TÖRÉSEK

„A karate gyakorlóharc és törés nélkül olyan, mint a fa gyümölcs nélkül” – hangzik az oyama-idézet, és ez világosan jelzi: a stílusalapító milyen fontosságot tulajdonított az erőpróbának. Az alapelv rendkívül egyszerű: minden karatékának szüksége van arra, hogy időnként le tudja mérni a fejlődését önmagához, illetve másokhoz képest.

A töréstechnikák végrehajtása a fizikai erő, a gyorsaság és a helyes technika elsajátításának ellenőrzésére, fejlesztésére szolgál, ugyanakkor fontos eleme a versenyeknek, vizsgáknak és a bemutatóknak is.

A tameshiwari ugyanakkor kiváló lelki erőpróba– hogy egy törésgyakorlat sikeres legyen, erőnek és léleknek egyensúlyban kell lennie.
A törésnél a célpont a képzeletbeli ellenfelek támadható felületeit jelképezik, illetve a nyers erő és a keménység demonstrálására szolgálnak. Ezek a kéz, láb többféle felületeivel támadhatóak. A sikeres tameshiwari gyakorlatot teljes koncentrációval,tökéletes technikával, maximális gyorsasággal és erővel kell végrehajtani. A hibás technika komoly sérüléshez, de minimum erős fájdalomhoz vezethet.

A törésben használt testfelületek az edzések során különféle rávezető gyakorlatokkal erősíthetők.
A törés közben ugyanis a csontokat felépítő mikroszkopikus méretű gerendák (trabecula) eltöredeznek, majd sűrűbben, tömörebben újraépülnek.
Így egyre hatékonyabb fegyvert kovácsolhatunk végtagjainkból. A folyamat visszafelé is lejátszódik: ha valaki nem erősíti folyamatosan magát, akkor a szervezete visszabontja a felesleges csont- és izomszöveteket.