Szülés, fájdalom nélkül

A nôk egy része félelemmel, mások várakozásteli izgalommal tekintenek a szülés elé. Rossz példa, de ahogy a férfiak évek múlva is többször felidézik maguk között a honvédségi élményeket, úgy a nôi társaságokban is elôbb-utóbb felvetôdik a szülés témája, a szülôszoba pillanatainak felidézése. A szüléssel kapcsolatban mostanában egyre többet hallani az epidurális érzéstelenítésrôl. A szentesi gyakorlatba dr. Veszelovszky Iván, a kórház szülészeti- nôgyógyászati osztályának vezetô fôorvosa avatja be az olvasót.- A Csongrád megyei szülészeti intézményekben nem túl régóta folynak szülések epidurális érzéstelenítésben. A szentesi kórházban két évvel ezelôtt az egyik szülész-nôgyógyász szakorvos anaesthesiológiai, érzéstelenítô orvosi szakképesítést szerzett. Ô az elmúlt két év folyamán 70-75 ilyen érzéstelenítést végzett a szülôszobán. A szülési fájdalomcsillapítás olyan idôs, mint az emberiség, hiszen idônként valóban szinte elviselhetetlenek azok a fájdalmak, amelyek ilyenkor jelentkeznek. De nem minden anya éli ezt meg egyformán, ugyanis nyilvánvaló, hogy nagyon sok pszichés tényezô játszik közre. Például azok a lánygyermekek, akik otthon azt hallják, hogy milyen nehéz volt a szülés, gyakran mire a odáig elérkeznek, krízisként élik meg a nagy eseményt. Miközben mások teljesen elviselhetônek éli meg a fájdalmakat. Ez ugyanis az egyedüli élettani folyamat az ember életében, ami fájdalommal jár. Hiszen ha belegondolunk, sem az emésztést, sem a légzést, sem a keringést nem kísérte fájdalom, csak a szülést. A szülés mechanizmusa nyilvánvalóan nehezebbé vált az ember fejlôdése során, mivel az agykoponya nôtt, melynek áthaladása a szülôcsatornán, és magának a méhnek az összehúzódása is fájdalmakat vált ki.A fájdalomcsillapítás egyidejû az emberiséggel, s nyilvánvaló, hogy ez az idôk folyamán tökéletesedett. Egy ôsi fájdalomcsillapítási módszernek mondható, ha valaki pusztán csak megfogja a szülô nô kezét - legyen az az apa, egy hozzátartozó, a varázsló, szülésznô, vagy az orvos. Ugyanis az együttérzés már megnyugtatólag hat az anyára. A legkülönbözôbb szereket próbálták használni, de a múlt században volt a nagy áttörés. 1846-ban Amerikában végezték az elsô éteres sebészi beavatkozást. Rá egy évre 1847-ben Skóciában egy 36 éves szülészprofesszor volt az, aki elôször alkalmazott szülésnél étert inhalációra. Ezt felváltotta a kloroform – Viktória királynô is ilyen bódításban hozta világra gyermekeit. Majd száz éven keresztül ezt használták egyedül a szülési fájdalmak csillapítására. A gyógyszerek és az eszközök tökéletesedésével eljutottak odáig, hogy az 1940-es években már alkalmazták az epidurális érzéstelenítést.- Mi a lényege?- Ilyenkor általában valamilyen gyógyszerrel blokkolják a gerinccsatornából kilépô idegpályákat: a lumbális, vagy ágyéki gerinccsatornába, a dura elôtti régióba egy tûn keresztül a megfelelô gyógyszereket bejuttatják. Így az anya szülés közben nem érzékel fájdalmat.- Van-e a beavatkozásnak javallata, illetve ellenjavallata?- Az orvosi javallatok közé sorolnám például a terhességi mérgezést, amikor az anyának megduzzad a lába, magas a vérnyomása. Ilyen esetben célszerû így vezetni a szülést, mert az anyai-magzati keringés javul azáltal, hogy nincsenek fájdalmak. Így tehát el tudjuk azt érni, hogy a magzat jobb állapotban jön a világra. A koraszüléseknél, medencevégi szülésnél, de cukorbeteg anyák esetében is érdemes ilyen érzéstelenítést alkalmazni. Nem vitás, hogy vannak ellenjavallatok is. Például ha technikailag nem lehet kivitelezni, mert olyan deformitások vannak a gerinccsatornán, hogy nem lehet bevezetni a tût. Ez elég ritkán szokott elôfordulni. Kizáró tényezô lehet komoly szívbetegség is. - Fájdalmas-e az eljárás, illetve van-e rizikója?- Nem fájdalmas, ugyanis a tû bevezetése elôtt helyi érzéstelenítést alkalmazuk. Ami a rizikót illeti, ritkán elôfordulhat, hogy olyan helyre kerül a tû, ahol az erek sérülhetnek és vérzés állhat elô. A másik az, hogy túlmegyünk a megfelelô helyen, s akkor már olyan régiókba érünk be, ami már a gerincen felfelé is érzéstelenséget hoz létre, s ekkor észrevehetô például az, hogy az anya nem tudja mozgatni a lábát. - A nôk köreiben a beavatkozással kapcsolatban hallani olyan félelmekrôl, hogy ha nem sikerül pontosan a tû bevezetése, úgy gerinctôl lefelé bénulás is elôfordulhat.- Én magam is olvastam szakirodalomban, hogy gerinc közeli érzéstelenítés rovásárra írtak ilyen problémát. De én úgy gondolom, hogy ez az eljárás az elmúlt években annyira kikristályosodott, hogy szinte nem fordulhat elô ilyen eset. Az azonban tény, hogy minden beavatkozásnak van rizikója, így ennek is.- Az anyaság szempontjából mennyire fontos a fájdalom, hiszen tudjuk a hétköznapokból, hogy amiért megszenvedünk azt jobban meg is becsüljük...- Ez egy érdekes kérdés. Én úgy gondolom a fájdalom létének vagy nem létének nincs jelentôs szerepe az anyai ösztönök kialakulásában, az anyaságban. Jó példa erre a császármetszés, amikor az anya gyakran teljes altatásban szüli meg gyermekét. Habár már ezekben az esetekben is alkalmazzák a gerinc közeli érzéstelenítést, amikor is az anya végigéli a baba születésének pillanatait, bár nem a szülôcsatornán jön a világra, mégis tudja, hallja mirôl van szó, hallja amikor felsír a gyermeke. Egy normál lefolyású, epidurális érzéstelenítésben zajlott szülésnél is megvan a kontaktus, az anya mindent lát és tapasztal, csak fájdalmat nem érez. Ez utóbbi pedig véleményem szerint nem befolyásolja az anya-gyermek kapcsolat kialakulását.

H.Á.