Már 25 éve nincs köztünk

"A homály ellen szólok a reménység nevében."

A gimnázium első emeleti folyosóján 1987 óta egy márványtábla látható, rajta egy Paul Éluard idézet: "A homály ellen szólok a reménység nevében."

Az emléktábla előtt naponta járnak el a diákok és a tanárok, de nem sokan tudják, hogy ki üzen nekik.

Ki más üzenhetne a diákoknak, mint Greskovits Péter a Horváth Mihály Gimnázium egykori diákja, aki 1985. május 16-án a Himalája 7000 méteres magasságában, a Himalchuli East meghódítása közben, életét áldozta barátjáért.

Már 25 esztendeje, hogy nincs köztünk Greskovits Péter szentesi hegymászó.

2010. május 17-én az érettségik kellős közepén a nagyszünetben rendeztek az utódok egy kis megemlékezést, mellyel tisztelegnek elődjük és annak hősiessége előtt.

Greskovits Péter 1952-1985

1952. február 7-én született Szegeden. Édesanyja tanár, édesapja pedig – aki 1972-ben halálos balesetet szenvedett – agrármérnök volt. Elsőszülöttként korán elkerült a családtól, mely Szentesen élt. Péter Szegeden, majd Szentesen járt általános iskolába. 1966-ban kezdte meg tanulmányait a Horváth Mihály Gimnáziumban. Szerény, csendes, barátkozó természetű diák volt. A tantárgyak közül a kémiát szerette a legjobban, de szabadidejében teniszezett, úszott, futott és rengeteget olvasott. Gimnazistaként végigjárta az országos Kéktúra több mint 900 km-es útvonalát. De érdekelte a képzőművészet is, ő maga is festett. Érettségi után Szegeden autóvillamossági műszerész bizonyítványt szerzett, ezután két évig dolgozott a Medikémiánál, majd bevonult katonának. Leszerelés után, 1975-ben beiratkozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti fakultására. Szakvizsgája után a Kőbányai Gyógyszerárugyárban dolgozott. Az egyetemen – ahol a tanulás mellett arra is telt erejéből, hogy rektori nagydíjas tudományos dolgozatot készítsen – ő volt a sportélet szíve. Karok közötti vízilabda bajnokságot szervezett, nevezetessé vált kocogó- és futómozgalmat indított, kosárlabda csapatot verbuvált és többnapos gyalogtúrákra vitte társait. A hegymászást utolsó egyetemi évében kezdte el. Volt katonatársa, legjobb barátja, Csanádi Sándor vitte először a hegyek közé. Az évek során megmászták a Tátra, az Alpok, a Fogarasi havasok és a Kaukázus szikláit.

Ettől kezdve lemondásokkal teli, hősies életet élt. A hegyekben embereket mentett, végiggyalogolt száz kilométert pihenés nélkül és futott ötvenet, úszni járt és gőzben edzette magát. A segítségnyújtás és a szeretet, az önmagunkon uralkodni tudás és a türelem, a letisztult gondolatok és a megértés váltak lényegévé. 1985. május 16-án a Himalája 7000 méteres magasságában, a Himalchuli East meghódítása közben, életét áldozta barátjáért, Csanádi Sándorért, akivel egy hóviharban örökre eltűntek.

Hagyatéka – naplók, gondolatok, tájleírásokat őrző feljegyzések, hegyekről készített gyönyörű fotók, egy füzetre való, általa kidolgozott receptgyűjtemény – egy felfedező és másokért tenni akaró, hősies életre emlékeztet.

Szentes, 2010. 05. 20.