Tisztelt Szentesiek! Hölgyeim, Uraim! Kedves Barátaim!

Szűcs Lajos alpolgármester beszéde

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnep, Szent István király ünnepének napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja. A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó nevéhez köti, az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz.

E korszak, a kereszténység európai kiterjesztésének évszázada volt.

Szent István ősi ünnepéből az új kenyér ünnepe lett, majd új Alkotmány, igazi újjászületése is csak 1991-ben történt meg e jeles napnak. Az első szabad választásokon létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5-i döntése Szent István napját, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította.

1989 után újraéledt az összes hagyomány. Ismét Szent Istvánt ünnepeljük, kenyérszenteléssel összekötve.

Augusztus 20-a van, államalapító Szent István királyunk ünnepe. Szerte az országban, a határokon túl is ünnepelünk és emlékezünk. Most az ünnep egyben emlékezés is, és ha közösen emlékezünk, akkor összetartozunk. Az emlékezés perceitől nem tudjuk elválasztani és kikerülni Szent István nagyságát, aki hitte és vallotta, hogy a kialakult káoszból csak úgy tudja kivezetni a magyar népet, ha rendet teremt, ha egységes nemzetet, hazát hoz létre.

István nagysága abban állt, hogy nem egy évben, nem néhány évben gondolkodott, hanem években, évtizedekben. 41 éves uralkodása alatt szilárd, egységes államot alapított. Ezt csak úgy tehette, ha hosszú távú, évtizedeken átívelő gondolkodást és e gondolkozásból tetteket valósít meg.

Felül tudott kerekedni a kicsinyességen, az ármánykodáson és félre tudta állítani azokat, akik továbbra is a megosztottságot képviselték.

A közös összefogás, az együttműködés elengedhetetlen az építkezéshez.

Szent István korát az építkezés korszakának is nevezhetnénk, hiszen ekkor épültek fel a tanításnak, az oktatásnak, a hitéletnek otthont adó apátságok, kolostorok, templomok, amelyek államunk, kultúránk bölcsőjének bizonyultak.

Korunkban hasonló kihívások elébe nézünk, amikor gyarapodásunkhoz, kultúránk felvirágzásához elengedhetetlen a szellemi és földi javainknak gyarapítása, építése, amelyet csak összefogva, közös erőfeszítések árán tudunk elérni.

Hosszú, fárasztó, sok nehézségekkel tarkított út áll mögöttünk, de bizton állíthatjuk, hogy nemzetünk több mint tíz éves erőfeszítése révén bizonyította a demokratikus értékek melletti elkötelezettségét, amelynek köszönhetően államalapításunk évfordulóját immár újra, az Európai Nemzetek Közösségének tagjaként ünnepelhetjük.

A zűrzavarból és szervezetlenségből, fejletlenségből rendet, nyugalmat, azaz normális helyzetet tudott teremteni. Mindenkor figyelembe vette a nemzeti hagyományokat, szokásokat, a magyar emberek képességeit. Az, hogy ennek tudatában cselekedett, nagy gondolkodóra vall, és hogy a sokféleségből ezt meg is tudta valósítani, a politikai rátermettségét bizonyítja.

A történelem legnagyobb államférfiként emlegeti, nagysága ma is példaértékű, hiszen Magyarország, ahol ma áll és létezik, abból az útból ered, melyet ő kijelölt. A történelem sok vihara és viszontagsága ellenére népünk minden időben helyt állt, olykor ugyan nagy nehézségek árán is, nem kis vérveszteségekkel, de mindig bizonyította életképességét, létének igazságát. Az évszázadok bebizonyították, hogy uralkodóként jó döntést hozott, mindig átérezte felelősségét népe iránt. Tudta, a siker csak nyugodt, biztonságos légkörben maradhat tartós.

István király felismerte, hogy hazánk Kárpát-medencebeli elhelyezkedése kivételesen alkalmassá teszi a nyugati és keleti értékek, a kultúra közötti közvetítő szerep felvállalására, mintegy hidat alkotva népek és országok között. Szent István pontosan mérte fel a lehetőségeit, amikor az Európához történő kapcsolódás útját kereste, fennmaradásunk érdekében alkalmazkodott az európai fejlődéshez.

Királyunknak szokása volt, hogy évenként legalább három ízben meglátogatta a maga alapította egyházakat, az oltároknál imádkozott, majd kimenvén, körüljárta az egész templomot, gondos szemmel megvizsgálta a falak és tetők hibáit, repedéseit. Nyomban elrendelte a tatarozást és addig el nem távozott a városból, illetve a faluból, amíg a munka el nem készült.

A mai Európa fejlődéséhez szintén elengedhetetlen népünk szorgalma, tudása, tenni akarása.

Hiszünk a magyar emberek tettrekészségében, szellemi tőkéjében, szorgalmában, de a munkához nyugodt, kiszámítható légkörre van szükség. Szent István királyunk napját, augusztus 20-át úgy is számon tartjuk, mint az Új Kenyér Ünnepét. Kultúránkban a kenyér mindig is a legszentebb táplálék, maga az élet, melyet a legnagyobb tiszteletnek kell öveznie. Az elmúlt ezer év rengeteg tanulsággal zárult, rajtunk múlik, ezekből mit vonunk le, hogyan tudunk vele gazdálkodni.

Rá kell jönnünk, nincs gyarapodó, erős és biztonságos Magyarország nemzeti összefogás, valamint Európa nélkül, mert sorsunk összetartozik! Nekünk feltett szándékunk és kötelességünk hazánkat tovább építeni és gyarapítani úgy, hogy tiszta lelkiismerettel adhassuk át utódainknak.

Tisztelt Szentesiek! Hölgyeim és Uram! Kedves Barátaim!

Érezzék jól magukat, továbbra is segítsenek bennünket abban, hogy szép kis városunkat tovább építhessük mindannyiunk boldogulására.

Köszönöm türelmüket és megértésüket.

Szentes, 2004. augusztus 20.