Anyám orra

A Nyári Szabadtéri Színház keretében 2007. július 5-én mutatták be a Városi Könyvtár Kht. és a Tükör Alapítvány közös szervezésében Pintér Béla darabját az Anyám orrát, a Megyeháza udvari színpadán.

Pintér Béla Anyám orra című színházi előadása csupa erős elemből áll: erősen dübög a padló a tánclépések alatt, erősen feltűnő parókák-szakállak ékítik az együttes tagjait, erősek az ötletek, erős a humor.

A legfontosabb azonban a játékstílus, a beszédmód, a gesztusrendszer. Az amatőr színházból vett megszólalások és megmozdulások professzionális használata. A világot, amelyet Pintér Béla és társulata megjelenít, leginkább a dilettantizmus jellemzi.

Az Anyám orra című darabban egy kőgazdag embernek veseátültetésre van szüksége, ettől függ az élete. A genetikailag legmegfelelőbb donor a fia lenne, akit nem ismer, harminc évig tudni sem akart róla, de most fölkutatja egy karitatív missziónak álcázott trükkel, és anélkül, hogy beavatná a tervébe, az apai szeretet fölhorgadásának jeleként megígéri, hogy ráíratja a javait. A link fiú rápöccen a vagyonra, az apa meg beviszi az erdőbe, ahol mozgó műtőjében megműti a fölbérelt professzor: egy román sarlatán. Csakhogy összecserélték a vérmintát, nem az elhagyott gyermek veséjét vették ki, a megoperált áldozat pedig műtét közben elhalálozik. Az igazi fiút erőszakkal kell elrabolni, viszont az oxigénpalackban csak egy műtétre elegendő oxigén van... Elég hihető, nem? Mégsem igaz. Pintér csavart egyet a történeten.

Szentes, 2007. 07. 09.