Nem csak a Szolnok a bírók ellen is küzdöttünk

Valdor-Szentes–Szolnoki Dózsa-Közgép 8–16 (3–3, 2–5, 1–4, 2–4)

 A 2014. február 15-ei férfi vízilabda bajnoki fordulón jól kezdett a szentesi csapat: igaz, a Szolnok 3–1-re elhúzott, de Hegedűs I. és Pellei találataival döntetlenre hozta az első 8 percet a Szentes.

A második játékrészben – sőt a következőben is! – jól tartották magukat a házigazdák; a szurkolók és a szakemberek közül többen megjegyezték: egyértelműen jobb, határozottabb játékot látnak a csapattól, mint a Fülöp-korszakban. A Szolnok pedig hiába „kapart", 3 gólosnál nagyobb előnyt nem tudott kiharcolni a fordulásig.

Még a 3. negyed elején is csak két-három találatnyi volt a különbség a két gárda között, majd jött két olyan bírói ítélet, mely vitatható. A mérkőzésen a játékvezetés 85%-ra lett értékelve csakhogy azt a -15%-ot a Szentes szenvedte el. Mindezt csak azzal tudták szépíteni, hogy nagy kegyesen egy vízről kipattanó labdát a Szolnoknak sem ítéltek meg. Az egyik oldalon nem adtak meg egy büntetőt a Szentesnek, majd a másik oldalon kiállítást ítéltek hasonló helyzet miatt.

Meg kell állapítanunk, hogy senkinek nem volt kételye, hogy melyik csapat az erősebb, és ugyanez az eredmény született volna, csak a gólarány egy picit szebb lett volna. A Szolnoknak semmi szüksége nem volt ezekre az ítéletekre, és sajnos a hazai pálya nem nekünk lejtett!

Az utolsó játékrészben a fáradtság jelei kezdtek mutatkozni a Valdor-Szentes játékosain. A különbség fokozatosan nőtt, és a negyedik 8 perc közepén már 8 volt a különbség (6–14). A lefújáskor is ennyi differenciát mutatott az eredményjelző, szentesi szempontból: 8–16.