Diabétesz Világnap
Együtt erősebbek vagyunk!
Csongrád- és Veszprém Megye összefogása
2010. november 13-án, a Diabétesz Világnap alkalmából fórumot szervezett Szentesen a Dr. Bugyi István Kórház, a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület és a veszprémi székhelyű Alapítvány a Cukorbetegekért.
A Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) ajánlása alapján a Világnap témája 2009 és 2013 között a diabétesz oktatása és a megelőzés. Egy éve - a megyék között elsőként Veszprémben - regionális szinten találkoztak az érintett szervezetek, orvosok, gyógyszer gyártók és a betegek, hogy együttesen indítsák el azt az összefogást, képzési, oktatási folyamatot, mely a jövőben jelentősen csökkentené a cukorbetegség súlyos következményei által szenvedők számát.
Ebben az évben Szentesen, két megye – Csongrád és Veszprém megye – közösen hallatja hangját annak érdekében, hogy:
• Minél korábban felismerhetők legyenek a cukorbetegség kockázati tényezői, illetve figyelmeztető jelei.
• Minél többet tudjunk meg a cukorbetegségről, illetve annak megelőzéséről.
• Hatékonyabban történjék a diabéteszesek gondozása és a kockázatok csökkentése.
Az Ifjúsági Házban megrendezett fórum alatt vércukor-, vérnyomás-, testsúlymérés segítségével tájékozódhatott mindenki állapotáról, és nem csak betegtájékoztató előadások növelték ismeretünket a diabéteszről, hanem tájékoztató kiadványok is elérhetőek voltak.
A szakmai előadásokat követően a két megye betegeinek közös ebédje következett, ami után a civil szervezetek bemutatkozására került sor, szórakoztató program mellett. Kovács Áron TV2-es műsorvezető, vezette le a diabétesz csoportok és egyesületek bemutatkozását és a jó humoráról ismert Áron komolyan szólt erről a betegségről, mert maga is cukorbeteg.
– Kilencéves voltam, amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. Ha egy gyerek a tinédzserkora hajnalán kap egy ilyen bélyeget, elindul benne a bizonyítási vágy, hogy igenis, én vagyok a legvagányabb vagy én csajozom a legjobban. De azt gondolom, ez egy pozitív hajtóerő. Ami megerősített ebben, az egy kórházi élményem volt, amikor 13 évesen két felnőtt emberrel azon vitatkoztam, hogy mi az emberiség selejtje vagyunk vagy nem. Én akkor a sírással küszködve, ordítva próbáltam magyarázni nekik, hogy nem lehet igaz, hogy azt gondolják, ettől kevesebbek, mint mások. Annyira mélyen belém égett ez, hogy azóta is úgy érzem, kivont karddal kell mennem előre, és kaszabolni minden akadályt.
– Biztos, hogy a cukorbetegség sok mindent elindít az ember életében, valakinek a kétségbeesést, letargiát, valakinek csendes rezignációt, az én életemben egyfajta bizonyítási vágyat, küzdeni akarást. Az erőt, hogy bebizonyítsam, elsősorban magamnak, hogy ez nem egy olyan kór, amiben el kéne hogy temessük magunkat. Igenis, mutassuk meg, hogy bármit el lehet érni!
A rendezvény képes összefoglalója ITT tekinthető meg!
Szentes, 2010. 11. 27.
