Thália szentesi otthona

Átépítés alatt!

Várható nyitás 2011!

 

Tóth József Színházterem   Felolvasás csökkent látóképességűeknek!

6600 Szentes, Petőfi u. 2. Tel.: +36-63/311-166

A Tóth József Színházterem a valaha patinásnak mondott, ma szinte romokban levő Petőfi Szállóban található. A terem maga 2003 őszén került felújításra, így olyan mint egy kopott aranyfoglalatban csillogó gyémánt.

Szentes városában bizonyítottan 1838-tól folyamatosan játszottak színtársulatok, de mindig alkalmi helyiségekben. 1898-ban épült fel a vendéglő nagyterme, amit eleinte használtak étteremnek, táncteremnek és színháznak is. Idővel, a szentesi közönség igényeit kielégítendő egyre inkább színházzá lett. Így jött létre Thália szentesi állandó otthona.

 

 

 

Egy szálló aranykora és bukása

A Petőfi Szálló képes története

A XIX. század végére felerősödött az igény egy kor színvonalán álló szálloda és vendéglő építésére. Ez valóban indokolt volt, hisz a város központi részén csupán a Zöldkoszorú vendégfogadó és kocsma állt a városba érkező idegenek rendelkezésére, amely még a Harruckern bárók idején épült az 1700-as évek első felében. Az 1836 óta a város tulajdonát képező düledező, romos létesítményt az átutazó vendégek elkerülték, de már régen nem elégítette ki a helyi igényeket sem. Az 1890-es évek elejétől folyamatosan napirenden volt a kérdés: a régi nagyvendéglőt újítsák-e fel, vagy egy teljesen új, korszerű szállodát építsenek?

A döntést felgyorsította a városi közegészségügyi bizottság 1896 nyarán készült szakvéleménye, amelynek a lényege az volt, hogy a Zöldkoszorú nagyvendéglő épülete közegészségi szempontból a legsúlyosabb kifogás alá esik, mert valóságos fertőző telepet képez. A városi főorvos pedig kategorikusan kimondta, hogy a nagyvendéglőt be kell zárni és le kell bontani. Ettől kezdve már az új épület mikénti megvalósítása maradt a kérdés, melynek megválaszolását a gazdászati szakosztályra bízták. Novobáczky Győző gazdasági tanácsnok elkészítette az építendő szálloda tervvázlatát és költségszámítását, amelyet 1896. szeptember 7-én vitatott meg a városi képviselő-testület. A következő lényegre törő határozat született: "A képviselő-testület a város tulajdonát képező Zöldkoszorúhoz címzett nagyvendéglőjének telkén, az ott levő rozzant épületek helyére, egy a mai kor követelményeinek és kényelmi igényeinek megfelelő díszes vendéglőt építtet; az építéshez alapul a Novobáczky Győző gazdasági tanácsnok által tervezett, műszakilag átvizsgált alaptervezetet elfogadja; az építési költséget maximálisan 160.000 forintban megállapítja; a részletes tervek és költségszámítás készítésére pályázatot hirdet 1000 forintos első és 500 forintos második díjjal, pályázati határidőül 1896. december 31-ét tűzi ki. Egyúttal kimondja, hogy az építést saját költségén eszközölteti."

 

Az országos tervpályázatra 15 pályamű érkezett, amelyeket szakmai véleményezésre megküldtek a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek. Az Alpár Ignác, Frommer Lajos, Gerster Kálmán, Lechner Ödön és Ney Béla neves építészekből álló bíráló bizottság 1897. március elejére elkészítette szakvéleményét. Három pályamunkát emeltek ki, amelyek közül az I. díjra a "Magyar Szellem", II. díjra a "Praktikus", dicséretre pedig az "Új ezerév" jeligéjű munkákat ajánlották. A képviselő-testület 1897. március 29-i ülésén minden tekintetben elfogadta a szakemberek véleményét, ennek értelmében Komor Marcell budapesti építésznek, a "Magyar Szellem" jeligéjű pályázat készítőjének ítélte az I. díjat, egyúttal felkérve a tervezőt a kivitelezés műszaki vezetésére.

Május folyamán megkezdődött a Zöldkoszorú nagyvendéglő bontása, amelynek építési anyagait árverésen értékesítették. Pályázatot írtak ki az egyes szakipari munkákra; a zárt ajánlatokat június 26-ig lehetett benyújtani. A legfontosabb kiviteli munkákat Dobóczky József, ifj. Kovács János, Budai János és Dobozi Mihály szentesi vállalkozók nyerték el. Rajtuk kívül a következő mesterekkel és vállalkozókkal kötöttek szerződést: Risztl Ferenc (villanyszerelés), Jákob József (bádogos munkák), Hörcher és Ilgner cég (acélszerkezetek), Knuth Károly budapesti vállalkozó (víz, csatorna, központi fűtés), Mundt Miklós bécsi gyáros (csillárok), Kálmán Ede pécsi szobrász (szobrászmunkák), Vunsch Róbert budapesti vállalkozó (belső figurális díszítés). A színházbelső megformálását Zsoldos Gyula szentesi festőművészre bízták.

