Dr. Nyíri Antal életrajza
nyelvész, egyetemi tanár, tanszékvezető docens, kandidátus, a nyelvészeti tudományok doktora
(1907. márc. 9. – 2000. dec. 13. )

Labádi Lajos Díszpolgárok c. könyvének szócikke alapján

Régi szentesi szántóvető, iparos családban született 1907. március 9-én, a Felsőpárton, a III. tized 570. szám alatt. Édesapja Nyíri Antal kovácsmester; édesanyja Balog Szabó Mária. Alsóbb iskoláit szülővárosában, a Református Elemi Népiskolában és a Horváth Mihály Gimnáziumban végezte. A magyar nyelv és irodalom iránti érdeklődését gimnáziumi tanárai – Zolnay Dezső, Molecz Béla, Bárdos Rezső – alapozták meg. A sikeres érettségi után, 1926 őszén beiratkozott a szegedi egyetem magyar–német szakára. Már elsőévesként nagy hatással volt rá Mészöly Gedeon, a finnugor nyelvészet professzora, ezért érdeklődése a nyelvészet felé fordult. Egy későbbi visszaemlékezésében erről az időszakáról mondta, hogy: „Én nem nyelvész akartam lenni, hanem az irodalommal akartam foglalkozni. Csakhogy itt az egyetemen irodalomból nem sok indítást kaptam. A finnugor nyelvészet professzora, Mészöly Gedeon, viszont már a legelső félévben nagy hatással volt rám, így aztán már az egyetemi tanulmányaim kezdetén lecövekeltem a nyelvészet tanulása mellett.”

A második évfolyamot (1927/28) Csongrád vármegye ösztöndíjasaként a müncheni egyetemen végezte el, ahová a német nyelv behatóbb elsajátítása végett iratkozott be. „Nem volt protektorom az akkori dzsentri szellemű megyeházán. Ajánlólevélként a szegedi egyetemi leckekönyvem szolgált; az első év után még »jó« érdemjegy sem volt benne (később se lett), csak »jeles«, »szorgalmas«, »dicséretes« minősítés. Ennek alapján támogatott Kövér Imre főjegyző, így nyertem két féléves külföldi ösztöndíjat” – idézte vissza emlékeit Nyíri Antal.      

A harmadik tanévet (1929/30) ismét Szegeden, a negyedik évet (1930/31) pedig Mészöly Gedeon ajánlatára a bécsi Collegium Hungaricumban töltötte állami ösztöndíjasként. Mentora tanácsára kezdett foglalkozni a nyelvemlékek feldolgozásával. Ennek eredményeként született meg 1933-ban egyik fontos korai műve, A Winkler Kódex hangtana és szótana, amely egyben bölcsészdoktori munkája is.

Kiváló tanulmányi eredményei ellenére igen nehezen indult tanári pályafutása. Első munkahelye Újszegeden a Vakok Intézetében volt, ahol felügyelő tanárként dolgozhatott étkezés és szállás fejében, mert fizetést nem kapott. Később az Országos Ösztöndíj Tanácshoz került gyakornoknak, ahol félévet töltött. 1934 őszétől egy sikeres pályázatnak köszönhetően a csurgói gimnáziumba került. „Tanári pályám kezdeti időszakában Csurgó nagyon fontos és meghatározó volt. Itt nyolc évig tanítottam a nagytekintélyű református Csokonai Gimnáziumban. A dél-dunántúli kisváros tudományos kutatómunkámhoz korlátlan szabadságot biztosított” – emlékezett vissza pályakezdésére. Csurgói tanárként írta 1939-ben megjelent A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása című munkáját, amelyet a szakma elismerő kritikával fogadott.

