Ültessetek hibiszkuszt!

Balázs Andrásné könyve a régi Szentesről.

"Scribo, ergo sum - Írok, tehát vagyok!

Mióta? Kisdiákként kezdtem versekkel, novellákkal. A Kurca folyó ihlette elbeszélésem díjat nyert egy országos pályázaton.

Nagy szünet következett. A szükség ismét írásra sarkallt: az 1930-as, 40-es években a felsőpárti színjátszó körnek, később iskolai csoportomnak jeleneteket, mesefeldolgozásokat írtam.

Újabb hosszú íráscsend jött. Nyolcvanötödik születésnapomon vettem kezembe újra a tollat. Fiaim biztatására. Mondták, lassan már csak én tudok a tanú hitelességével szólni, a régen történtekről. (És egyébként is: hasznos, mint agyfrissítő, memória-karbantartó. Ezt nem fiaim mondták, csak én teszem hozzá. De igaz.)

Miről írok? Amit láttam, tapasztaltam magam körül az egy évtized híján száz esztendő alatt. Sokgyökerű családomról, és egy városról, a számomra legkedvesebb településről. Ahol születtem, felcseperedtem, majd tanítottam hosszú évtizedeken keresztül."

Ezzel a vallomással kezdődik az Ültessetek hibiszkuszt című könyv, amely a napokban hagyta el a szentesi nyomdát. Az alcíme: Írások a régi Szentesről, a családról, az élet egyéb dolgairól.

A szerző Balázs Andrásné, született Molnár Ilona nyugdíjas tanítónő, néhai Balázs András kántortanító-karnagy özvegye, Balázs Árpád zeneszerző, városunk díszpolgárának édesanyja. A sokak által jól ismert és nagyra becsült pedagógus idén nyáron töltötte be 90. életévét, tehát e kötet megjelentetése egyben tisztelgés a küzdelmes életpályát megélt Ilonka néni előtt.

A könyvbemutató hangfelvétele ITT hallgatható meg!

A könyvet Bácskai Mihályné középiskolai tanárnő ajánlotta
2006. december 20-án a Városi Könyvtárban  az összegyűlteknek!

Szentes, 2006. 12. 29.