A kezdetektől 1912-ig

"...ha meg akarjuk találni a vezető kezet, mely iskolánk útjait egyengetni kezdte, bizony csak omladozó sírok között kell azt keresnünk,..." ^[2]

Barabás Miklós litográfiája Báró Eötvös Józsefről

Az iskola működésében igen nagy szerepet kapott báró Eötvös József kultuszminiszter 1868-as közoktatási reform törvénye, mely meghatározta a polgári iskolák működési feltételeit. ^[3]

Báró Eötvös József oktatási törvénye 1868-ból

Szentes város képviselő-testülete 1869. augusztus 9-én tartott közgyűlésén döntött egy 4 osztályos polgári fiúiskola és egy 2 osztályos polgári leánytanoda létrehozásáról. Egyre jobban szükségessé vált a nőnevelés ügyével foglalkozni, hiszen a kor felismerte ennek nélkülözhetetlenségét. A megbízott városi iskolaszék tagjai hiába határozták meg a feladatokat, melyek szerint hivatásszerű műveltséget kell adni a nőknek, hogy legfontosabb hivatásukat, a gyermek testi, erkölcsi, szellemi nevelését biztosítani tudják, a város vezetői nem tudtak sem épületet, sem tanítót biztosítani e célra. Ez utóbbi érthető is volt, hiszen Eötvös reformját követően indult meg a 2 évfolyamos képzés a budai tanítóképzőben férfiak részére, majd később Pesten nőknek . Így csupán néhány év elteltével kerülhettek ki az intézményből okleveles tanítók és tanítónők. Végre 1870. november 21-én a város képviselő-testülete hozzájárult a "leánytanoda" működtetéséhez. A mai "Petőfi" iskola helyén - az egykori Úri utca végén - akkor még malom állt. A főtéri Vármegyeházának szánt telken a régi, úgynevezett "KIS VÁROSHÁZA"-t ürítették ki, hogy Zolnay Károly igazgatásával beköltözhessen oda a leánytanoda.

Zolnay Géza festménye nagybátyjáról, Zolnay Károlyról,
a polgári leánytanoda alapítójáról és első igazgatójáról.
A festmény jelenleg a Horváth Mihály Gimnáziumban látható

Az új törvénynek megfelelően az intézmény tanulója az a 10-14 éves korú leány lehetett, aki elvégezte a 4 éves elemi iskolát, valamint sikeres felvételi vizsgát tett. Pap Lajosné Gonda Júlia a millenniumi évkönyvében így emlékezik vissza a felvételi vizsgára: "A felvételi vizsga a kitűzött időben meg is tartatott; a kitűzött vizsgáló bizottság azonban azt jelenti, hogy a felvételre ajánlott növendékek is mindenben, de különösen az anyanyelvben és számtanban rendkívül gyengék. Felvételre negyvenöt növendék jelentkezett, kik valamennyien fel is vétettek, de hogy még az a 45 sem tett mind vizsgát, azt bizonyítja az a körülmény, hogy az 1871. iskolai évről csupán 36 növendék van az <<Anyakönyvbe>> bejegyezve."^[4]

Ilyen előzmények után kezdődött meg az oktatás 36 tanulóval 1871. február 7-én. Ekkor az 1868: XXXVIII. törvénycikk 74. §-ától némi eltéréssel az alábbi tárgyakat oktatták:

Összesen heti: 29 óra
(Frank Ármin heti 2 órában francia nyelvet oktatott az 1871/72-es tanévtől)

Az oktatás mindössze egy nevelőnő: Fornet Kornélné, valamint 2 óraadó tanár (a polgári fiúiskola nevelői): Reinholcz Károly és Zolnay Károly igazgató látta el.
A korabeli feljegyzések szerint Fornet Kornélné egy sóraktári ellenőr felesége volt, aki műveltsége és közismertsége révén tölthette be ezt a tisztséget. Mivel nem volt tanítói végzettsége, a legnagyobb jóindulat mellett is akadtak hiányosságok a július 30-án megtartott vizsgákon. Stammer Sándor iskolaszéki elnök így számol be az eseményről: "A mi a felső leányiskolát illeti, itt figyelve azon ismeret hiányra, ami már a tanulók felvételénél mutatkozott, azon tantárgyakra nézve, melyek a tanárok által adattak elő: úgy szinte a hímzésben előmenetel volt tapasztalható, de a közvetve tanított tantárgyakban egy kis tájékozatlanság mutatkozott - meglehet, hogy az idő ezen nehézségeket is kiegyenlíti, de ezt elhallgatni nem lehet."^[5] Az iskolaszék Fornet Kornélnét felszólította, hogy a jövőben nagyobb figyelmet fordítson a tantárgyak tanítására. Ezt követően a nevelőnő lemondott állásáról, és az iskolaszék ideiglenesen 1 évre Marschallné Nagy Róza tanítónőt kérte fel a teendők ellátására. A kevés fizetés és egyéb problémák miatt azonban néhány hónap elteltével elhagyta az intézményt, és helyette Pethő Etelkát alkalmazta az iskolaszék a kézimunka tanítására.