A második bécsi döntés után (1940. aug.) Kolozsváron ismét megnyitotta kapuit a Szegedről visszaköltöztetett Ferenc József Tudományegyetem. Mészöly Gedeon meghívására Nyíri Antal 1942-ben a Kolozsvári Gyakorló Gimnáziumban vállalt tanári állást. Ekkor került kapcsolatba a kolozsvári egyetemmel is, ahol először heti kétórás kollégiumot vezetett nyelvhelyességi kérdésekről, majd nyelvemlékek olvasásával és elemzésével foglalkozott szeminárium keretében. 1944-ben fizetés nélküli tanársegéd lett Mészöly tanszékén. Ezekre az évekre utalva mesélte: „Kolozsvár azért is nevezetes életemben, mert itt kerültem az egyetemi életbe, ahol még intenzívebben foglalkozhattam a nyelvészettel. Különösen a szófejtés adott izgalmas munkát. Kolozsváron a felfedezések töltötték ki tevékenységemet egy életre szóló tartalommal.”           

A háború végén családjával együtt hazaköltözött Szentesre. 1944 ősze és 1945 januárja között egy rövid ideig a Szentesi Polgári Fiúiskolában és a Horváth Mihály Gimnáziumban tanított, majd a békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban sikerült elhelyezkednie. Szentesi tartózkodása alatt kezdte behatóbban tanulmányozni a halászok, pákászok, vízen járók nyelvét, mesterségbeli kifejezéseit. 1948-ban az Alföldi Tudományos Gyűjteményben jelent meg A kihaló szentesi vízi élet néprajzi és népnyelvi maradványai című munkája, amelyet a néprajz szakos hallgatók évtizedeken át tankönyvként használtak. A szerző a következőkép nyilatkozott nagysikerű munkájáról: „E műben együtt mutatom be nemcsak a halat és a hálót, meg az egyéb szerszámokat, a vizet és tájait is, hanem az embert, a szentesi halászt is. A víz és tájai részletes leírása sok, addig ismeretlen vonást mutat fel a szentesi nép életéből és nyelvéből, amihez hasonló nem került közlésre máshonnan…”   

1947 augusztusában Mészöly professzor hívására Szegedre költözött, és előbb a Baross Gábor Gyakorló Gimnázium tanára, majd 1950 őszétől a Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője lett. Szabó Józsefné főiskolai tanár így írt erről az időszakáról: „Nyíri Antal professzor a főiskolán töltött két év alatt két jegyzetet is írt, amelyeket azután sok évig használtak az oktatásban. Az egyik jegyzet »A mellérendelő mondatok« című, a másik pedig a »Szókincs« című. Szívéhez talán közelebb állt az utóbbi jegyzet, amelyben külön fejezetet szentelt a magyar szólások tanulságainak. Ily módon igyekezett kialakítani és elmélyíteni a hallgatók nyelvtörténeti alapokon nyugvó szemléletét.”  

1952 szeptemberében került át a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékére, ahol három évig docensként dolgozott, majd 1955-től 1977-ig a tanszéket vezette. 1956. február 1-jén nevezték ki egyetemi tanárrá. Ettől az évtől a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztségét is betöltötte, 1958–1963 között pedig tanárképzési rektorhelyettesként tevékenykedett. Komoly tisztségei mellett mindig maradt ideje a tudomány számára. Szakmai berkekben a nyelvtörténet és a nyelvjárástan kiváló művelőjeként vált ismertté. Az ő irányításával és szerkesztésében készült el A Müncheni Kódex 1466-ból című szövegkritikai kiadvány, amely 1971-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál. Tisztelője, Szabó Józsefné találóan állapítja meg, hogy: „Munkáira jellemző az alaposság, a nyelvi adatok néprajzi és művelődéstörténeti hátterének részletes, sokoldalú feltárása, fejtegetéseinek világos, logikus gondolatmenete. Egész életét, munkásságát áthatja a tárgyszeretet, a magyar nyelv történetéhez, múltjához való ragaszkodás és nyelvünk jövőjéért való aggódás. Ezt a szemléletet igyekezett egész pályafutása során tanítványaiba is átplántálni.”  

Halmozott teendői mellett tagja, vezetője volt számos szakmai és társadalmi szervezetnek: 1930-tól a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, a szegedi csoport elnöke; 1962-től a Finnugor Társaság tagja; az MTA Magyar Nyelvészeti Bizottságának, a Magyar Nyelv szer-kesztőbizottságának tagja; 1957–1977 között a Néprajz és Nyelvtudomány c. sorozat társszerkesztője, 1960-tól 1974-ig a HNF Csongrád Megyei Honismereti Bizottságának elnöke; 1963–1966 között a Szeged Városi Tanács tagja.

