Menteni, szerelni, rombolni

Négy fok a parton, négy fok a vízben − a hideg ellenére a terv szerint zajlik a sisakos búvárképzés a lökösházi bányatóban. A szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred és az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj katonái egymás után veszik fel a búvárruhákat, majd vezényszóra párosával merülnek le a víz alá.

Egy hétig tart a tanfolyam: először az elmélettel foglalkoztak, csak ezután kerülhetett sor az első merülésekre. Fontos a fokozatosság, hiszen a Magyar Honvédség keretein belül évek óta nem volt sisakos búvárképzés. A nemrég beszerzett MBF-2005-ös típusú búvárfelszerelés is először mutatkozik be ilyen környezetben, indokolt tehát az óvatosság, sőt csak haladó búvárok merülhetnek a gyakorlat során.

Zajlik a soron következő páros felkészítése − ruhaellenőrzés, utolsó beállítások a sisakon, oxigéncső és a kommunikációs eszközök tesztelése, majd a szárazföldön kissé nehézkesen mozgó búvárok elhelyezkednek a ponton, s kezdődhet a merülés. A tanfolyam során sokféle feladattal szembesültek: sétálnak, fát vagy vasat vágnak, fűrészelnek és fúrnak a víz alatt. Most éppen egy képkeretet barkácsolnak, amit igencsak megnehezít a maximum másfél méteres látótávolság. A levegőt és az utasításokat vezetéken keresztül kapják, így akár 6-8 órát is eltölthetnek a víz alatt. Sűrített levegővel pedig akár 450 méteres mélységben is tevékenykedhetnek.

Ezúttal erre nem kerül sor, hiszen a tó legnagyobb mélysége 22 méter, ám ennek a „meghódításához” is különleges eljárásra van szükség. Itt a búvárok dekompressziós merülést hajtanak végre, melynek lényege, hogy fokozatosan emelkednek a felszínre munkájuk végeztével.

Márton Róbert főtörzsőrmester, a tanfolyam vezetője elmondta: ilyen mélységből életveszélyes lenne a hirtelen felmerülés a keszonbetegség miatt. Hogy ezt kiküszöböljék, a pontonra egy víz alatti platformot illesztettek, ezt engedik le a búvárnak, segítve őt a felszínre jutásban, egyben szabályozva az emelkedés ütemét.

A merülés során egymással és az irányítókkal is tudnak kommunikálni a búvárok, így könnyen nyomon követhető a víz alatti munka. A berendezés nemcsak a kommunikációért felelős: ez a mobil egység szabályozza az oxigénellátást, méri a mélységet és a víznyomást is. Bár a levegőellátás a felszínről jövő tömlőn keresztül történik, biztonsági okokból a búvár a hátán tartalék levegőkészletet hord, ami mindenkor alkalmas és elegendő a felszínre jutáshoz. Ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy hamar elkészül a képkeret. A búvárok leveszik a felszerelést, majd egy fűtött sátorban pihenik ki a merülés fáradalmait.

Menteni, szerelni, rombolni − ezeket a képességeket sajátítják el a tanfolyam során. Az itt megszerzett tapasztalatokra bármikor szükség lehet, hiszen katasztrófa esetén bármikor igénybe vehetik segítségüket mentésnél vagy víz alatti akadálymentesítésnél.

Márton Róbert elmondta: ez a tanfolyam nem egyedülálló, folytatódni fog az állomány gyakorlatoztatása, hiszen más helyszíneken, a legkülönfélébb szituációkra is fel kell készíteni a búvárokat − éles helyzetben a rutin és a magabiztosság lehet a legnagyobb segítségük.

Szentes, 2013. 04. 09.