Stammer Sándor polgármester és iskolaszéki elnök:
Vastagh György olajfestménye  

A következő tanév sem indult zökkenőmentesen. Új nevelőnőt, új tanárokat alkalmaztak a második tanévtől. Ez azonban nem jelentette a II. osztály indítását, mivel az előző tanév is csonka volt, sőt az új iskolaévet is csak 1871. december elején tudták elkezdeni 19 növendékkel.

Stammer Sándor sokirányú tevékenysége miatt (polgármester, ügyvéd, főszolgabíró, alispán, királyi tanácsos) 2 éves kitartó munkája után tisztségéről lemondott. Szerepét Csukás Benjámin vette át, aki két éven át jegyzője, majd 1872-től haláláig elnöke volt az iskolaszéknek. Csukás "...valódi atyai gonddal és szeretettel ápolgatta a gondjaira bízott tanintézeteket, és ha azok bármi tekintetben megfeleltek rendeltetésüknek, úgy az elsősorban neki köszönhető."^[6]

 
Csukás Benjámin iskolaszéki elnök

A II. osztály 1872 őszén kezdődött, és a nyári szünet 2 hónap volt (július, augusztus). Ekkor az iskolát a két évfolyamon 50 növendék látogatta. A kezdetekben nagyon gyakori volt a tanítók, nevelőnők cseréje. Zolnay Károly, aki a helyi gimnázium igazgatása mellett a polgári leányiskola vezetését is ellátta, ebben a tanévben e feladattal Reinholcz Károlyt, a polgári fiúiskola igazgatóját bízta meg. Általános gyakorlat volt ekkor, hogy az intézményben gimnáziumi és polgári fiúiskolai tanárok dolgoztak óraadóként. A minden évben megjelenő évkönyvek is a két intézmény legfontosabb eseményeit egy kiadványban ismertetik.  
 

Az 1873/74-es tanév már szeptemberben kezdődött. Ekkor került az iskolához Zoó János, aki nyugdíjazásáig tanított szépírást és rajzot. A nevelőnői teendőket Kindermann Erzsébet látta el, aki igen lelkiismeretesen végezte sokirányú feladatait.

 
Cikk: Szentesi Lap, 1876. július 02.  Írás Kindermann Erzsébetről

 Az iskola vezetésében is változás állt be, mivel Reinholcz Károly igazgató betegsége miatt nem tudta a két intézmény irányítását ellátni, az iskolaszék ismét Zolnay Károlyt bízta meg ezzel a feladattal. 1875. január 29-én meghalt Reinholcz Károly, így a matematika tanítását is Kindermann Erzsébet nevelőnőnek kellett ellátnia. A következő évben a szülők és az iskolaszék kérték a polgári leányiskola III., majd IV. évfolyamának indítását, de a mostoha anyagi viszonyokra hivatkozva az akkori képviselő-testület azt elutasította.

1879. május 29-én súlyos veszteség érte mind a polgári fiú-, mind a polgári leányiskolát; meghalt Csukás Benjámin. Zolnay Károly igazgató így búcsúzott tőle:

 "Csukás Benjámin 1862. óta a szentesi református gymnasiumnál volt mint tanár alkalmazásban. 1871-ben a tanári pályát odahagyta, de azért a tanügynek hű munkatársa maradt élete végéig. Jelesen alapos képzettsége, kitűnő tehetségének minden erejével most már oda munkált, hogy...városunkban egy gymnasiumi tanfolyammal egybekötött fi- és egy polgári leányiskola létesüljön. Hogy ez létesült, egyedül az ő érdeme.(...) Sok nehéz küzdelem, sok nehéz áthághatatlannak látszó akadály leküzdése után, végre sikerült neki ezen intézetek felállítását városunkban kieszközölni. (...)
...ő a nevelésügy áldását nem úgy tekintette, mint a melyhez csak a férfinemnek volna kizárólagos joga, hanem úgy, mint a melyhez joga, a melyre szüksége van egyaránt - ha nem egyenlő mérvben is, - férfiúnak, nőnek. Így jött létre városunkban polgári fiúiskola mellett a polgári leányiskola, mely nyolcz és fél év óta annyi nőnek adta meg a magasabb képeztetéshez szükséges alapot. És a törvény intézkedésén kívül kinek köszönhetjük mindezeket? Az ő buzgalmának, az ő igyekezetének, törhetetlen akarat erélyének, melylyel az ügyet keresztül vitte. Méltó hát, hogy ezen intézet a hálának, kegyeletnek érzelmeivel emlékezzék meg róla, ki ezen intézetnek egyik alapítója, s annyi éven keresztül buzgó gondozója volt." ^[7]

 
A megüresedett iskolaszéki tisztet Kiss Zsigmond töltötte be

 E szomorú eseménytől az élet nem állhatott meg. A városi iskolaszék új tagja, majd elnöke Kiss Zsigmond ügyvéd lett, aki 41 éven keresztül haláláig lelkes odaadással viselte e tisztséget. Az ő nevéhez fűződik a polgári leányiskola teljes kiépítése is; először a III. évfolyam, majd néhány évvel később a IV. osztály is megkezdhette tanulmányait.^[8]

A polgári leányiskolai képzés jelentőségéről megoszlottak a városban a vélemények. Az 1879/80-as Értesítőben az igazgató az alábbiakat írja: "...Szentes város népének egyes osztályai - ugyanis a földmívelő és iparos osztály - nem látja be kellőleg a polgári leányiskola czélját és nem használja kellőleg azt az iskolát, mely városunkban egyedül van hivatva kissé magasabb műveltséget adni a leánygyermekeknek, sőt részben képesíteni őket arra, hogy önfenntartásukat biztosíthassák.
...ha a tanulásban elért siker nem felel meg a várakozásnak, abban a szülőknek is van része, miután megengedik gyermekeiknek a gyakori, - ok nélkül való - mulasztást, sőt igazolásaikkal a gyermeket hazugságra is tanítják."

1881-ben a város átadta a "KIS VÁROSHÁZ" épületét az építendő megyei székház számára. Így az iskola a kíséri Werner-házba költözött. Az eddigi szűkös tantermek gondja sem oldódott meg, mert ezek a helyiségek is kicsik, vizesek, sötétek voltak. Leginkább a kézimunka-oktatás került rossz helyzetbe, hiszen két osztályt foglalkoztatni lehetetlen volt az adott feltételek mellett. Ekkortól alkalmazták kézimunka-tanításra a már több éve segédként tevékenykedő Práznovszky Erzsébet nevelőnőt.
 

36 elsős és 20 másodikos növendék folytatta itt tanulmányait ilyen nehéz körülmények között. Mindössze másfél évig működött ezen a helyen az iskola, majd 1883 januárjában a III. tized 13. sz. házba költözött. Ez az épület sem felelt meg egy modern iskola követelményeinek, de lényegesen jobb körülményeket jelentett. A tanulók és nevelők száma is nőtt, gyarapodott az intézmény eszközállománya is. Változás állt be az iskola vezetésében, mivel Zolnay Károly után Csuppayné Kindermann Erzsébet vette át az irányítást.

Ettől kezdve az "Értesítő" már csak a polgári leányiskoláról szólt. (Az előző években együtt adták ki a polgári fiúiskoláéval, mivel a két intézménynek ugyanazon személy volt az igazgatója.)

Az iskola növendékeinek száma egyre növekedett, az 1887/1888-as tanévben már elérte a 90 főt.

E tanév fordulópontot jelentett, hiszen ettől kezdve már három osztállyal működött az iskola. Változás állt be a vezetésben. is. Az új igazgató Dégay Kálmán lett.