Pályafutása során több magas elismerésben részesült: a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1953), Munka Érdemrend (1960), az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1971), Munka Érdemrend arany fokozat (1977).

Hetvenedik életévének betöltése után, 1977 végén vonult nyugalomba, de még több évig tartott nyelvtörténeti előadásokat az egyetemen. Ebben az évben jelent meg a Szentes nyelvi sajátságai és az irodalmi nyelv c. tanulmánya, amellyel megemlékezett szülővárosához fűződő kapcsolatairól. Erről 1982-ben egy interjú keretében is megnyilatkozott, amelyet Fogas Pál készített vele a Szentesi Élet számára:

„A szép, változatos magyar nyelv és a szentesi nyelvjárás ma is köt a városhoz. Szülőhelyemen ma is gyakran megfordulok, mindig hazajövök. Szentesi nagyszüleim körében éltem, ők nagyon szépen beszéltek magyarul. Ebből a gazdag nyelvi örökségből táplálkoztam, és lépéselőnyben voltam egyetemista társaimmal szemben. A szentesi nyelviség fogott meg és élesztette fel bennem hivatásomat, ez alapozta meg nyelvtudományi munkámat. Előadásaim során minden alkalmat megragadok Szentes és a magyar irodalmi nyelv összekapcsolására. Forrásként sok szentesi példát használok” – vallotta a 75 éves tudós.  

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából újból terjedelmes beszélgetés készült vele, amelyet Csányi István két részben tett közzé a helyi újság 1988. január-februári számaiban: A szentesi népélet ismerője címen. A kutatási területeinek kialakulásával kapcsolatban elmondta, hogy: „A néprajz és a nyelv iránti kíváncsiság már gyerekkoromban megvolt bennem. A családbeli öregasszonyokat gyakran faggattam, főleg a boszorkányhitről. Nagyapám pedig családunkról és fiatal koráról mesélt sokat. Érdekelt, hogy honnan származnak a Nyíriek – Szentesen köztudottan gyakori ez a név. Mai ismereteim szerint a XVIII. század végén már itt éltek őseim. Minden bizonnyal a város egykori urai, a Károlyiak telepítették őket nyírségi birtokaikról. A név tehát a származásra utal…” Munkáiban a nyelvészet és a néprajz szervesen összetartozik, amelynek oka megítélése szerint a következő: „A két tudomány szerintem szorosan összefügg. A nyelv a nép életének a tükre; az egyiknek az oka, magyarázata a másikban van. Nem véletlen, hogy számos egyetemen egy tanszéken kutatják mindkettőt. Ami tanítványaimat illeti: huszonhét évig tanítottam főiskolán, illetve egyetemen minden magyar szakos évfolyamot. Előadásaimon felhívtam a figyelmet a helyi néprajzi, nyelvi kutatás lehetőségére, s ezzel többen éltek.” – Voltak köztük szentesiek is? – vetette közbe a riporter. „Hogyne. Tehetséges, kiváló kutató Zsíros Katalin, aki egyéb munkái mellett igen nagy és szép feladatot vállalt a földrajzi nevek összegyűjtésével és rendszerezésével. Ebben az én szerepem talán annyi, hogy a megyei honismereti bizottságban szorgalmaztam a kutatások megyei szintű szervezését. Másik kedves tanítványom, Szűcs Judit szintén eredeti témát választott: a népi életmód vizsgálatát. Amit ők elértek, azt nagyra értékelem és örülök, hogy a népélet iránti érdeklődésük felkeltésében nekem is részem volt. De szívesen gondolok azokra a szentesi tanítványaimra is, akik művelődésnek, oktatásnak lettek kiváló dolgozói” – válaszolta az idős professzor.

