Nem sikerült a bravúr

Hungerit-Szentesi VK - Vasas 5-9 (2-1, 0-2, 1-3, 2-3)

A különösebb tét nélküli mérkőzésen 2004. április 17-én a szentesiek (fehér sapkában) csalódottan vették tudomásul, hogy a bajnokságban immár harmadik nekifutásra sem terem számukra babér a Vasas ellen.

 Az alapszakaszban 15-12-re, a felsőházi középszakasz első felvonásában pedig 7-6-ra nyertek a piros-kékek. Hazai szemszögből nézve jól indult a találkozó, Molnár Anett és Tóth Andrea góljaival 2–1-re vezettek a szentesiek. Az előny akár nagyobb is lehetett volna, ha a játékvezetők megadják Molnár második találatát.

Először ez így történt, de aztán visszavonták... Nem biztos, hogy a végeredményt befolyásoló döntés volt, de tény, kétgólos hazai előnynél talán másként alakul a folytatás. Talán, mert amit a házigazdák a második negyedtől kezdve produkáltak, azzal elképzelhető, hogy egy gyengébb riválist le lehet győzni, de a Vasast semmiképpen sem. Rengeteget hibáztak, például Vér és Molnár fél méterről sem volt képes betalálni, arról nem is beszélve, hogy az öt emberelőnyükből egyetlen gól sem született. Sajnos a védekezésben sem sziporkáztak, lassan váltottak, könnyű találatokhoz segítették a fővárosiakat. A szétszórt, dekoncentrált játéknak nem is lehetett más az eredménye, mint a vereség, amelyért csak magukat okolhatják.

Szentes, 2004. 04. 20.