Végül egy XIX. századi, szentesi kataszteri határtékép Kisdisznós Kutykó földrajzi neve késztett arra, hogy mindezeket leírjam. A térképrészlet is bizonyatja, hogy a Kisdisznós Kutykó a Tisza-gát mellett volt az Alsóréten. A Rétet az egyik adatközlőm így jellemezte az 1970-es évek elején:
„A Tisza-gát mellett, az Alsóréten még ma is vannak elég nagy méjedésëk, ojan vizes, gyíkínyës, nádas, füzes területëk, amejek a régi rétre emlékëztetnek.”
)
Szentes - Alsórét
Szentesi Levéltár (Sz v. K. 17. No. 11.)
A válé szintén a vízi világ szókincséhez tartozott, az 1950-es években még élt a népnyelvben. A szó nem volt ismeretlen számomra sem. Válénak mondták azokat a nagy vízmosásokat, amelyeket a nagyobb vízgyűjtők partoldalaiba mostak az oda betorkolló árkok vizei. Kun László szerint több válé volt a Nagyvölgyön és a Kurcán:
„Hékédën a Sárga iskoláná ëgy méj árok mënt lë a Nagyvőgybe, a Mikec utcába is vót ëgy nagy árok, aztán itt a Felsőpárton, a Katolikus temető délkeleti sarkáná is vót egy nagy válé. A válét a természet alkotta, vízmosás, a két part között folyik le a víz. Ha nagy, benyövi a gaz. Nem tanácsos belemënni, mert alámosás, beomolhat. A Kurcán is vót több válé: a Kórházná, aztán Kútasná (Ifjúsági Ház), mëg a Katolikus templom mëgëtt vót egy kopott válé. (Ahol a reformátusok meg a katolikusok összecsaptak. A válé szót Sima F. A honfoglalók című cikke is megőrizte.)”
Összegzésül: A gógány, a kutykó és a válé szavakkal kapcsolatos ismeretim megírására neves erdélyi nyelvészprofesszor, Szabó T. Attila egyik tanulmányának gondolata is ösztönzött, miszerint „...sok vízrajzi köznév csak bizonyos területen, bizonyos időpontban és gyakran csak meghatározott jelentésben él” (Szabó T. VII. 186.). Úgy gondolom, hogy ezek a megállapítások egyaránt érvényesek a „megmentett” vízrajzi nevekre, amelyek az ármentesítés előtti Alföldről alkotott képünket is gazdagítják.