 

A kivitelezés 1897. július 24-én kezdődött meg a meszesgödrök és az alapok kiásásával. Az alapkőnek számító első téglát dr. Lakos Imre polgármester 1897. augusztus 2-án tette le, de nem ezt szánták a hivatalos alapkő letételnek. Az építkezés több ütemben valósult meg, ugyanis előfeltétel volt, hogy a Zöldkoszorú vendégfogadó csak szakaszosan bontható le, s a még álló részeiben az építkezéssel párhuzamosan folyamatosan biztosítania kell a város közönségének kiszolgálását. Az első ütemben a Kossuth utcai épületszárny és a színház kivitelezése kezdődött meg. A munka igen lendületesen haladt, erre utal a helyi sajtóban november 7-én megjelent rövidhír: "Az új vendéglő falegyenünnepe. Ősi szokása a kőműves iparosságnak, hogy mikor az új épület falrakásában elérték a felső peremmagasságot, ennek örömére falegyen-, vagy bokréta ünnepet tartanak. Az új vendéglő építési vállalatának munkásai ma tartják meg ezt a szép ünnepet, alkalmi köszöntő elszavalással és nagy áldomás-ivással." Az ünneplés azt jelezte, hogy a Kossuth utcai szakaszon elérték a második szintet, és ez az épületszárny az év végéig tető alá kerülhet.

 

A Kossuth utcai szárny 1898 nyarán a befejezéséhez közeledett. Július 3-án megnyílt az új sörcsarnok, de a szobrászati munkák és a színházterem még nem készültek el. Az első ütem zárkövének ünnepélyes elhelyezésére és az épület névadására 1898. október 22-én került sor. Lakos Imre polgármester ekkor jelentette be, hogy e magyaros stílusú építményt a legmagyarabb költőről "Petőfi Szálló"-ra keresztelik. A zárkő alá elhelyezett Emlékirat kiemelte, hogy: "Szentes rendezett tanácsú város fejlődni vágyó és áldozatkész közönsége létesítette ezen épületet, egy a város közönsége által az 1836. évi örökváltság idejében a földesúrtól megváltott telkén, a mintegy 150 éven át korcsma helyiségül és mészárszékül használt régi épülete helyére, összes adófizető lakosainak közrejárulásával, 160.000 forint költségelőirányzattal, szállodául, vendéglőül, bérházul és részben a művészetek otthonául." A díszes okmány mellé helyezték a városi képviselő-testület és a tisztikar, az építési bizottság és a közreműködő szakiparosok névsorát, az építést elrendelő közgyűlési határozatot, valamint a forgalomban lévő pénzeket. Az ünnepi aktus a zárkőre történt kalapácsütésekkel zárult. A korabeli tudósító szerint a legjobb és legidőszerűbb jelszót Magyar József helyettes polgármester mondta a maga kalapács-ütésénél: "Aki vizet önt a borba, szálljon lelke a pokolba!" Az est folyamán sikeres műkedvelő előadás kíséretében felavatták az új színháztermet is. A sajtó híradása szerint a szálló első vendége Futó Zoltán újonnan megválasztott református lelkész volt.

 

A második ütemben a Petőfi utcai (volt Úri utcai) szárny építése történt. Ennek előkészítése 1898. június végén kezdődött meg a Zöldkoszorú nagyvendéglő maradványainak elbontásával. Ez a rész 1899. április végére készült el. A teljes épület felülvizsgálata 1900. szeptember végéig elhúzódott. Az építkezés és berendezés összes költsége 299.000 forintra rúgott.

 

Az impozáns saroképület Kossuth utcai szárnyának földszintjén a kávéház, sörcsarnok, étterem és korcsma, az emeleten a vendéglős lakása és 33 vendégszoba kapott helyet. A Petőfi utcai szárny emeletén 3 bérlakás és különböző egyleti helyiségek, a földszinten 5 üzlet, az udvari szárnyban pedig a színház került elhelyezésre. Az épület teljes alapterülete 4774 m2. Ez volt a város első villanyvilágítású és légfűtéses központi fűtésű épülete. Az új létesítmény bérlet útján került hasznosításra, az egyes épületszárnyak egymástól függetlenül.

