Úton Londonba!

Cseuz László beszámolója a londoni útjáról!

Kedves Mindenki!

6. napja vagyok úton. Jól haladok, de a tegnapi nap nem esett jól, így csak 170 km-t tekertem.

Regensburg után volt néhány nehezen leküzdhető emelkedő, jó lett volna egy kicsit tolni a bicajt, de azt nem tudtam volna elszámolni a lelkiismeretemmel. Szerettem volna elfogadni Török Mariann - volt tanítványom - meghívását, de kerülőt kellett volna tennem. Ez nem lett volna gond, de az autópályán kívül nem találtunk megfelelő utat, lehet, hogy a kacskaringós mellékutakkal 100 km-es pluszt kellett volna vállalnom.

Nem szeretnék később megérkezni Londonba. Most Nürnberg feletti Erlangenben vagyok /unokabátyáméknál/, hogy ezt a levelet meg tudjam írni. Ez csak kb 50 km kerülőt jelentett. Nem maradok itt csak egy órát, mert mennem kell. Most 11 óra 32 perc van. Szeretnek meg több, mint 100 km-t bicajozni. Jelenleg a km. órám 1070 km-t mutat.

Az egészségemmel és a kerékpárral eddig semmi gond nem volt. Kicsit kellemetlen, hogy a bal kézfejem állandóan zsibbadt. Mindkettő szokott kormányzás közben is zsibbadni, de a kormány elengedése után azonnal megszűnik. Így a bal kezemet nem tudom mindig úgy használni, ahogy szeretném. Ezt is el kell fogadnom, mert nem jó, ha minden tökéletes. Szerintem fogytam már néhány kilót, de ezzel is könnyebb a bicikli. Sajnálom, hogy Mariannt nem látogattam meg, talán majd a visszaúton.

Szeretnem megköszönni a hajnali búcsúztatást a jelenlévőknek, de tudom, hogy többen is lettek volna az ígéretek szerint, ha nem ilyen korán indulok el. Az aznapi 229 km vállalása miatt így kellett tennem. Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki figyelemmel kíséri az utamat.

Soós Bertával                                                                              Mosonyi Orsival

A következő levél:

Erlangent elhagyva hullámzó utakon haladtam Würzburg fele. Rendőrségi segítséggel tudtam meg a városból kivezető utat. Hochbergben tálaltam szállást 164 km után. Frankfurtban újra a rendőrök segítséget kértem, mert nem tudtam, hogy merre érdemes elindulni Köln irányába. Többször eltévedtem és szintén 164 km után egy panzióban kaptam helyet. A Majna partján haladtam a torkolatig a Rajnához. Ez a nap volt az eddigi legemlékezetesebb kerékpáros utam. Nagy élmény volt a csodálatos parton kerékpárúton haladni. Rengeteg kerékpáros halad fel és lefele. Barátságos, kis városokon keresztül haladtam. Remanegnel aludtam 195 km után. Továbbra is a folyó mellett haladtam, csak Düsseldorf után hagytam el folyót Monchengladbach irányába. Itt aludtam, majd elindultam Hollandiába, hogy meglátogassam unokahúgomat (Soos Berta), aki nagy szeretettel fogadott , ellátott minden földi jóval és meg egy kicsivel.

A 10 napot 1875 km-rel fejeztem be. Eddig csak 3 nehéz napom volt a meleg miatt. Kaptam rövid záporokat , váltakozó szeleket, rövidebb es hosszabb emelkedőket A kerékpárral minden rendben, az egészségem tökéletes, csak a bal kezem zsibbadása nem szűnik. Úgy érzem, hogy az első négy nap egy kissé megviselt, de most mar újra erőre kaptam, persze London viszonylagos közelsége is hozzájárul ehhez.

Ma este sajnos mindkét combomban görcsöt kaptam (csatolt fotón a földön pihenek...) Holnap mar a hegedűművész barátom (Lehota András) vendége leszek Amszterdamban, ahonnan két napig nem enged el. Valószínű, hogy így is egy nappal korábban (Julius 6.) érkezem meg Londonba.

Üdv. Cseuz Laci