Elhunyt Pusztainé Zsuzsa tanárnő

 

Pusztai Jánosné Gáspár Zsuzsanna (1934-2018) magyar-orosz szakos középiskolai tanár, nyugalmazott általános iskolai igazgató élete 84. évében elhunyt.

 

 

 

Búcsúztatása szeptember 8-án 11 órakor lesz a szegedi Kálvin téri (kakasos) református templomban.

Gyászoló családja kéri, hogy a megemlékezésre csak 1 szál virágot hozzanak.

 

Emlékezés Zsuzsa nénire

"милый мой дорогой..."

 

Gáspár Zsuzsanna 1934. augusztus 6-án született Szegeden. Az általános iskolát és a gimnázium első 3 évét szülővárosában végezte el, negyedikesként került Szentesre. 1953-ban érettségizett a HMG IV/A osztálya tanulójaként - amint az a HMG 1949-1970 közötti történetét összefoglaló évkönyvben olvasható.

 

   

 

A szerző Pusztai János az egykori sportrepülő, későbbi MHSZ-titkár közel 4 évig dolgozott a könyvén. (A Városi Könyvtár fotóarchívuma - 1986)1953-1957 között Budapesten az ELTE Bölcsészet-tudományi Kar hallgatója volt, ahol magyar-orosz szakos tanári diplomát szerzett.

 

Időközben férjhez ment gimnáziumi osztálytársához, Pusztai Jánoshoz, aki mint a Szentesi Élet egyik alapítja (1968), a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) 1977-1990 közötti titkára, és mint a Szentes és a repülés (2005) szerzője volt a városunk közismert, jeles személyisége. (Arcképek: Szentesi ki kicsoda, 1988)

 

Pusztainé Gáspár Zsuzsanna az 1957-58-as tanévben egykori középiskolájához, a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumhoz kapott tanári kinevezést, ahol 1963-ig tanította szaktárgyait.

 

 

1962-től a gimnáziumban új kezdeményezésként elektroműszerész képzés indult - eközben pedig elkezdődött egy 8 tantermes új középiskola - a mai Pollák - építése. Ez 1963 őszére készült el, és akkor ide kerültek át a szakképzésben részt vevő osztályok, valamint négy gimnáziumi tanár között ő is.

 

 

Az iskola legrégebbi tablója az 1966-ban végzett IV. E osztályé, ahol az alapító tantestület tagjaként látható az arcképe - illetve számos későbbin is az e-Könyvtár Szentes gyűjteményében.

 

Az intézményt ekkor Ipari Szakközépiskolának hívták, 1969-től a neve elé az Erősáramú jelző került, majd 1973-ban felvette a szentesi születésű feltaláló, Pollák Antal nevét.

Az intézmény történetét számos visszaemlékezéssel, adattal kiegészítve az alapítás 40 éves évfordulójára kiadott Évkönyv tartalmazza

 

 

Pusztainé Zsuzsa tanárnő 1976-ig volt az Erősáramú Szakközépiskola magyar-orosz szakos tanára, és számos egykori diáknak - köztük e sorok írójának - osztályfőnöke is. Álljon itt néhány rá emlékező mondat a volt tanítványaitól - egy részük az Évkönyvben is megjelent.

 

Diákéveimre szívesen emlékszem vissza. Szerettem az Ipari Szakközépiskolába járni.  Szívesen és tisztelettel emlékszem tanáraimra: Dr. Gyürky Györgyre, Kontor Lajosra, Esztergálos Ferencre, Pusztainé Zsuzsa nénire, Zsiros Kati nénire...

 

"Bés" voltam - épületvillamossági szakos. Osztályfőnököm Pusztai Jánosné, aki magyar- és orosztanárunk is volt, igazi második anyaként kezelt bennünket; ez kellett is, hiszen 32 osztálytársam majd fele velem együtt kollégista volt....