A szakma nevében Hajdú Péter köszöntötte a 80 éves Nyíri Antalt a Magyar Nyelv c. folyóirat hasábjain. Többek között kijelentette, hogy „… Ő a totális és univerzális magyar nyelvészet művelője. Alig van a magyar nyelvészetnek olyan ága, amelyhez ne volna köze.” Ezt bizonyítja az a sokrétű életmű, amely szinte az egész magyar nyelvészetre kiterjed, hiszen Nyíri foglalkozott szólásmagyarázattal, otthonosan mozgott a nyelvtörténetben, több írása jelent meg a hangtörténet, a történeti tőtan és alaktan területén, valamint kutatott a dialektológia tárgykörében is. Hajdú külön szólt Nyíriről, a tanárról: „… Kutatói munkássága mellett ízig-vérig tanárnak érezte, vallotta magát, s ennek megfelelően élt is. A hivatástudathoz hatalmas tapasztalatot szerzett két évtizedes vidéki középiskolai tanársága alatt (Csurgó, Kolozsvár, Békéscsaba, Szeged), amelyet nagyon jól kamatoztatott negyedszázados szegedi professzorsága idején. Ezzel magyarázandó, hogy Nyíri Antal a szegedi Bölcsészkar legnagyobb hatású és tekintélyű professzorai közé emelkedett… Tanítványaitól sokat követelt tudásban és erkölcsi-etikai magatartásban is. Személyisége ezért volt népszerű, s az ma is a szegedi egye-temen a nyugdíjazása utáni évtized elmúltával.”       

Idős kora ellenére továbbra is publikált különböző nyelvészeti szaklapokban. E korszakának fő műve A Müncheni Kódex magyar-latin szótára, amely 1993-ban jelent meg.

Nyíri Antal 90. életévében járt, amikor Szentes Város Képviselő-testülete 1997. február 21-én tartott közgyűlésén úgy határozott, hogy eddigi életművéért – Tokácsli Lajos festőmű-vész és dr. Zsoldos Ferenc sebészfőorvos mellett – dr. Nyíri Antal nyelvészprofesszornak ítéli oda a Szentes Város Díszpolgára címet, valamint az ezzel járó díszoklevelet és plakettet. Az átadási ünnepségen (március 21-én) Nyíri tanár úr egészségügyi okok miatt nem tudott megjelenni, ezért Szirbik Imre polgármester március 24-én az idős tudós szegedi lakásán adta át az elismerő oklevelet és emlékérmet. Meleg szavakkal köszöntötte a szellemi frissességét változatlanul őrző professzort, aki soha nem szakította meg kapcsolatait szülővárosával, és tudományos munkájával is öregbítette hírét. Nyíri Antal megköszönve a magas kitüntetést, kérte a polgármestert, hogy közvetítse a háláját Szentes népének és önkormányzatának is.

Néhány nap elteltével Nyíri Antal levél útján is kifejezte háláját és köszönetét az elismerésért. Az 1997. április 2-án kelt levele így szól:

„Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Képviselő-testület!

Szentes művelődésügyi szervei évtizedeken keresztül igyekeztek a város néprajzát és nyelvét megismertetni. Arra törekedtek, hogy ami sajátosan szentesi a nyelvben és népi kultúrában, az közérthető módon közkinccsé váljon. Különösen a város sajátos hangulatát tükröző alkotásokat, a település szerkezetét, az itt élő emberek kifejezésmódjait igyekeztek a valóságnak megfelelően megörökíteni.

Ezen törekvéseket próbáltam a saját szerény eszközeimmel elősegíteni. Így az utcák, terek kialakulásait, a város házainak tárgyi és nyelvi kapcsolatait igyekeztem tudatosítani. Az Alsó- és Felsőpárt keletkezésének folyamata, a vizek és szárazulatok kapcsolatai mutatják és utalnak az itt élő emberek tevékenységeire.

Szeretném javasolni az irányú tevékenységek folytatását, és a lehetőségekhez képest történő támogatását. Azt remélem, hogy nyelvészeti munkásságommal sikerült segíteni a jó értelemben vett lokálpatriotizmus gondolatát.