 

Az épület tervezőjének - Komor Marcellnek (1868-1944) - a szentesi Petőfi Szálló az első jelentős munkái közül való. Lechner Ödön tanítványaként és követőjeként épülete magán viseli a "lechneri-ikola" minden jellegzetes jegyét: a történelmi stílusoktól független, sajátos tér- és tömegképzést, a népi építészet formaelemeinek alapján álló architektúrát, az új építőanyagok (kerámia, nyerstégla, kovácsoltvas) használatát. Oromzatos kupoláinak míves bádogdíszei, csipkézett balluszteres erkélyei, homlokzati tulipános városcímer-díszei, udvarának téglaszalag-díszes megoldása, áttört, pártás kőfaragványai a századforduló magyar építészetének jelentős alkotásává tették az épületet. A közterületek felöli oldalak díszes vakolattal és kerámia architektúrával készültek, az udvari homlokzatokon a tagozatok és a nyílászárók nyerstéglával keretezettek. Meghatározó homlokzatképzési eleme az épületnek a népi motívumokkal gazdagon díszített torony- és orombádogozások. Eredetileg a homlokzat teljesen más színezésű volt. A betétrészek halvány ultramarinkék kazeines meszeléssel, a tagozatok, keretek egy tónussal sötétebb színben készültek. A nyílászárók sötét ultramarinkék és fehér mázolást, illetve tölgyfa pácolást, a bádogos szerelvények lenolaj áthúzást kaptak.

             

Az átalakítások során a színházi és földszinti belső terek teljesen átépítésre kerültek, az udvari homlokzatokra részben ráépítettek. Az utcai homlokzatok tagozatai, díszítései fennmaradtak, de az 1930-as évek végén az eredeti kék meszelés helyett sárga kőporozással lett az épület felújítva.

 

Az 1960-as években három jelentősebb átépítésre, bővítésre került sor: 1961-ben a konyhaüzem, 1964/65-ben a cukrászüzem, 1967/1969-ben a színház épült át a kor igényeinek és elvárásainak megfelelően. Az idők folyamán az épület funkcionális beosztása is változásokon esett át. A földszinti részt teljes egészében a vendéglátó egységek (cukrászda, cukrászüzem, vendéglő, drinkbár, borozó, bisztró) foglalták el, míg az I. és II. emeleten a szállodai szobák találhatók (2 lakosztály, 29 db háromágyas, 8 db kétágyas, 2 db egyágyas, összesen 41 kulcsegységgel). A szállodai rész belső terei, a nyílászárók eredeti állapotukban maradtak fenn. Az udvari szárnyépületben továbbra is az 500 férőhelyes színház üzemel. Az átalakítások során az épület hasznos alapterülete 911 m2-rel gyarapodott, összesen 5685 m2-re nőtt.

 

1909 áprilisában a színházat Tóth József (1823-1870) színészről, a Nemzeti Színház második nemzedékének legjelentősebb realista jellemábrázolójáról, Szentes jeles szülöttéről nevezték el. 1923-ban, születésének 100 éves évfordulóján a város elkészíttette gipsz mellszobrát (alkotója Koncz Antal helyi szobrászművész), s a színház emeleti karzatának mellvédjén helyeztette el. A színház átépítésekor előbb az előcsarnokba helyezték át, végül 1986-ban a főbejárat fölötti balluszteres erkély közepébe ültetett, ívelt dísztégla fülkébe került, immár bronzba öntve (Novák István Ybl-díjas építész tervei alapján). A színházi főbejárat falán látható Tóth József márvány emléktáblája, az előtér kirakataiban pedig levéltári dokumentumokból, régi plakátokból és fényképekből álló színháztörténeti kamaratárlat emlékeztet az épület fényesebb múltjára. Egykor a szállodai rész halljában állt a névadó, Petőfi Sándor mellszobra, amelyet Bazsik Antal bérlő készíttetett 1925-ben (Koncz Antal alkotása).

 

A Petőfi Szálló az 1949/X. tc. rendelkezései alapján Szentesi Vendéglátó Községi Vállalat néven folytatta működését. Élén a városi közgyűlés által kinevezett üzemvezető és 3 tagú ügyvezetőség állt. A tulajdonos továbbra is Szentes megyei város maradt. A Népgazdasági Tanács 1950 nyarán határozatilag elrendelte a községi és városi háztartásokban kezelt gazdálkodó egységeknek a községi és városi háztartások költségvetéséből való kiemelését és állami vállalattá alakítását. Ennek nyomán az új elnevezés Szentesi Vendéglátó Állami Vállalat lett. Szentes város tulajdonjogának érintetlenül hagyásával az épület a vállalat díjmentes használatába került, azzal a megszorítással, hogy a használónak kell viselnie a fenntartási és karbantartási költségeket. A Csongrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1953. július 1-i hatállyal intézkedett a megyebeli szállodák és vendéglők összevonásáról Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat elnevezéssel. Ettől kezdve a Petőfi Szállót és Vendéglőt előbb Hódmezővásárhelyről, majd Szegedről irányították. Egyedül a Tóth József Színház maradt meg a város tulajdonába és kezelésébe (ez az egész épület 1/5-öd részét teszi ki).
Az épület tatarozására az elkövetkező évtizedekben nem került sor. Az 1990-es évek elején az Állami Vagyonügynökség értékesítette az épületet, de az ismeretlen új tulajdonosok nem vették tényleges használatba. A szálloda bezárt, az épület gazdátlanul mállott tovább. A város egykori büszkesége ma szinte romokban hever. Bizakodásra ad okot, hogy a város tervezi az épület visszavásárlását és az eredeti formában történő helyreállítását.

Ugrás a lap tetejére!

www.szentes.hu