Az első levél Müllheim-ből

A kezdeti nehézségek lassan elsimulnak, a gyerekek belerázódnak az itteni életbe. A szálláshelyünk elég érdekes. A laktanyában - ahol el vagyunk szállásolva - ránk is ugyanazok a kemény szabályok vonatkoznak, mint a katonákra. A kaszárnyán belül semmit sem szabad csinálnunk, sőt a fényképezés szigorúan tilos! Hétvégén a laktanyában is nagyobb a szabadság, megkapjuk a teke, a tenisz es a konferencia terem kulcsát, ahol szabadon "garázdálkodhatunk".

Hétvégén ha jó időnk lesz megyünk túrázni, bár a programért nem mindenki lelkesedik... A fiúk és a lányok egyaránt fáradtak, keményen ledolgozzák a napi nyolc munkaórát. Nagyon büszkék vagyunk rájuk mivel csak szépet es jót hallunk róluk. Egyetlen NAGY probléma van csak, a nyelvtudás. Ezért nem engednek minden munkafolyamatot nekik elvegezni. Így sajnos nem tudták még eddig megmutatni a tényleges tudásukat. Hisszük, hogy az elkövetkezendő hetekben ez változni fog, hiszen még csak most érkeztünk.

A Müllheimi csapat apraja - nagyja