"Csodának csodája"

Fogadalmi képek Máriaradnáról

A Koszta József Múzeumban 2004. szeptember 8-tól tekinthetjük meg azt az időszaki kiállítást, mely abból a képanyagból nyílt, amelyet az Arad megyei Máriaradnán tárt fel az a kutatócsoport, amelynek Gulyásné Kiss Bernadett is tagja volt.

A kegyhely rövid története: Lippán a ferencesek a XIV. században telepedtek meg, majd a XVI. század folyamán a török hódítók elől a Maros túlpartjára, Radnára költöztek. A Kármelhegyi Boldogasszony képének megmenekülése tekinthető a kegyhely alapító csodájának. A hagyomány szerint a papírra nyomott kegyképet a templom egyéb tárgyaival együtt a törökök tűzre vetették, a lángokból pedig egyedül a kép került ki sértetlenül. A zarándokhely népszerűsége az 1708-as pestisjárványt követően nőtt meg, amikor egy aradi asszony álmában azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy a pusztító ragály csak akkor szűnik meg, ha körmenettel mennek Radnára. Ezt követően Máriaradna az Alföld és a Bánság magyar, német, bunyevác, bolgár, román és szlovák lakosságának legfontosabb búcsújáróhelyévé vált, amelynek vonzáskörzete az első világháború után jelentős mértékben megváltozott.

A romániai zarándokhely nevezetességét, a csodatévő Mária-képének köszönheti. Ezután az emberek mitikus erőt tulajdonítottak a helynek és a képnek. Az új templomba szentképeket hordtak ajándékul a szent szűznek, és elmondták imáikat. Mária pedig újra és újra segített.

Gulyásné Kiss Bernadett és csapata közel 2000 képet fényképeztek le és gyűjtöttek róla információkat, egészen a pincétől a padlásig, de ezzel koránt sem értek a gyűjtésnek a végére, mert a mai napig visznek képeket a hívők és a csodában reménykedők a zarándokhelyre.

A kiállítást 2004. november 7.-ig tekinthető meg.

Szentes, 2004. 09. 12.