Fél évszázada az óvodai nevelésért
A Kiséri városrészben található óvoda 2003. november 8-án ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját.
Erre az ünnepre nemcsak az óvoda jelenlegi óvodásai és nevelői készültek, hanem mindazok, akik évekkel ezelőtt idejártak, és az akkor szerzett élményeket (ha máskor nem, de most) szeretnék feleleveníteni. Több volt óvodás is visszatért erre az ünnepre, de nem üres kézzel, mert elkísérte őket gyermekük, aki szintén az Árpád utcai óvoda lakója.
Kezdjük egy kis történeti és történelmi áttekintéssel
A Kiséri városrészben, egymással átellenben két felekezeti iskola működött a 40-es évek végéig. Az egyik (katolikus) az Árpád utcában, a másik (református) a Farkas Antal utcában. Az iskolák államosítása után az osztálytermek üresen álltak, csak a szolgálati lakásokat lakták. Az üres osztálytermeket az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) asszonyok kiszemelték, és 1953 november 3-án sok-sok édesanya örömére 86 kisgyermekkel megnyílt a város 5. óvodája Vörös Jánosné, akkor még Horváth Mária vezetésével. És, hogy milyen volt az akkori óvoda?
A képen középen Vörös Jánosné az első vezető óvónő és Kádár Mihályné a mostani óvodavezető.
A nagyobbik teremben a fal mellett körben padok és hosszú asztalok álltak. A folyosó 1959-ig nyitott volt, és a kabátokat hosszú fogasokra akasztották a gyerekek, míg a fal mellett álló szenes kályha mellett melegedtek. A falon ott szólt a néprádió, amiből zene szólt, és nénik, bácsik beszélgettek benne.
A tablókra kattintva azok kinagyíthatók több ezer pixeles méretre! Tehát PÖCC a képre!
1954-től már két csoportban 2 óvónő foglalkozott a gyerekekkel, majd 1960. márciusától a Farkas A. u. 11. sz alatti volt reformárus iskolában újabb csoporttal bővült az óvoda.
1974-ben nagyobb vállalatok segítségével elkészült a környék első KRESZ pályája, amit sajnos már nem láthatunk, de mindenki emlékében a mai napig él.
1986-tól napjainkig 125 az óvodai férőhelyek száma.
1999-ben létrehozták a „Szentesi Kiséri Óvodásokért” Alapítványt, melynek célja, hogy a minden eszközzel segítsék, támogassák a rászoruló, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeket.
Az óvoda történetét Kádár Mihályné óvodavezető ismertette az időnként könnyes szemmel hallgató ünnepi gyülekezetnek, majd e jeles alkalomból az összegyűlt vendégeket köszöntötte Szirbik Imre polgármester, aki egy rövid fejszámolás után elmondta, hogy több mint 10000 kiscipő (5000 gyermek) koptatta a padlót ezalatt az 50 év alatt.
Az ünnepség további részében felléptek az óvoda volt és jelenlegi óvodásai.
Az óvónők több héten keresztül varrták azt a temérdek mennyiségű könyvjelzőt, amellyel meglepték az ünnepségre eljött vendégeket.
Az ajándékok mellett volt olyan szülő aki két ajándékot hozott az óvodának. Az egyiket borítékban adta át az óvodai alapítványnak, a másikat a "hasában" hozta az óvodának, mert egy új Árpád utcai óvodást hord a szíve alatt.
Nem csak a gyerekek készültek műsorral, hanem a óvónők is.
Mennyire szerettek óvodába járni?
ENNYIRE!!!
Szinte mindegy milyen korban élünk, az óvoda csodálatos világa, naponta megújulni képes, ingergazdag környezete adja az intézményes nevelés fundamentumát. Az óvodában elkezdett személyiségfejlesztés, a tudatosan irányított pedagógiai munka egész életre kiható, meghatározó felelősségteljes pedagógiai vállalkozás. Visszatekintve a múltba, a jelen értékeit hasznosítva kell a jövőt terveznünk, és az óvodai nevelés gyakorlatában a gyermekből kiinduló, a gyermek érdekeit és sajátosságait figyelembe vevő fejlesztésre törekednünk.
A múlt és a jelen után a jövő felé tekintve az óvodai nevelőtestület az alábbi Joubert idézetet választotta jövőbeni hitvallásának:
"Gondolj a múltra, ha számadást végzel,
a jelenre, ha örömöd van,
a jövőre mindenben, amit cselekszel."
Szentes, 2003. 11. 11 .
