Szentesi ökölvívás, 1996:

Aranycsapat

Ez az írás nem a legendás labdarúgó-válogatottról fog szólni, hanem arról a gárdáról, amely a semmibôl feltûnve országos hírnevet vívott (öklözött) ki magának ebben az évben. A Pankotai Agrár Rt. bokszolói minden korosztályban ott vannak az élmezônyben, mi több, leginkább az élen. Hideg László vezetôedzô így értékelte az 1996-os esztendôt. – A Tájfun - Kupa tavaszi és ôszi fordulóiban sportolóink négy arany, három ezüst és négy bronz érmet szereztek. December 21-én ehhez újabb három arany, két ezüst és egy bronz járult. Hozzá kell tenni, hogy nemzetközi verseny lévén még nagyobb jelentôségûek a gyôzelmeink, hiszen kôkemény meccseken sikerült kiharcolni ezeket az érmeket. Jövôre talán már Szentes is otthont adhat a Tájfun-Kupa valamelyik fordulójának, amely az itt folyó munka elismerése lenne. Idén valamennyi olimpiai pontszerzô versenyen a legjobb helyeken végeztek versenyzôink és ami külön öröm az az, hogy az országos serdülô, ifjúsági, junior és felnôtt bajnokságon is megállták a helyüket. Ez annyit jelent, hogy a serdülôknél Lakatos István arany, Fazekas Ferenc bronzérmet, az ifjúságiaknál Petrovics István aranyérmet, a junioroknál Kiss G. Ferenc szintén aranyat, míg a felnôttek mezônyében Négyesi Ferenc bronzérmet szerzett. Kiss gyôzelmének értékét növeli, hogy a junior országos bajnokot verte meg, míg Négyesi attól a Hardt Ferenctôl kapott ki, aki többszörös országos bajnok, világbajnoki és olimpiai résztvevô volt. Úgy érzem, ebben az évben sikerült kialakítani klubunk „törzsgárdáját”. Voltak akik lemorzsolódtak, mások itt maradtak, ôk dolgoznak is keményen, ennek köszönhetô az, hogy a szentesi ökölvívóktól, mondhatjuk azt, hogy most már félnek az ellenfelek. Ezt az elkezdett munkát a jövôben is hasonló eredményességgel szeretnénk folytatni. Azt, hogy idáig eljuthattunk köszönjük valamennyi támogatónknak, remélhetôleg segítségükkel 1997-ben is ilyen remekül szerepelhetünk majd. Petrovics, a bajnok – Pista. Kérlek mesélj eddigi pályafutásodról, illetve az 1996-os esztendôrôl! – Körülbelül 5 éve foglalkozom az ökölvívással, de versenyszerûen csak 3-4 éve kezdtem bokszolni. Hideg Laci bácsi segítségével sikerült ezeket a szép eredményeket elérnem. Az idei év nagyon jól sikerült számomra, hiszen 45 kg-ban az ifjúságiak mezônyébenmagyar bajnok lehettem, és a Tájfun Kupán is jól szerepeltem, emellett a válogatott keret tagja is vagyok. A két aranyérem közül a bajnoki címet tartom értékesebbnek, ezért kôkeményen meg kellett küzdeni. De a másikért is! Ebben az évben váltottam súlycsoportot is, hiszen az év végén már a 48 kg- osok között szerepeltem. – Mit vársz az 1997-es esztendôtôl? – Szeretnék továbbra is a válogatott tagja maradni. Sokat kell erôsítenem, hiszen az új súlycsoportomban már keményebbek az ellenfelek. Január-februárban 2-3 hetes edzôtáborban veszünk majd részt. Remélhetôleg iskolai tanulmányimmal össze tudom majd egyeztetni. Legalább öt aranyérmet szeretnék begyûjteni, és ismét sikeresen szerepelni a bajnokságban. – Hívtak-e másik csapathoz és ha igen, akkor elmennél-e a jelenlegi egyesületedtôl? – Néha kölcsönjátékosként szerepeltem más klubban, ám azt hiszem, nem válnék meg a csapatomtól. Jól érzem magam itt, Laci bácsit is szeretem, bár néha kiabál velünk, de annak is megvan az oka. Maradok Szentesen és szeretnék még sok szép érmet szerezni – a csapattársaimmal együtt.
Hering Viktor