Szöllősy Gézáné dr. Irsa Katalin

„ Olyan embereket kell az iskoláknak kibocsátaniuk, akik megtaláják helyüket az életben, és szemüket a táguló horizontra függesztve szilárdan megállnak lábukon. Ez a feladat az iskolát minden szinten a legfontosabb közintézménnyé és a tartárt a legfontosabb közéleti alakká teszi. Ahogy ma tanítunk, olyan lesz a holnap"  (Szent-Györgyi Albert)

Szöllősy Gézáné dr. Irsa Katalin (1910-1997) tanári tevékenységével több generációt nevelt és oktatott igényességre, a számvitel szigorú logikájára, a szakma szeretetére. A Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán szerzett tanári diplomát 1935-ben. Az oklevél a könyvvitel, a kereskedelmi ismeretek és levelezés, a jogi ismeretek és a közgazdasági ismer t k magyar nyelvű felső kereskedelmi iskolákban való tanítására képesítette Irsa Katalint.

Doktori disszertációját a József Nádor Műszaki Egyetem Közgazdaságtudományi Karán védte meg 1936-ban. állástalan diplomásként élt Miskolcon édesanyjánál, amikor 1937 őszén teljesen váratlanul levelet kapott, amelyben a számára ismeretlen levélíró Szentesre hívta tanítani. A levél írója Zsoldos László volt, a Zsoldos Gőzmalom, Ipartelep és Kereskedelmi Rt. igazgatója. A levélből kiderült, hogy a minisztérium a Szentesen megnyitandó kétéves Kereskedelmi szaktanfolyam indítását azzal a feltétellel engedélyezte, hogy egy állástalan, képesített tanárnőt alkalmazzon az iskola fenntartója. Nagy dolog volt akkoriban álláshoz jutni, a tanárnő elfogadta az ajánlatot, így került az ország másik részéből Szentesre.

Ha akkor dr. Irsa Katalin nemet mond, talán ma sem létezne közgazdasági képzés a városban. Az említett iskolatípus nagyon színvonalas volt: két esztendő alatt megtanította az akkori felső kereskedelmi iskola szinte teljes szakmai anyagát. A könyvvitelt, a levelezési ismereteket, a jogi ismereteket, a gyorsírást a tanárnő tanította - szigorúan megkövetelve a tudást. Négy évig dolgozott az iskolánál, majd családi okok miatt 1941-ben - fájó szívvel -, de abbahagyta a munkát. 1941 márciusában férjét, Szöllősy Gézát a Vallási és Közoktatási Minisztérium azonnali hatállyal Máramaros szigetre helyezte át a leánygimnáziumba igazgatóhelyettesnek. Követte férjét.

A következő, történelmileg igen nehéz négy esztendő után ismét munkára jelentkezett a szentesi iskolába. A tantestület tagjaként fáradhatatlan lelkesedéssel, tenni akarással küzdött az iskola fennmaradásáért. Közben átalakult az iskola négyévessé, ezt eredményeinek köszönhetően sikerült kiharcolni. Az intézmény megkapta az osztálybizonyítvány kiadásának jogát is.

A tanári kar lelkesedése tartotta fenn az iskolát az államosításig, így indulhatott meg az a fejlődési folyamat, amelyek következtében ma a városban középfokú közgazdasági képzést adó iskola működik. Kató néni (így hívták tanítványai) nagyon a szívén viselte az iskola sorsát, őrizte, gondozta, levéltárba adta be azokat a dokumentumokat, amelyek alapvető forrásként szolgálnak az iskola történetének megismeréséhez. Az iskola jogi helyzetének rendeződése után kedvenc tantárgyát, a könyvvitelt tanította. Tanítványaiba beleoltotta az igényességet, a valós teljesítményre irányuló törekvést.

Tanári hitvallásának vallotta Nemeskürti István gondolatait a tanári szerepről:

„Nézetem szerint a tanár, akinek az a dolga, hogy a megkövetelendő tudást osztályzattal mérje, a szabad idő óráiban nem haverkodhat, bolondozhat a tanítványaival. Tudom, bolondozni könnyebb, mint a tekintélyelv alapszabályain belül átadni és szigorúan megkövetelni a tudást. És sírunk, hogy a pedagógustársadalom elvesztette presztízsét. A pedagógusnak magas fizetést adjanak és feltétlenül szabad kezet, hogy a tudás szigorú megkövetelésével, s a kényeztető nevelési mód vadhajtásainak kérlelhetetlen nyesegetésével visszaállítsa a tekintélyét. Ezzel visszanyerné a társadalom megbecsülését is. Szó sincs arról, hogy valami vad, pofozkodó, tyúkszemtaposó pedagógust sírnak vissza, csupán nemes, fegyelmezett emberi tudást, ami előtt jólesik meghajtani a fejet, mert tudjuk, nem legyőzni.akar, hanem felemelni."

Ha még mais a katedrán ülhetnék, ma is ezt vallanám, mondta több alkalommal is osztálytalálkozókon a régi tanítványoknak, pedagógusnapokon a mai diákoknak.

 A képre kattintva kinagyítható!

1971-ben nyugdíjba vonult, a katedrát elhagyta, de a hivatását sohasem. A pihenés éveiben is tanított, segített azoknak, akik szakmai tanácsért hozzá fordultak, és azoknak, akik számvitelből vizsgára készültek. Tanítványai vallják, hogy Kató néni után a számvitelről újat mondani már senki sem tudott nekik, még az egyetemi tanulmányaik során sem. 1995-ben átvehette az 50 éves tanári munkát elismerő gyémántdiplomát és a miniszter nagyrabecsülését tolmácsoló levelet. Az iskola, a tanítás, a tanítványok meghatározták életét (ez fordítva is igaz). Kató néninek iskolalapító tevékenységéért, a tanítványok életét meghatározó oktató-nevelő munkájáért, emberi tartásáért hálával tartozunk. 1997. július 2-án a szentesi evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Szentes, 2003. 06. 23.