XIV. Országos Aktfotó Kiállítás
2007. június 9-én a legjobb 90 fotóval nyílt meg a XIV. Országos Aktfotó Kiállítás a Városi Galériában.
A negyedszázados tárlatot minden kétévente várják a fotósok és a szentesi közönség egyaránt, ez is azt igazolja: a műfaj nem egyszerű "képmutatás".
A kétévente meghirdetett aktfotó pályázatra idén rekordszámú nevezés érkezett, a szakemberekből álló zsűri - Baricz Katalin, Jung Zseni, dr. Seres Géza - végül 45 szerző 90 alkotását tartotta méltónak a kiállításra. Hozzá kell tenni: komoly viták után alakult ki a tárlat anyaga, a kimaradt képekből egy újabb tárlatot lehetne rendezni, a zsűri szerint akár egy beszélgetéssel egybekötve. Mert az aktfotózás kínálja magát, lehet is beszélni róla.
Kruzslicz Pál, a művelődési központ igazgatója, a drámai tagozatos diákok műsora utáni megnyitó gondolatait azzal kezdte, képmutatás lenne állítani, hogy nem büszke a pályázatra és a kiállításra. Az intézmény fotókörével közösen rendezett eseményt a városban élők közül sokan művészeti értékként, rangként emlegetik.
Képmutatás lenne azt állítani, hogy nem vagyok büszke az aktfotó pályázatra és a legjobbak kiállítására. Látható, hogy a szentesi intézmény munkatársai és fotókörös barátaink megszerették a bemutatókat. A városban élők közül sokan művészeti értékként-rangként emlegetik az aktfotósok seregszemléjét és vélhetően nem képmutatásból.
A képmutatás vágya, a legszebb felmutatása ösztönzi a nagyszámú fotóst: kétévente képet küldeni, ott lenni a pályázaton. A kiállításon szerepelni és a szentesi tárlaton rangot jelent díjat átvenni. Több száz alkotó, több ezer műve szerepelt az elmúlt 25 évben a zsűri előtt. A képek százait csodálhatták meg az érdeklődők és a szerzők, nem csak a képbemutatás örömét érezhették meg, hanem az aktfotózás nehézségeit is átélhették.
Képmutatásból csak ritkán beszélünk a fotókon szereplő modellekről. Pedig a szerzők látásmódján túl, ők a legfontosabb szereplők a tárlatokon. Testük ugyan visszatükrözi a képkészítő látásmódját, de nélkülük nem lenne aktfotó és a szentesi kiállítás nem vállalkozhatna a képek bemutatására.
Képmutatás nélkül vállalták a szentesi tárlat látogatói, hogy megtekintik a kiállítást és jó hírét viszik az alföldi kisváros fotó-életének. Sok ezren látták az elmúlt huszonöt évben megrendezett, tizenhárom pályázatból kiválasztott fotók százait. Vitték a jó hírét a műfaj országos hírű akt-kép-mutogatóinak.
A szervezők remélik, hogy negyedszázad alatt Szentes az aktfotózás végvárából, a legnehezebb fotókészítés, fővárosává nőtte ki magát. Abban is reménykedünk: ezt állítani ma már nem képmutatás.
Köszönet érte a fotósoknak, a nézőknek, a modelleknek, a rendezőknek és a támogatóknak! Nélkülük csak üres képmutogatás lenne a tizennegyedik országos aktfotó kiállítás!
A pályázat és kiállítás negyedszázaddal korábbi megszületésekor már jelen lévő Kruzslicz és szervezőtársai remélik, hogy ezen időszak alatt Szentes az aktfotózás végvárából a legnehezebb fotóműfaj fővárosává nőtte ki magát.
Az akt első abban, hogy előzetesen kitalált témája van, szándék kell hozzá, s népszerű is a fotóművészek körében, véleményezték a galériában az élesszemű fotósok.
A fődíj Esztergomba került, Balla András nyerte el képeiért. A pályázaton II. díjas Löszfal-akt képével Nagy István a szentesi fotókör vezetője. A technikáról csak annyit árult el, hogy kézzel készített hordozó az alapja, a fényérzékenyesítést ő maga végezte el. A módszert a századfordulón alkalmazták, most néhányan visszatértek hozzá. A III. díjat Kaczmarek Edvárd budapesti alkotó kapta Kékség című képéért, de Szirbik Imre polgármester több különdíjat is átadott a legjobbaknak.
A tárlat 2007. június 30-ig tekinthető meg.
A díjazott fotók ITT a kiállított fotók ITT tekinthetők meg!
Szentes, 2007. 06. 18.
