Ismét az állattartásról!
Nem egészen egy esztendő van hátra! 2007. január 1.
Közel azonos időt töltöttem a tanácsrendszerben és az önkormányzati rendszerben – már-már emberöltőnyit – az igazgatás rendkívül sokszínű, érdekes és általam nagyon szeretett munkáját végezve. Sokszor kevésbé népszerű, az emberek számára bosszantó, fájó döntéseket is kellett hoznom, elég, ha a kisajátításokat, a szabálysértési vagy a lakásügyeket említem. Egyetlen ügyfajta sem ébresztett azonban Szentes lakosságában olyan mélyről jövő, végletes indulatokat, mint az állattartás szabályozása, az állattartási kérdésekben született döntések egyike-másika.
Igazán nem tudom ezt megfejteni.
Meghatározhatja ezeket a véleményeket az embereknek az állatokkal meglévő ősi kapcsolata, a város nagy és nemes hagyományokkal rendelkező mezőgazdasági múltja, az állattartáshoz fűződő, nagyon is élő gazdasági érdekek szövevénye vagy a gazdálkodó, teremtő ember ellenszenve a papírrágó bürokratákkal szemben, akik már megint olyan dologba szólnak bele, amihez nem értenek, és azt hiszik, a rántott hús a vendéglőben terem.
Most mégis, sokadszor és meglehetősen félve, az állattartás szabályairól szeretnék véleményt cserélni Önökkel. Kérem, hogy harag és részrehajlás nélkül olvassák cikkemet.
Két évvel ezelőtt Szentes Város Önkormányzata Képviselő-testülete új rendeletet fogadott el a városban folytatható állattartásról. Ez a nem túl szigorú, az állattartók és az állatok érdekeit a középpontba állító rendelet előírja, hogy „Szentes város belterületén – kivéve Magyartés, Lapistó és Kajánújfalu területét – és külterületen, a 720 m2 vagy annál kisebb nagyságú telkeken, valamint a 3. számú mellékletben meghatározott földrészleteken 2007. január 1-től épületben és egyéb építményben tilos a családi szükségletet meghaladó számú állatot tartani.”
A 3. számú mellékletben bizonyos, várospolitikailag az állattartástól különböző szempontok miatt kiemelt területek vannak meghatározva pl. az elkerülő út közvetlen környéke. A családi szükségletet pedig a rendelet úgy szabályozza, hogy juhból és kecskéből négy, sertésből öt, nyúlból öt darab állat és ezek nem ivarérett szaporulata; csirkéből, tyúkból száz, libából, kacsából, pulykából, gyöngyösből tíz darab állat tartható.
A rendelet megszületésekor is vihart kavart, csak azért nem nagyobbat, mert még hosszú idő volt a hatályba lépéséig. Ez az időtartam azonban, most már kevesebb, mint egy év. Tavaly ősszel a körzeti állatorvosok segítségével megállapítottuk, hogy a városban belterületen 26 szarvasmarhát, 19 lovat; családi szükségletet meghaladó mértékben pedig 55 háznál tartanak baromfit, 12 helyen juhot, míg 174 helyen sertést.
Az állattartó gazdáknak a figyelmét szeretném felhívni a közelgő határidőre.
Bár a rendelet megalkotása során megfogalmaztuk e szabályozás célszerűségét és szükségességét, most röviden ismét összefoglalom. A társadalom és a gazdaság az elmúlt két évtizedben mélyreható változásokon ment keresztül, amelyeket az Európai Unióhoz való csatlakozásunk tovább fokoz. A mezőgazdaság és ezen belül az állattenyésztés részesedése a gazdaságon belül csökken – nem kisebbítve ezzel a városunkban most is betöltött fontos szerepét. Szentes tovább fejlődésének egyetlen lehetséges útja a szolgáltatás és az idegenforgalom fejlesztése, amelyhez szerencsére vannak kedvező adottságaink is. A pihenni, sportolni, gyógyulni vágyó emberek vendégül látásához meg kell teremteni a feltételeket. A vendégek még a szúnyogok sokaságát is sérelmezik. Erről meg lehet a véleményünk, de a tényeken nem tudunk változtatni.
Nem kevésbé fontos érv az sem, hogy a város lakosságának – akár az állattenyésztéssel foglalkozó embereknek is – megnövekedtek az igényei egy magasabb életminőség biztosítására. Munkájuk végeztével pihenni szeretnének.
Az állattartó telep helyének megváltoztatását egyébként össze lehet kötni a gazdálkodás feltételeinek javításával is, hiszen az uniós szabályok és a velük harmonizáló hazai jogszabályok igen magasra teszik a mércét járványügyi, állategészségügyi és állatvédelmi szempontból is. Az új telephelyek kialakításához akár önkormányzati, akár magántulajdonú földeket lehet vásárolni. Kerestünk és találtunk a városhoz közelebb-távolabb lévő olyan földterületeket, ahol több állattartó telep is kialakítható. A gazdák összefogása célszerű lenne, mert csökkenteni tudná az állattartás járulékos költségeit. E kérdésben további felvilágosítással a Polgármesteri Hivatal Vagyongazdálkodási Irodája tud szolgálni.
Lehetőség van magántulajdonú tanyák megvásárlására is. A Szentesi Családsegítő Központ Tanyagondnoki Szolgálata az elmúlt évben felmérte a Szentes közigazgatási területén található mintegy 450 tanya helyzetét. Megállapították, hogy a tanyák mintegy 23 %-a lakatlan és sok tanyában lakik egyedülálló, idős ember, akik közül néhányan biztosan örülnének ingatlanuk felújításának, tatarozásának és annak, ha már nem kellene teljesen egyedül élniük.
Azok a gazdák, akik külterületen szeretnének a továbbiakban nagyobb számú állatot tartani, tájékoztatásért és segítségért Marsi Tibor falugazdához is fordulhatnak.
Kérem, gondolják át jelenlegi helyzetüket és problémájukat, kritikájukat, megoldási javaslataikat juttassák el a polgármesteri hivatalba. Ötleteiket nyilvánosságra hoznánk, hogy másokon is segítsünk, gondjaikon pedig lehetőségeinkhez képest megpróbálunk segíteni.
Csányiné dr. Bakró-Nagy Vera
aljegyző
Szentes, 2006. 01. 30.
