Mustra Gála 2004
A kezdet:
Várkonyi Zoltán, a budapesti Vígszínház egykori igazgatója a 70-es években, látva a zsúfolt színházakat, azzal az ötlettel állt elő, hogy meg kell kétszerezni a teátrumok számát, rengeteg színész kell a rádióhoz, tévéhez, filmhez is. A színészképzőkkel viszont csak a kiábrándult, csalódott, elégedetlen fiatalok számát szaporították volna.
Bácskai Miska bácsi, a pedagógus, a gimnázium akkori igazgatója eközben azon gondolkodott, az akkor már országos hírű szentesi diákszínjátszásból kiindulva, milyen új típusú osztállyal rukkoljon elő. Megszületett az agyában a terv: "Egy olyan új típusú, még soha nem látott képzést kell indítani, amely a készségeket, képességeket fejleszti, hogy bárhol, bármilyen pályán és szituációban meg tudjanak nyilvánulni, ki tudják magukat fejezni, fölismerjék a helyzeteket, megértsék a másikat és önmagukat. Érzékenyek és nyitottak legyenek, valóban közösségi szelleműek, tudjanak cselekedni másokért is. Talán még a világot is formálni tudják majd."
1978 szeptemberében beindult az első irodalmi-drámai osztály.
Antigoné helyett ...
... Shakespeare Összes Röviden
Mustra Gála volt a szentesi Tóth József Színházteremben.
Röviden, és tömören ez történt 2004. március 27-én, de tudja-e mindenki, hogy mit is jelent a mustra, vagy a Mustra Gála?
- Az idegen szavak kéziszótára szerint a latinból származó "mustra" szó jelentése minta, mutatvány. Ha tovább gondoljuk és értelmezzük a Mustra Gálát, akkor kiderül, hogy mutatványok gálájáról van szó.
- A gálaműsorban az irodalmi-drámai tagozat kiváló mustrázói léptek fel (akik megfeleltek az iskolai válogatáson), valamint bemutatkoztak a fesztiválokon sikerrel szerepelt csoportos produkciók is.
A Tóth József Színházterem megtelt. Röviden így lehetne írni, amit úgy is megfogalmazhatnánk, hogy a függönyök széttárulása előtt mindenki egy felbolydult méhkashoz hasonlóan igyekezett elfoglalni a helyét. A nézőtéren családtagok, barátok/barátnők, tanárok de egyszóval jellemezve a szurkolók ültek, akik szurkoltak a fellépőknek, hogy a lehető legjobb formájukat adják ezen a fontos eseményen.
Az egyéni és osztályprodukciók után jött a finálé, ami szerencsére nem a megszokott módon de félbeszakadt. Mi is történt?
A 12.D elkezdte a gála utolsó darabját az "Antigoné"-t, a végzősök jutalomjátékát, amikor is a címszereplő Csapiné Matos Ibolya beadta az "unalmasat", mert a tanulók nem tanulták meg a szöveget.
Ilyen helyzetben mit is tud tenni egy drámai osztály? Gyorsan előkap egy darabot, ami van a tarsolyukban, és ez nem volt más, mint Shakespeare Összes Röviden.
A plakátra kattintva kinagyítható!
A kavarodás okozta rövid szünet után jött a Shakespeare összes művét röviden és napjaink ideológiájára átdolgozott mű a 12.D előadásában.
- Hölgyeim és Uraim! Ki olvasott Shakespeare művet? - hangzott el a kérdés a színpadról.
Ekkor igen sokan lendítették a kezüket a magasba.
- Ki olvasta a Rómeó és Júliát? - még mindig lendültek a kezek.
Addig, addig jöttek a kérdések, amíg csak 1, azaz egy néző jelentkezett. Elárulhatjuk, hogy őt később többször láthattuk a darabban, de a lényeg, hogy vannak olyan Shakespeare művek, amelyek az irodalom gyöngyszemei és nem hallottunk róla.
Kezdődjék az előadás!
A színpadon először a Hófehérke és a hét törpe analógiájára a Rómeó és a hat Júlia lett bemutatva.
Majd sorra elevenedtek meg (még ha csak említés szintjén) a művek, mind az összes (37)!
A végén összegzésként újra pillanatképeket láthattunk a közel 100 perces darabból, és leszögezhetjük, hogy jobb hogy nem az Antigonét adták elő jutalomjátékként a végzősök.
Szentes, 2004. 03. 30.
