Riskó Gáspár fotókiállítása

Riskó Gáspár fotókiállítása nyílt meg 2006. március 12-én a Művelődési és Ifjúsági Házban. A kiállítást Szabó Csaba organista az alábbi gondolatokkal ajánlotta a közönségek:

Örülök, igen örülök, hogy létrejött ez a kiállítás, örülök, hogy ennyien megtiszteltek minket jelenlétükkel, örülök, hogy felkértek erre a szerepre és örülök, hogy Gazsi nem természetfotós. Hogy miért? Nekem minden természetről készült fotó fragmentális, ízetlen szagtalan, hangtalan és tapinthatatlan. Hogyan lehet egy megbonthatatlan egészből valamit önkényesen kiragadni, lekicsinyíteni úgy, hogy az ember ezt a fragmentumot egésznek érezze? Talán ha már csak a képzelet szárnyán tudok imádott hegyeimhez, tengereimhez elrepülni, akkor megtudom...

Gazsi megkért, hogy róla csak röviden, tömören beszéljek, mert még képes zavarba jönni. 1978 telén született Budapesten, iskoláit Budapesten és Sydneyben végezte, több újságnál is dolgozott fotóriporterként, a 2005-ös XIII. Magyar Sajtófotó Pályázaton a hír és eseménykategóriában I. helyezést ért el, plusz az ez évi Escher Károly különdíjat is megkapta a „nesze semmi fogd meg jól „című fotójáért, ami itt is megtekinthető. Felmerül az emberben a kérdés, hogy az alkotón keresztül kell a műveket megfejteni, vagy a műveken keresztül kell az alkotót? Hamvas így ír: „Ha a világ végtelenségéből indulsz ki, az igazságot sohasem fogod elérni. Valamit akkor ismersz meg, ha abban annak személyes érdekeltségét, aki alkotta, megérted. Azt, hogy annak, aki ezt alkotta fontos volt. Amíg az alkotó érdekelve van, a dolog fennáll, ha az érdek nincs többé, a dolog elenyészik.”

Szentes, 2006. 03. 20.