– Ribiszkéért jöttem ki a piacra, s találtam is, mert sok volt belőle – mondta tegnap reggel Füsti Molnár Jánosné, aki lefagyasztja majd a gyümölcsöt. Szerinte érdemes kimenni a Rákóczi utcai piacra, mert mindig friss az áru, és olcsóbb, mint a zöldségboltokban. A múltkor igazi homoki cseresznyét talált, befőzte télire. A szegvári önkormányzati képviselő, Bucsányi László virágpalántákat vett, meg az ebédhez krumplit és uborkát. Bőségesnek mondta a választékot, hozzátéve: érdemes először körbemenni, mert jelentős eltérések vannak az árakban.

Bevallása szerint szokott alkudni, mert „nem piac a piac, ha nem lehet alkudni". Itt városi és Szentes környéki őstermelők kínálják a portékáikat. A képviselő úgy van vele: ezek megbízható áruk, nem úgy, mint a Spanyolországból vagy Brazíliából behozott termékek, amelyekről nem tudni, mikor permetezték azokat, s mikor kerültek ki a hűtőházból. A szentesi zöldséget viszont előző este vagy a piac napjának hajnalán szedték, és csak néhány kilométerre szállították.

Püszke négyszázért Újkrumplit 100 forintért is láttunk tegnap, az uborka kilóját 80-ért kínálták, a karfiol 150, a káposzta 100 forintba került. Karalábét 40 forintért lehetett kapni darabonként, a fehér paprikát kilónként 200-300, a paradicsomot 200 forintért mérték. Egy fej saláta 50 forintot kóstált, a karfiol kilója 150 volt. A ribiszke kilónként 250 forintért kelt, a püszke meg 400-ért. Cseresznyét 100-200 forintért árultak, sárgabarackot 300-ért. A görögdinnye 160, a sárga 260 forintba került kilónként.

A feleségével vásárolt Molnár Ferenc, aki elmondta: ilyenkor egész hétre beszerzik a zöldséget. Nekik már törzshelyük van, ahol mindent megtalálnak, ami szükséges otthon. Még a tojást is itt szokták venni. Most „elcsábultak", különleges évelős virágot is visznek a kertbe. A Molnár család azért is kedveli a piacot, mert jó találkozóhely. – Hétköznap rohannak az emberek, még a szomszéddal is itt találkoztunk – magyarázta. Ambrus Lászlóné a csirkésnél kezdett a szomszédban, aztán irány a piac. – Megszokott helyeim vannak itt – árulta el Teréz, aki kovászos uborkát készít, és örült, hogy kaprot is talált. Persze volt dinnye is, és megjelent a barack. Elmondta: itt mindent megtárgyalnak az ismerősökkel, még recepteket is cserélnek.

– Néha jó a piac, máskor sok mindent vissza kell vinni – említette Bartus Mihályné. A nagyhegyi kertjükből szállítja ide a felesleget, amit a család nem fogyaszt el. Most cseresznyét, virágot és püszkét hozott. Az utóbbit úgy vitték, mint a cukrot, mert kevés volt belőle. A munka viszont sok vele, a bokor összevissza szurkálja az ember karját. Jól jön Bartuséknak az a kis pénz, amit a portékákért kapnak, kiegészíti az alacsony jövedelmüket. A csanyteleki Forgó Józsefné több mint tíz éve árul a szentesi piacon. Tapasztalata szerint a külföldi áruházláncok megjelenése óta érezhetően visszaesett a forgalmuk. Hozzátette: aki megbízható minőségű terméket akar a családjának, az nem hagyja cserben az őstermelőket.