A Deák Ferenc Általános Iskola 2003. május 23-án rendezte meg, az immáron hagyományosnak nevezhető Deák Diák Show-ját a Tóth József Színházteremben.

 

 

 

Elsőként az iskola mazsorett csoportja lépett a színpadra.

 

 

Mazsorett lányokat követtét a MAZSORMEN-ek, akik súlyzógyakorlatokkal díszített formációt adtak elő. A bemutató végére volt olyan diák, akinek a súlyzójából elillant a súly, mert a színes nehezékeket léggömbökből formázták meg.

 

 

 

 

 

Vajdáné Balogh Ida karnagy vezetésével lépett fel az iskola énekkara.

 

 

 

 

A könnyed szórakozást a könnyed tréfák biztosították, amelyeket a 3. A osztály mutatott be.

 

 

- Miből lesz a kiscsibe?

- Tojásból.

- És a kiscsikó?

- Rátóti csikótojásból!

 

 

 

Az iskola kisszínjátszó csoportjának előadásában láthattuk a Rátóti csikótojás című mesedarabot.

 

 A Rátóti csikótojás

A rátóti csősz egyszer a mezőn egy hamvas úritököt talált.

­ Tyű, fékom adta-teremtette, hát ez már megint mi? Fölvette, megtapogatta, megszagolta, de a maga fejétől mégse tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára, ahol éppen együtt volt a kupaktanács. Mikor a csősz a tököt letette, az éltes elöljáró urak is mind elszörnyülködtek.

­ Sok időt megértem, de ilyen istenteremtményét még nem láttam világéletemben.

­ No, én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én sem ettem életemben.

­ Hát hiszen, ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, hanem azért a fene jobban tudja ám, hogy mi a csoda lehet ez. Itt aztán a bíró is beleszólt:

­ Hát, atyafiak, ez ­ miként a formája is mutatja ­ semmi, de semmi más nem lehet, csak tojás.

­ Persze hogy tojás! Mert mi a durrogó ménkő is lehetne, ha nem tojás! Ezt aztán a csősz is megerősítette azzal, hogy egészen meleg volt, mikor tarisznyájába tette. A bíró nemhiába volt okos ember, mert most még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás. Az öreg elöljárók gyíksárkányra meg lúdvércsére gondoltak, de a bíró inkább a csőszre hallgatott, aki olyaténképpen beszélt, hogy akkoriban egy idegen csikó csatangolt a határban. Erre aztán az elöljárók is rázendítették.

­ Úgy van! Ez az idegen csikó tojta. Mert mi az istencsodája is tojhatott volna nekünk ekkorát?

­ No ha eddig már szerencsésen eljutottunk ­ szólott a bíró ­, még csak azt mondják meg atyafiak: mitévők legyünk?

­ Kiköltetjük!

­ Ki ám, de mivel? A mi lovaink nem tojnak, tehát nem is költenek.

Ámbátor mindenki törte a sütnivalóját, mégis csak a bírónak támadt jó gondolata.

­ Tudják mit, atyafiak? Amihez nincsen elegendőesze a rátóti lónak, van a rátóti tanácsnak. Én amondó vagyok: hogy a drágalátos tojást költsük ki mi magunk.

Nagy szó volt biz ez, de azért bólintottak rá valamennyien. Jó példának okáért először a bíró ülte meg, aztán ülték a többiek rendben, amint következett. Bizony még ma is ülne rajta valaki, ha a szomszédfalukban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás. Erre aztán az elöljárók is zúgolódni kezdtek, hogy ők biz nem ülik tovább senki lova tojását. A bíró nagyon elszomorodott, mert szentül meg volt győződve, hogy a kiscsikó már mozog. Az elöljárók meg váltig azt állították, hogy a tojásnak már szaga van. Végtére is megállapodtak hát abban, hogy a záptojást kiviszik a határra, s onnan egy dombról a felé a falu felé gurítják, amelyik a rátóti tanács kiszólásában leginkább serénykedett. Most aztán az egész Rátót kiállt annak a csodájára, hogy csúffá lesz téve a rossznyelvű szomszéd falu. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró gurítani kezdte a csikótojást. A tojásgurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott ripityára törött, a bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy pici nyúl. Egész Rátót elkiáltotta magát:

­ Ni, a piciny csikó! Fut a piciny csikó! Utána, emberek!

A sok nép utánaeredt! A dombon csak a bíró maradt, és szomorúan mormogta magában:

­ Nem megmondtam, hogy a csikó már mozog! Hej, miért is nem ültük hát türelemmel még egy-két napig azt az istenadta csikótojást!

 

           

 

A remek előadás után a 7. B következett "Egy bot, egy kalap, egy esernyő" című zenés, táncos előadásával.

 

 

Újkőkorszaki kőkorszaki című darabot az 5. A mutatta be, amelyben a XXI. századi kőkorszakot játszották el a diákok.

 

 

Frédi, Béni, Vilma, Irma és a gyerekek.

 

 

 

A szünet előtt Szilágyi Antalné és Janó Tibor által betanított néptáncot mutatott be 3. B osztály.

 

 

 

Szentes, 2003. 05. 26.