"Hat éve élek Budapesten, a metróban még mindig eltévedek, a legkisebb budai lejtõtõl megizzadok. De Szentesen még mindig csukottt szemmel, hóviharban, teljes sötétségben és atomtámadás közben is megtalálom a Delelõt vagy a Mátyás Sörözõt."A helyi irodalomtörténet ritka pillanata, mikor egy szentesi szerzõ részben Szentesrõl is írott mûve megjelenik a Magvetõ Kiadónál, tehát a dolgok logikája szerint már Budapesten. A fiatal novellista tucatnál is több írását rendezte egy kötetbe, pillanatig sem tagadva kötõdését szûkebb pátriájához. Mindazonáltal a két összefüggõ téma (a másikról késõbb szólok) nem fûzi regénnyé a kötetet. Az itteni érdeklõdõk számára - sok-sok fontos helytörténeti munka után - rendkívül érdekes lehet, amikor valaki a mûvész szemével látja mindennapjainkat, amelyeket lévén egyébként õ is mindennapi polgár, maga is ismer. A novellafüzér hivatásos elemzõi nyilván egy csomó kérdést fognak feltenni. Például azt, hogy ez a próza mennyire intellektuális, azaz vajon túlságosan értelmiségi-e? A szakemberek döntése elõtt megelõlegezem, végtelenül érzékeny lélek, végtelenül érzékeny mûveirõl van szó. Azaz ugyanazon poros, unott dolgokat látja mint mindannyian (Szentesen és Pesten), de nem ugyanúgy látja. Önmagában ettõl még nem lenne mûvész, a következõ lépés az, hogy mindezt meg is tudja fogalmazni. Az általunk is észrevett részletek így válnak összefüggõ egésszé, ami még ugyan Szentes, de már mégsem, annak fantáziadús, szinte égi mása. Annak ellenére, hogy a szerzõ észrevesz városunkban mindent, ami földhözragadt. Van tehát témája bõven. Akik a szülõföld szeretetének klasszikus ünnepélyességét várják, alighanem csalódni fognak. Másfajta õszinteséget találnak a "Fél négy" címû kötetben. A másik, általam elõlegezett fõvonal, az erotika. Olyan nyilvánvalósággal beszél róla, mint egy tényfeltáró újságíró, pusztán a jelenség okait nem firtatja, a testiség magától érthetõdõen van. A nyersnek tûnõ helyzetek leírása mindig kamaszos-csibészes jópofasággal történnek, így tehát - számomra - nem jelentenek problémát.Ráadásul mindent stilisztikailag tökéletes, néha azonban igen bonyolult nyelvi formákban fogalmaz meg. Közben elkerüli az érthetetlenség csapdáját. A "szakma" fel fogja tenni a kérdést: tudatos vagy tehetséges? Mintha a kettõ külön-külön létezhetne. Azt azonban megjósolhatom (hagyományokhoz ragaszkodó olvasói számára), egy darabig nem lesz kötelezõ olvasmány az iskolákban. Cyrano (Cserna-Szabó András) lelki békéje érdekében közlöm, Esterházyra két évtizedet kellett várni, míg megjelent a szöveggyûjteményekben. Az irodalmi közízlés változása hasonlatos a Kurca folyásához. A kötet Szentesen jelenleg inkább csak hírében terjed. Ennek megfelelõen szerzõnk elsõ író-olvasó találkozóját valószínûleg a Delelõben vagy a Mátyásban fogja megtartani. Olyan barátai között, akik hozzá hasonlóan csukott szemmel, hóviharban, teljes sötétségben és atomtámodás közben is megtalálják a helyszínt. És hasonló katasztrófák közepette is szeretnek olvasni. P