hogyan küszöbölhetné ki a horpasztást, s azóta kiönti viasszal is formát. Mint mondta: hiszen amíg élünk, tapasztalunk, s majd a fiatalabbaknak adjuk át a megszerzett tudást. Ugye, most Önök is úgy gondolják, hogy így csak egy meglett felnõtt gondolkodhat. Pedig Csaba csak 28 éves.Horváth