Tűz van babám, tűz van!

Flórián napi képes összefoglaló

 

 

Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az "Isten tűzoltójának" alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltómunka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaink megsegítését.

2005. május 1-én a szentesi tűzoltók is megemlékeztek védőszentjükről Szent Flóriánról. Az ünneplésük a tűzoltólaktanyában kezdődött, majd a sportpályára vonultak, ahol megelevenítették a tűzoltás múltját és jelenét!

 

 

 

A Flórián napi megemlékezés a tűzoltó laktanyában kezdődött, amikor is kihirdették a tűzoltóság által kiírt rajzpályázat eredményét.

 

 

 

 

 

Az rajzpályázatra óvodások és iskolások összesen 122 rajzot küldtek be.

 

 

 

A rajzpályázat végeredményét ITT tekinthetik meg!

 

 

 

A rövid eredményhirdetés után a tűzoltók kocsijukra pattantak és ki-ki korabeli ruhába öltözve és korabeli járművön vágott neki a Kossuth utcai felvonuláshoz.

 

 

 

 

 

A "két lóerős" tűzoltó kocsik vezették fel a legmodernebb technikával felszerelt mentőszereket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sportpályán való leparkolás után Kajtár István tűzoltó parancsnok köszöntötte a Szentesi Majális keretében a Flórián Napon megjelent vendégeket, amely után Szűcs Lajos alpolgármester megnyitotta a majálisi programokat.

 

 

 

A protokolláris köszöntők után igazi meglepetéssel készültek a szentesi lánglovagok. Ez a meglepetés egy korabeli jelenet, amely humorral átitatva megmutatta a régi idők tűzoltását.

 

 

Hát kezdődjön a történet! Egy bugris paraszt hegyek nedvét iszogatva, pipájára gyújtva ült a szalma tetején, amikor a pipájából a hamu a szalmára hullott. A szalma pedig nem volt rest és máris lángra lobbant.

 

 

 

- Segítség! Segítség! - kiáltott a paraszt a pusztába.

A jajveszékelést a délibáb meghallotta és riasztotta a lovagokat, a lánglovagokat.

 

 

 

- Gyüjjenek má' kendek, oszt óccsák má' el a kis szalmámat! - kérleli a paraszt a tűzvitézeket.

Azok pedig gyorsan összegyűltek és fejüket vakarva azon tanakodtak, hogy akkor most, mit is csináljanak.

 

 

 

Meg is volt a tanácskozás eredménye, mert először is szíjat akartak hasítani a paraszt hátából. És ha már tűz van akkor előkerült a szalonna is, hogy kihasználják a meleget, mert a szalmát már nem igazán lehet megmenteni.

- Ne egyen kend! Gyűjjön, oszt' ócssa el a tüzet - kiabált a paraszt!

- Hogy az ördög pörkölje meg magát! - kapja válaszul a paraszt.

 

 

 

Neki is láttak a legények az oltásnak, csakhogy a tűzoltó vödör olyan lukas volt mint egy szita. Több ment a vízből a csizmába, mint az égő boglyára.

 

 

 

Nem volt mit tenni a lovakat kifogták a kocsikból és összeszerelték a fecskendőt. Még az oltás előtt mindenesetre fülön csípték a oktondi parasztot.

 

 

 

Persze a locsoló tömlő hasonló volt a vödörhöz, mert ezer lyukból spriccelt a víz és a végén csak úgy folydogált a locsolóvíz.

 

 

 

Miután sikerült megfékezni a lángokat, csak ekkor jött az igazi móka.

 

 

 

A Flórián nap reggelén három újonc tette le az esküt, akiknek első feladatként az égő szalmabálához kellett pumpálniuk a vizet. A többiek figyelmeztették őket, hogy a műsor alatt lehet, hogy egy-két csepp rájuk is fog menni, de semmivel ne törődjenek, csak pumpálják tovább a vizet. Csakhogy ők nem tudták, hogy az újoncok első tűzesetükkor egy kiadós locsolást kapnak, és most maguknak kellett pumpálni a saját locsolóvizüket.

Gatya nem maradt szárazon, és persze utána minden újoncnak meg kellett kóstolni a paraszt lőréjét is, amelyet a legbátrabbak is visszautasítottak. Ez volt az igazi kihívás, nem pedig a tűzoltás.

 

 

 

A mókás jelent után jöttek az igazi lánglovagok, akik egy igazi tűzoltást és műszaki mentés mutattak be a több szász érdeklődőnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Flórián nap hátralévő részében mindenki megtekinthette a kivonult tűzoltóautók felszerelését, majd a lánglovagok családi nap keretében folytatták az ünneplést a laktanyában.

 

Szentes, 2005. 05. 03.

 

 

.