Ki kellett vágni a bálványfát

Sokan felháborodtak, amikor hangos láncfűrész hangjára lettek figyelmesek a Horváth Mihály utcában. Munkások éppen egy bálványfát vágtak ízekre. Kaptak hideget és meleget tettükért, amit nyilván nem jó dolgukban tettek. Ennek jártunk utána.

A szóban forgó bálványfának senki ne tulajdonítson többet, mint egy fa. A neve a bálványfa és semminek sem a jelképe.

A bálványfa (Ailanthus) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe tartozó bálványfafélék (Simaroubaceae) családjának egy nemzetsége. Kelet-Ázsiától dél felé haladva Észak-Ausztrálázsiáig találhatók meg őshonos fajai. Neve az indonéziai ambonéz nyelvű ailanto szóból származik, melynek jelentése „mennyország-fa” vagy „égigérő fa”.

A báványfák gyors növekedésű, lombhullató fák, szerteágazó ágakkal, nagy (40–100 cm) levelei 15-41 csúcsos végű levélkéből általában páratlanul összetettek, az alapi helyzetű levélpár gyakran karéjosodó. Az apró, sárgás-zöldes virágok elágazó bugavirágzatban nyílnak, később megvörösödnek, végül megbarnulva hosszú ideig a fán maradnak. A porzós virágok gyakran átható, macskavizeletre emlékeztető szagot árasztanak magukból. A levelek érintése is kellemetlen szagot hagyhat a kézen.

Az elmúlt hetekben már a tűzoltóknak is adott munkát ez a fa, mert egy ága az ott parkoló autóra szakadt. A pár nappal ezelőtti vihar további ágakat szakított le és jobban megvizsgálva (a képeken látszik), hogy a törzs sem bírta volna sokáig.

A balesetveszélyes fát ezért kényszerűségből és a veszély elhárítása miatt kellett kivágni a Városellátó Intézmény munkatársainak.

Egy zsörtölődő személyt ez sem nyugtatott meg, csak akkor tért jobb belátásra, amikor egy arra sétáló felvetette, hogy vállalja a felelőséget, ha baleset vagy egyéb kár keletkezik a fa miatt. Ezen elgondolkodva a kérdésre választ nem adva elhagyta a helyszínt.

Sokak kedvence volt a fa a hűs árnyéka miatt, de mint mindennek egy fának is véget ér az élete.

Szentes, 2012. 07. 13.