Úgy gondolom, a Tisztelt Képviselő-testület ilyen irányú törekvéseimet szándékozott elismerni a „Szentes Város Díszpolgára” magas kitüntetésének adományozásával.

Ezen soraimmal szeretném megköszönni Polgármester úrnak, a Képviselő-testület tagjainak, Szentes város polgárainak, a munkásságomnak és személyemnek szóló megtisztelő cím odaítélését.

Kívánok önöknek jó egészséget, munkájukhoz sok sikert, és szülővárosom további fejlődését, gyarapodását.

Tisztelettel:
dr. Nyíri Antal
nyugalmazott egyetemi tanár”

 

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Fonetikai Tanszéke kiadványsorozatot indított Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások címen. A rangos sorozat 1999-ben megjelent 37. darabja Nyíri Antalról szól, amelyben az érintett vall pályájáról, a kortársak értékelik munkásságát, és megtalálható írásainak válogatott bibliográfiája 1932-től 1993-ig. A füzetet az egyik kedves tanítvány, dr. Szűcs Judit néprajzkutató, múzeumigazgató ismertette a Szentesi Életben, kiemelve, hogy Nyíri tanár úr „Ezzel a kiadvánnyal még megélte, hogy az a pesti egyetem mutatja be munkásságát, mellyel a szegedi egyetemről évtizedeken át szakmai-tudományos vitát és harcot vállalt. Ugyanakkor szülővárosa polgárai büszkén vehetik tudomásul, hogy a magyar nyelvész pályaképek között szentesi származású is van.”    

Nyíri Antal professzor Szegeden hunyt el 2000. december 13-án. Több százan kísérték utolsó útjára december 21-én a szegedi református temetőben. A Szentesi Életben egy volt tanítvány, Mészáros Júlia búcsúztatta, felidézve a diákévek emlékeit, a Tanár úr feledhetetlen alakját:

„Tudatosította bennünk a tájnyelvi sajátosságok, a kiejtési eltérések megőrzésének fontosságát, anyanyelvünk szépségét, gazdagságát. Színesen, érdekesen adott elő, de meg is kö-vetelte a tananyag pontos, hiánytalan elsajátítását… Valószínűleg terhelték hivatali feladatok, de mi ebből semmit sem vettünk észre. Pontosan jött, érdeklődött a problémáink iránt: hogy élünk a kollégiumban, megkaptuk-e a jegyzeteket stb. Néhányunkat felszólított, hogy azonnal adjuk be a kérvényt a tanulmányi osztályra ruhasegély és tankönyvsegély tárgyában. Úgy beszélt az előadásokon nyelvészeti kutatási témáiról, mintha értenünk kellene hozzá, mintha már lennének alapismereteink… Tanát úr emberséges magatartása, barátságos modora is hozzájárult, hogy többen írtunk nála szakdolgozatot. Befejezni azonban nagyon nehezen tudtuk, mert minden részkérdést alaposan megbeszélt velünk, minden alkalommal újabb forrásmunkára hívta fel a figyelmünket. Körültekintését, igényességét először csodáltuk, majd követni próbáltuk… Akik általános vagy középiskolai tanárként kezdtünk, mindannyian megőriztük érdeklődésünket a nyelvtudomány iránt, nem hanyagoltuk el a nyelvművelést, a helyes nyelvhasználatra való nevelést… Három szónok méltatta érdemeit, de legélőbb ő tanítványai lelkében. Emlékét sokan őrizzük szeretettel.”  

És valóban, emléke halála után sem merült feledésbe. Két volt tanítványa – Szabó József, a szegedi egyetem nyelvésze, és Szűcs Judit múzeumigazgató – kötetbe rendezte elfele-dett tanulmányait, amely 2004-ben jelent meg Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok címen. A kötetet Zsíros Katalin tanárnő mutatta be a Szentesi Élet hasábjain: Szentes a nyelvtudományban címen. Három évvel később – 2007. március 9-én – az egykori tanítványok színvonalas rendezvény keretében emlékeztek meg szeretett mentoruk, Nyíri Antal születésének 100 éves évfordulójáról. A volt szentesi megyeházán rendezett emlékülésen bemutatták a jeles tudósról készített CD-t, amely írott-, hangzó- és képi dokumentumokkal teszi hozzáférhetővé Nyíri Antal életművét.   