"Az értesítőben >>Család és iskola<< czímen Dégay Kálmántól van értekezés.
A polgári leányiskola életében legkiemelkedőbb időszak volt a 1890-91. iskolai év, miután ez évben történt az iskolának négy osztályra való kiegészítése és ugyancsak ezen évben lett önálló tanítótestülete."^[9]

A városi iskolaszék Zolnay Károly, Petrovics Soma és Derzsi Kovács Ferenc megalapozott tervezésére elhatározta a leánytanoda 4 osztályosra fejlesztését. Bartha János alapítványa segítségével megvásárolták a III. tized 19. telkén (részben a mai épület helyén) lévő Mácsai-házat, s itt folytatódhatott a tanítás. Az 1890/1891-es tanévtől tehát 4 osztályos a polgári leánytanoda.

Polgárista lányok a az 1880-as évek körül

Ettől az évtől kezdve lett önálló tantestülete is az intézménynek. A növendékek száma ekkor már 102 fő volt. A tanévben két új tanítónő érkezett: Greskovits Eleonóra nyelvtan és Gonda Júlia számtan tanítására.
 

Gonda Júliáról készült kép

 1893-tól Pap Lajosné Gonda Júlia lett az intézmény igazgatója, s közben tanított kézimunkát, németet, egészségtant, vegytant, számtant, fizikát és éneket. Sokirányú tevékenységét 32 évig folytatta. Neki köszönhető az iskola mai épülete is.^[10]
 

Az évek múlásával a tanulók és a nevelők száma egyaránt növekedett. Az évkönyvek, értesítők hűen tudósítanak a tanévek eseményeiről. Rendszeresen közlik az adatokat a tanulók létszámának alakulásáról, a tanítás kezdetéről, az évzáró vizsgák eredményeiről, a tanév értekezleteiről, rendezvényeiről, a tantárgyfelosztásról, tanárokról, az órarendről, a felügyeleti szervek látogatásairól stb.
 

Újságcikk: Szentesi Lap 1894. március 13.
A polgári leányiskola hangversenye
 

Az egészségtelen, szűk tantermekben folyó tanítás sok gondot okozott, de mindez nem befolyásolta az oktatás sokszínűségét, mert továbbra is tanítottak szabászatot, táncot, francia nyelvet és sok olyan dolgot, amely a többi iskolában nem volt szokásban.
A millenniumi tanév egyben visszatekintést is jelentett az elmúlt 25 évre. Az ünnepségsorozatot követő évzáró vizsgákról így írt a korabeli sajtó: "...A vizsgálatok eredménye a legmagasabb igényeket is kielégíthette. A szabatos feleletek meggyőzhették a szép számmal megjelent érdeklődő közönséget, hogy úgy a tanító kar, mint a növendékek lelkiismeretesen megtették kötelességüket. Kiemelkedő a rendkívül szép kézimunka-kiállítás, amely Jakó Etelke k. a. buzgalmáról s finom ízléséről tesz tanúbizonyságot. A vasárnap tartott évzáró ünnepélyen a kiváló szorgalmú növendékek jutalomban részesültek, részint egyesek nagylelkűségéből..."^[11]
 

 
Pap Lajosné Gonda Júlia
millenniumi évkönyve 1896-ból  
 

Pap Lajosné Gonda Júliáról és keresztlányáról,
Sima Juliskáról készült fotó 

A polgári iskolai oktatás során a tanulók értékelése gyakran változott. Az 1899/1900-as tanévben az alábbi osztályozási rendszert alkalmazták:

Magyar nyelvtan a polgári leányiskolák
I. osztálya számára 1908-ból

A városban működő egyházi iskolákhoz viszonyítva a polgári leányiskola helyzete lényegesen rosszabb volt. Az akkor még községi fenntartású iskola tantestülete ugyan 13 főre növekedett, de az illetmények tekintetében elmaradt az állami iskolák tanítói fizetésétől, sőt az országos átlagtól is. Az épület- és illetménygondokat csak az államosítással lehetett megoldani. Ezért sürgette már 1896-tól kezdve ezt az ügyet az iskola igazgatónője Pap Lajosné Gonda Júlia, Burián Lajos polgármester, Kiss Zsigmond iskolaszéki elnök. 16 év lelkes és kitartó munkája dr. Mátéffy Ferenc iskolaszéki elnök és polgármester működése idején meghozta gyümölcsét:^[12] "...A nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr 129241-1911. sz. határozatával kimondta, hogy iskolánkat 1913. szeptember 1-től kezdődően állami kezelésbe veszi..."^[13]