BOXGÁLA SZEGEDEN

 

2003. szeptember 6-án ismét Magyarországok bokszolt Erdei Zsolt. Az Universum Box-Promotion magyar ökölvívója ezúttal Szegeden igyekezett megvédeni a WBO kisvilágbajnoki címét a spanyol Juan Nelongo Pérez ellen.

 

MÉRLEGELÉS - 2003. szeptember 5.

 

30 deka

Ennyi a különbség Erdei Zsolt és Juan Nelongo Pérez között.

 

 

 

A mérlegelésnél nem csak az a harminc deka, de a 16 győzelem, melyből 12 KO is Madár felé billenti az esélyeket. Juan Nelongo Pérez 15 győzelme is szépen csillog, de Erdeivel ellentétben, aki mindeddig veretlen, a spanyol fiú egyszer már kikapott a ringben. Madár 83 kilóval kezdte meg a felkészülést. A tréningek sorozata megtette a hatását, biztosan hozta versenysúlyát a mérlegelésre. 78,9 tized kiloval lét a szombati gálán a szorítóba, hogy hazai közönség előtt megvédje bajnoki címét, és ebben senki sem akadályozhatja meg.

 

              

            Erdei Zsolt 78,9 kg                                                                Juan Nelongo Pérez 78,6 kg

 

Erdei Zsolt 78,9 kg-mal, kihívója, a spanyol Juan Nelongo Pérez 78,6 kg-mal mérlegelt pénteken (2003. szeptember 5.) Szegeden.

"Zsolt keménykötésű, képzett riválist kapott, de természetesen hazai győzelmet várok" - mondta Kovács István, Atlanta olimpiai bajnoka, aki pályafutása során amatőrként és profiként is mindent megnyert.

A mérlegelésen is érvényesült a szombati címmérkőzés show-jellege. Az szinte természetesnek vehető, hogy Erdeinek óriási a szurkolótábora. Pérez pedig azzal igyekszik híveket szerezni, hogy folyamatosan dicséri Magyarországot, az itt élő embereket és Szeged szépségeit, amelyet volt módjában megtekinteni.

 

 

 

BOXGÁLA - 2003. szeptember 6.

Szeptember 6-án este 11 óra után öt felcsendülő muzsika jelezte, hogy eljött a WBO félnehézsúlyú interkontinentális övéért zajló főmérkőzés ideje.

 

 

 

Először a kihívó, Juan Nelongo Perez ismeretlen "Ibiza-egyvelege" ...

 

 

 

... majd Erdei Zsolt bevonuló zenéje, a Republictól a "Szállj el, kismadár!", illetve ...

 

 

... a Grootenbruel vezetőbírónak a belga, Pereznek a spanyol és nekünk a magyar himnusz.

 

 

 

Erdei és a közönség tökéletes harmóniában kezdte a meccset, amely az első pillanattól feltűnően sportszerű keretek között zajlott.

 

 

 

 

 

 

A magyar fiú talán egy menet, a 2. kivételével sorra hozta a három percek pontozásos sikerét, a 8.-ban kis híján befejezte a meccset a sarokba szorított spanyol ellen. Utólag könnyű okosnak lenni, de ha ott nekiereszt egy sorozatot, vagy kiüti Perezt, vagy elveszti a derbit!

 

 

 

Ugyanis Erdei elfáradt a saját maga által diktált iramban, s az utolsó két menetben az "életéért küzdött" (idézet saját magától). Küzdenitudásának és apró szabálytalanságainak hála, nem kapott kiütésveszélyes pofont, de kis túlzással úgy tűnt, ha egy légy nekirepül a mellének, elesik és nem áll fel többé.

 

 

 

 

 

Perez egy vétlen összefejelést követően, a leléptetésre blazírozva még eljátszotta a nagy halált, de mivel nem hatotta meg a vezetőbírót, felpattant és rohamozott tovább. Az utolsó gong után, nyilvánvaló veresége ellenére ünnepelte magát, míg a győztes Erdei végső erőtartalékait felemésztve botorkált a ringsarokba.

 

 

 

118-111, 117-111, 118-111 pontozással GYŐZ -  ERDEI "MADÁR" ZSOLT!

 

 

 

A pontozás (kétszer 118-111 és 117-111) kihirdetését követően Madár becenevéhez méltón próbált szállni, de csak néhány "szárnycsapkodásra" futotta tőle. A sajtótájékoztatóra azért már összeszedte magát:

 

 

- Így még életemben nem fáradtam el!

- Elvesztettem a fonalat, a meccs vége szinte összefolyt előttem. Bár összességében jobb voltam, nem vagyok elégedett a teljesítményemmel. Mindenesetre jó erőpróbának számított, hiszen életem első tizenkét menetes mérkőzésén jutottam túl. Nem a felkészülésemmel vagy kondimmal volt a baj, hanem azzal, hogy elszámítottam magam, túl sok energiát fektettem a korábbi menetekbe. Köszönöm edzőmnek, Fritz Sduneknek és a szenzációs közönségnek, hogy tartották bennem a lelket.

 

Sdunek mester szerényen nem a maga szerepét emelte ki:

- Simán megnyerte a meccset Zsolt, de tapasztalatlansága megnehezítette a dolgát. Ráadásul későn szólt, hogy túl szoros a kesztyű, így nem tudta rendesen ökölbe szorítani a kezét. Így is bizonyította, hogy van szíve a bokszhoz és a pofonokat is jól bírja. Michalczewskinek maximum két meccse van hátra, utána kinéz Zsoltnak egy WBO világbajnoki címmérkőzés. Dariusz után ő a legerősebb az Universumban.

 

Szentes, 2003. 09. 09.