Kerek popsik, hegyes cicik...

... fogadják a látogatót, a karácsonyi fôutcán a december közepén megnyílt PRESENT Galériában. Szentes elsô magángalériájának gazdája a sikeres vállalkozásairól ismert Orbán István, aki megnyitójában a Magyar Tudományos Akadémia fôtitkárát, Glatz Ferencet idézve arról számolt be, hogy a vállalkozónak nem kell feltétlenül egyben bunkónak is lennie. Vállalkozhat pl. a kultúra terjesztésére, és áldozhat is érte. Lena Szancova orosz festônô, akit saját bevallása szerint már több éve a szerelem röpített közénk a Kárpát-medencébe, és már több nagyvárosban volt tárlata, egészen otthonos a magyarban. Vérbô, keletiesen álomszép-színes képei között, mint egy legkisebb Matrjoska- baba, úgy áll meghatottan, és ha nem látszana ki a hosszú háncsszonyája alól a pici fehér törékeny bokája, hinném, hogy mint egy kis “nyírfácska”-táncos elúszik szépen, akárha kerekeken közlekedne. Moszkva környékén született - egyezzünk meg - nemrég, és balettot, zenét is tanult, míg azután mégis a leganyagszerûbbet, a táblaképek festészetét választotta - lévén több kedves mezsdunaródníj ribjónkája (gyermeke). Anya, szeretô feleség és festô. Festô, aki a számára legkedvesebbtôl, képeitôl kell megváljon ahhoz, hogy megéljen. Szereti a figurákat. A dekoratív, ízléses félaktok után a vizslató férfiszem is a balerinát csodálja meg, a próbateremben, és a Pegazusokat, de itt nem a költészet szárnyaló paripái ôk, hanem az állati tökéletesség, a Teremtés csodái. Az ember alig hinné, hogy ugyanettôl a kissé zaklatott lelkû, kitárulkozó mûvésztôl való a németalföldiek belsô-fény-világát vissza-újongató gyertyás portré, vagy a statikusan tömör virágcsendélet. Meglepô ellentétben áll Léna, mint grafikus, a PRESENT-be belépôvel szemben és az oldalsó falakon - no és a viszonylag kis térben még a falak lábaihoz támasztott képekkel rePRESENTált festônô-Lénához képest. Kis akvarellek, szellemesen vegyes technikájú piciny álom-tájképek sokasága tarkítja a kirakat beözönlô fényárnyékában szerénykedô egyedi alkotásokat. A szülôföld emlékképei, a fehér-nyírjes, aranysárga-tavacskás, keleti-plain-air csodák valami naiv bájjal, és a tanult festômûvész különös bátorságával incselkednek a vásárlóval. Ha nekem zord betonpalotában lenne kis lakásom, csak ezekbôl választanék. Az árak tûrhetôek, de mint minden piacon itt is alku tárgyát képezhetik, hiszen egy idô óta - szerencsénkre - a mûvészet is áru - kis hazánkban, és ezt egy „onnan” jött törékeny ifjú hölgytôl látni, kicsit bizarr érzetet kelt bennünk. Hát igen! Kinek a pap, kinek a papné. Nekem mindkettô egyszerre. Most már elmondhatjuk Szentesen, végre beindult a kendôzetlen és tiszta mûtárgy- kereskedelem - hála Orbán Istvánnak! No és Lena Szancovának, akit képeivel ajánlok szíves figyelmébe nemcsak a fôutcák népének.

R.G.