 

A magyar óráit szerettem, de a megkövetelt memoritereket nem annyira - mégis milyen jó, hogy évtizedek múlva is felidéződik egy-egy szép költemény. Akiknek jobban ment a vers és a prózamondás, azt sok plusz foglalkozással versenyekre készítette fel. Az iskolának nem volt magnója, a lakására jártunk mikrofonba szavalni, és szörnyülködni...

 

Az orosz nyelv tanítása gyakran "lehetetlen küldetés" volt, de valahogy mégis át tudta adni az alapokat - néha szigorúsággal, máskor játékosan. "Mилый мой дорогой..." (Mílij moj daragoj ~ kedves drágaságom...) mondta jellegzetes hangsúllyal, amikor valaki nagyon szenvedett...

 

Az átlag hétköznapok közül kiemelkedett néhány közös rendezvény: a nyári címerező táborok, az akkor még rendszeres őszi mezőgazdasági munkák a maguk keménysége és kényelmetlenségei mellett is jelentős közösségfejlesztő erővel bírtak. A "csúcsot" az osztálykirándulások jelentették. Minden évben sikerült elmennünk 5-10 napra az ország szép vidékeire, sőt egy ízben Lengyelországba is. Előtte ilyesmire nekem nem volt lehetőségem, főleg nem a barátaimmal együtt. Sok élménnyel szegényebb lennék, ha nem így történt volna...

 

Pusztai Jánosné 1976-ban a Kossuth Téri Általános Iskola igazgatója lett. Első időszakában több technikai fejlesztést sikerült megvalósítania, emellett korszerűsödött az oktató-nevelő munka. Fokozott szerephez jutott a testi nevelés. A hatvanas évek végétől beindult az orosz nyelv tagozat színvonalát is igyekezett továbbfejleszteni.

 

A nyolcvanas évek közepétől az orosz tagozat népszerűsége csökkenni, tanulólétszám pedig fogyatkozni kezdett. Az utóbbi oka részben a demográfiai trendforduló, másrészt és ezzel összefüggésben a két közeli társintézmény - a Köztársaság téri, illetve a Petőfi Sándor Általános Iskola - részéről erősödő konkurencia, amely a Klauzál Gábor Általános Iskola 1984-es megnyitásával tovább nőtt. Az igazgatónő utolsó éveit ezek a körülmények nem tették könnyűvé.

 

1989-ben az intézmény igazgatója Licsicsányi Mihály lett, az egyházi iskolává válás az ő vezetése alatt indult meg. Pusztainé Zsuzsa nyugdíjba vonult - egy évet még nyelvtanárként tovább dolgozott, majd férjével Szegedre költöztek.

 

A tevékeny élet ez után is folytatódott - Zsuzsa néni nyelvtudását is kihasználva idegenvezetőként dolgozott, a férje pedig elkezdte a kutatómunkát a szentesi repülős múlt témakörében.

 

Pályafutása során a tanári hivatása és az intézményvezetői munka mellett jelentős volt a közéleti szerepvállalása is. Orosz nyelvtanárként 1960-től részt vett a Magyar Szovjet Baráti Társaság munkájában, majd 1986-tól a  MAPRJAL - Tanárok Nemzetközi Egyesülete az Orosz Nyelvért és Kultúráért megyei elnökség tagja, de tisztségeket viselt az MSZMP helyi szervezeteiben is.

 

A pedagógiával, a neveléssel és a szabadidős programok szervezésével kapcsolatos cikkei jelentek meg a Szentesi Életben és a Köznevelés című folyóiratban

 

Eredményes munkásságáért 1973-ban a Szentes Város Fejlesztéséért elismerésben részesült. 1974-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója lett, 1979-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést, 1985-ben pedig az MSZBT Emlékplakettet.

 

Négy héttel a 84. születésnapja után hunyt el. Szerető családja mellett emlékét megőrzik egykori diákjai és munkatársai. Nyugodjon békében, Zsuzsa néni!

 

Összeállította: Tímár Ferenc

 

Szentes, 2018. 09. 07.

 

.