 

 

Megjelent főbb munkái

Tudja a dürgést. Népünk és Nyelvünk, 1932/7–10.  
A Winkler Kódex hangtana és szótana (Szeged, 1933)
A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása (Kaposvár, 1939)
A térszíni formák elnevezései a szentesi halászatban. Magyar Nyelv, 1941.
A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai. In: Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve 2. (Szeged, 1946–1947)
Szófejtések. Néprajz és Nyelvtudomány, 1957/1.
Pákász szavunk története. Néprajz és Nyelvtudomány, 1958/2.
Hangutánzó eredetű térszínforma nevek. Néprajz és Nyelvtudomány, 1962/5–6.
Néhány magyar szó eredetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány, 1963/7.
Az -ó/-ő képzős igenevek történetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány, 1965/9.
A nemzeti melléknév keletkezése. Néprajz és Nyelvtudomány, 1967/11.
A magyar tőrendszer descendens történetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány, 1969/13.
A Müncheni Kódex 1466-ból (Szerk., Bp., 1971)
Szentes nyelvi sajátságai és az irodalmi nyelv. Szentesi tanulmányok. In: Csongrád
Megyei Könyvtári Füzetek 8. (Szerk.: Péter László. Szeged, 1977)
A magyar tőrendszer történetéből. Néprajz és Nyelvtudomány, 1978/22–23.
Szentes régi arculata. In: Csongrád Megyei Könyvtári Füzetek 11. (Szerk.: Péter László. Szeged, 1978)
A Müncheni Kódex magyar-latin szótára (Bp., 1993)

 

Forrás

Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára: Szentes Város Önkormányzata Képviselő-testületének jegyzőkönyve: 25/1997.; Szentes Város Polgármesteri Hivatalának iratai: 4391-6/1997.;
Szentesi Élet: 1982. május; 1986. október; 1987. december; 1988. január;  1997. márc. 22.; 2000. jan. 14., dec. 22.; 2001. jan. 12.; 2005. febr. 18.;  
Csongrád Megyei Hírlap: 1997. márc. 25.

Irodalom

BUCSÁNY GYÖRGY: Dr. Nyíri Antal, a nyelvtudomány doktora. Szentesi Élet, 1997. márc. 22.;
CSÁNYI ISTVÁN: A szentesi népélet ismerője 1–2. Szentesi Élet, 1988. január–február;
HAJDÚ PÉTER: Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. Magyar Nyelv/1988. 117–119. p.;
MÉSZÁROS JÚLIA: Búcsú Nyíri Antal tanár úrtól. Szentesi Élet, 2001. jan. 12.;
Nyíri Antal élete és munkássága (DVD-ROM. Szerk.: Kis-Rácz Antalné, Zsiros Katalin) Szentes, 2007.
Nyíri Antal. In: Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások 37. (Sorozatszerk.: Bolla Kálmán) Bp. 1999.;
Révai új lexikona XV. (Főszerk.: Kollega Tarsoly István) Szekszárd, 2005. 243. p.;
SZABÓ JÓZSEFNÉ: Nyíri Antal. In: „Életem a főiskoláért”. Írások a főiskola történetéről (Szerk.: Horváthné Szélpál Mária) Szeged, 1993. 172–174. p.;
Szegedi egyetemi almanach 1921–1970. Szeged, 1971. 93. p.;
Szentesi ki kicsoda (Szerk.: Bodrits István, Labádi Lajos, Majtényiné Túri Katalin) Szentes, 1988. 156–157. p.;
TAKÁTS KÁROLYNÉ: Nyíri Antal irodalmi munkássága. In: Néprajz és Nyelvtudomány/1977.;
Vallomások Szentesről (Szerk.: Bodrits István) Szentes, 1990. 183–184. p.;
ZSÍROS KATALIN: Szentes a nyelvtudományban. Szentesi Élet, 2005. febr. 18.;
 

Oldal elejére