Magyarok, Hősök, Katonák, Emberek voltak

Október 6. nemzeti gyásznap. Az aradi tizenhárom vértanú emlékének szentelve, kik vérüket áldozták az 1948-49-es szabadságharcért, a magyar nemzet függetlenségéért.

A szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj szoros kötődésben áll e történelmi eseménnyel. Az alakulat laktanyájának névadója Damjanich János honvédtábornok. E név már fogalom a városban is, mely hallatán a lakosság képzeletében a történelmi eseményen, személyen kívül azonnal megjelenik a Damjanich laktanya, műszaki katonáival együtt.

Az alakulat minden évben megemlékezik a szabadságharc szomorú eseményéről és a laktanya névadójáról. „… a lázadó vezéreket fel fogom köttetni, és minden tisztet, aki a forradalmárok szolgálatába állt, agyon fogom lövetni…”. Így kezdte Haynau táborszernagy 1949-ben írott soraival megemlékezését, az ünnepi beszéd megtartására felkért Varga Sándorné, a helyi Deák Ferenc Általános iskola igazgatónője. Felidézte az esős októberi nap eseményét, mely kapcsán minden magyar ember szíve gyászba borul.  De ki is volt ez a tizenhárom ember, és miért fontosak számunkra. „Akikre ma emlékezünk igazi hősök, kitűnő katonák, derék magyarok, tiszteletre méltó emberek voltak, akik a magyar szabadság ügyét oly lelkesen és odaadással, állhatatossággal, és elszántsággal képviseltek.”- válaszolta meg beszédében az igazgatónő.

A megemlékezés ünnepi hangulatát fokozta a Deák Ferenc Általános és tagintézményének a Damjanich János Tagiskola diákjainak a szabadságharc e szomorú eseményére visszatekintő műsora.

A tizenhárom vértanúra, köztük Damjanich Jánosra emlékezve helyezték el a megemlékezés koszorúit Nyers József mk. ezredes vezette parancsnoki állomány, a zászlóalj nevében, valamint a HODOSZ képviselete a laktanyában elhelyezett Damjanich honvédtábornok mellszobornál.

Végezetül idézzük fel az ünnepi beszéd előadójának záró szavait - „Az aradi tizenhárom vértanú élete most is erőt ad nekünk, hogy érdemes szilárdnak lenni a jóban, és állhatatosnak a kötelesség teljesítésében. A hazaszeretet örök példáját adták az utókornak.”

Szöveg: Juhász László szds.

Fotó: Ráfael Péter tzls.

Szentes, 2008. 10. 07.