Toncsi hazatért!

A magány próbára tette az Athénba induló fiút!

Baranyi Antal 2004. július 26. hétfőn hajnali 4 órakor indult a nagy útra, amelyet társával kívánt megtenni, aki később meggondolta magát. Azt nem tudjuk, hogy mi vezetett oda, hogy Antit így cserben hagyta társa, mert még az indulás előtti napon sem jelezte a budapesti barát, hogy nem kíséri el Tónit.

Ilyen körülmények között a fiatalos hév hajtásában indult neki Toncsi a nagy túrának. El is érkezett Horvátországba, amikor eluralkodott rajta a magány, és jobbnak látta megszakítani a túrát, és 206 km megtétele után megfordult. Győzedelmeskedett a józan ész!

Tóni az elmúlt esztendőben úgy készült mindvégig, hogy ketten teszik meg a távot, ami nem is lett volna kevés 7500 km! A kerékpározáson kívül még számtalan feladat volt, amit megosztottak egymás között, és amikor a társ kiesett a képből, akkor egy nap alatt nem lehetett bepótolni mindazt lelkiekben, amire egy éve tréningeztek. Tóni szavaival élve a tekerés maga unalmas, éppen ezt az unalmat és magányt próbálta volna leküzdeni, hogy társsal vág neki az athéni útnak.

A barátok és ismerősök úgy vélekednek, hogy jól döntött, amikor megfordult és Magyarország felé vette az irányt. Toncsi, viszont csalódásként könyvelte, de ha nem indul el akkor is hasonló lelkiállapotban lenne, de így megtudta, hogy valójában mit is jelent, ha valaki magányában teker. Toncsi elmondta, hogy minden elismerése Cseuz Lászlóé, ha kiteker Athénig, mert ő most megismerte, hogy milyen küzdelem ezt végigcsinálni. A fiatalember, nem csüggedt el, hanem jövőre nekivág ill. nekiteker egy nagy túrának, amit barátaival (akikkel körbetekerte Magyarországot) fog végigcsinálni.

Szentes, 2004. 07. 29.